Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1935
14. 1935. október 23. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 434 - 435 - 436 - 437 - 438 - 439
1935. o któber 23-iki kö zgyűlés. 439. szám. 295 A székesfőváros által a város felső részén a Dunába tervezett csatornabetorkolást azért tartom aggályosnak, mert a szennyvizek betorkolása közvetlenül a székesfőváros felett elsősorban esztétikai, de közegészségügyi okokból is kifogásolható. A Duna folyó nagy öntisztító ereje a mechanikailag derített szennyvizek rothadni képes anyagait néhány kilométer hosszúságú szakaszon ugyan feldolgozza, de a betorkoláshoz közel fekvő Margitsziget magasságában ez a folyamat előreláthatólag még nem fejeződik be, úgy hogy a sziget két oldalán levő klubházak környékén a vízben végbemenő rothadási folyamat káros, tünetei feltétlenül észlelhetők lesznek. A Dunának ezen szakaszán nemzetközi evezős és úszóversenyeket szoktak tartani és általában a Margitsziget idegenforgalmi jelentőségére való tekintettel sem volna kívánatos, ha a Duna ezen szakaszában nagyobb mennyiségű tisztítatlan szennyvíz kerülne. Az ú. n. Buda-újlaki és Országházi víznyerő kutak szempontjából sem volna azonban kívánatos a tervezett szennyvízlevezetési megoldás. Bár feltételezhető, hogy e kutak szűrőrétege a baktériumokat kellő mértékben visszatartja, nincs azonban biztosíték arra nézve, hogy a Duna vízébe került szennyező anyagok rothadása révén keletkező bűzös anyagok és bomlási termékek nem fogják e víznyerő kutak vízének ízét károsan befolyásolni, avagy annak oxigén fogyasztását a megengedett határ fölé növelni. Amennyiben tehát annak elháríthatatlan akadályai nincsenek, a Duna folyó fővárosi szakaszát különösen esztétikai és közegészségügyi szempontokból feltétlenül meg kellene kímélni nagyobb mennyiségű fővárosi eredetű szennyesvíz bevezetésétől annál is inkább, mert már a Budapest felett fekvő községekből és városokból, főleg Újpestről is nagymennyiségű szennyvíz terheli a Duna folyó budapesti szakaszát.Ezzel szemben a fővárosnak ezidőszerint megépített és üzemben levő csatornahálózata által teremtett helyzet az, hogy a város északi és északkeleti külső területein keletkező szennyesvizek jelenleg csupán a mélyvezetésű dunabalparti új főgyűjtő megépítése révén volnának a város alatt a Dunába betorkoltathatók. A székesfővárosi csatornázás végleges megoldásánál számolni kell a székes- főváros északi és északkeleti határán épült községek szennyvizeivel is, mert ezeknek a községeknek a szennyvizei csak, székesfővárosi területen keresztül, tehát a székesfővárosi szennyvizekkel együtt vezethetők le. Ha ezek az újabb szennyesvizek is a most tervezett angyalföldi szivattyútelepen keresztül torkolhatnának be, úgy ezáltal a Dunába jutó szennyező anyagok tömege is megnövekednék. Mindezekből az következik, hogy a székesfővárosnak a csatornázásnál törekednie kell oly végleges megoldásra, amelynek megvalósítása révén úgy a székesfővárosi, valamint a felette levő és közvetlen határos községi szennyvizek a székesfővárosi Dunaszakasz érintése nélkül a főváros alatt megfelelő ülepítés után torkoltainak a Dunába. A székesfővárosi csatornázásra vonatkozó fenti elgondolás azonban egyhamar nem valósítható meg és így a jelenlegi tervezetet részben kényszer, részben átmeneti megoldásnak kell tekintenem. Kényszermegoldásnak azért, mert a mai helyzetnél, amikor egyrészt Újpest megyei város szennyesvizei az újpesti téli kikötő alatt, másrészt a Rákospataknak a székesfővárosi Rákosvölgyi főgyűjtő, továbbá a Béke-utcai és Hungária-úti főgyűjtő szennyvizével növelt, önmagában véve is eléggé szennyezett vize minden tisztítás nélkül ömlik a Dunába, a tervezett ülepedési mechanikai szűrőberendezés révén kétségtelenül jobb helyzetet teremt akkor, amidőn a mai gazdasági viszonyok között a közel 10 km hosszú dunáparti új főgyűjtő megépítésére gondolni alig lehet. Átmeneti megoldásnak pedig azért, mert nem tartom véglegesen megengedhetőnek azt, hogy egy milliós lakosú város szennyvizének ily számottevő hányada tökéletes tisztítás nélkül, közvetlen a város, annak egyik legszebb nyaraló és fürdőtelepe, a Margitsziget fölött bocsáttassák a Dunába. Végleges megoldásnak tehát feltétlenül a dunaparti új főgyűjtőt kell tekintenem. A közlőitekre való tekintettel, figyelemmel továbbá a szóbanlevő munkálatok mielőbbi megindításához és végrehajtásához fűződő fontos közegészségügyi és szociális érdekekre, a székesfőváros törvényhatósági bizottságának 192/1935. kgy. számú határozatát az alábbi kikötésekkel és észrevételekkél jóváhagyom. 1. A székesfőváros által bemutatott tervezet, amely szerint a város északi és északkeleti részeiről lefolyásra kerülő szennyvizek a főváros felett torkoltainak a Dunába, csak ideiglenes megoldásnak tekintendő. 2. A Kerepesi-út környéke és a Kerepesi-úttól délkeletre eső területek szennyes és csapadékvizei már nem vezethetők a rákosvölgyi főgyűjtőbe, hanem ezeket a Soroksári-úti szennyesvíz szivattyútelepre kell irányítani. Ehhez képest természetesen a rákosvölgyi főgyűjtő sem hosszabbítható meg. Ezáltal a város felett beömlő szennyesvízmennyiség számottevően csökkenthető. 3. A Duna budapesti (lánchídi) 0 pontja feletti 9-00 méteres árvízbiztonság épségben tartása mellett az ülepesztő me-
