Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1935

1. 1935. január 4. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 5 - 6 - 7 - 8

!5. Elnök a közgyűlést a küldöttség beérkeztéig felfüggeszti. !6. A polgármester és a küldöttség megérkeztekor dr. Sipőcz Jenő főpolgármesterelnök a közgyűlést újból megnyitja. !7. Az elnök felhívására Szendy Károly polgármester a hivatali esküt leteszi. !8. Elnök az alábbi szavakkal üdvözli a székesfőváros új polgármesterét: »Méltóságos Polgármester Ür! Mélyen tisztelt Közgyűlés! Nekem kettős jogcímem van arra, hogy a mi polgármesterünket üdvözöljem. Az első jogcím hűvösebb, elvontabb, a hivatali jogcím, a törvényhatósági bizottság elnöke üdvözli az új polgármestert azzal a tisztelettel, amely a törvényhatóság első állásának méltán kijár. A második jogcím melegebb, egyénibb, emberibb, az előd üdvözli az utódot (Hosszantartó, élénk éljenzés és nagy taps.) azzal a hő óhajtással, hogy az eleinktől átvett örökséggel a polgármester híven sáfárkodjék és hogy ennél a munkánál őt a Gondviselés keze vezérelje. Örökségről szóltam. Igen, én örökséget adok át a polgármester úrnak. Magam is 15 évvel ezelőtt örökséget vettem át — nagy elődöktől, nagy örökséget. Hatalmas intézményeket, alkotásokat vettem át, melyekbe budapesti polgárok — nagynevűek és névtelenek —• beleépítették egész életük becsületes munkáját. Amikor átvettem ezeket az intézményeket, azokon rajta volt a háborúnak és az utána következő szomorú időknek a jele és nyoma, de mi ezeket az intézményeket helyrehoztuk, a hibákat kijavítottuk, a hiányokat pótoltuk és ma ezek az intézmények és alkotások újra a régi, dicső fényben ragyognak. De ezen túlmenően, a törvényhatósági bizottság bölcs útmutatásával és a kiváló munkatársak egész seregének közreműködésével, segítségével sikerült egy odaadó életmunkának alkotásait és eredményeit ehhez az örökséghez hozzáadni. Én ezt a nagy örökséget, örökölt és szerzeményvagyont adom át a polgármester úrnak. De nemcsak holt értéket, nemcsak anyagot adok át, mert a mi intézményeinket, alkotásainkat és egész közéletünket a szellem és erkölcs tiszta levegője hatja át. Átadom Budapestet, ezt a gyönyörű várost a maga minden szépségével, erkölcsi tisztaságával, kulturális értékével Méltóságos Polgármester Ürnak. Átadom abban a hitben és szent meggyőződésben, hogy a polgármester úr ezeket a nagy javakat nemcsak megőrizni fogja, hanem a nagy tudásával és tehetségével hozzáadja ezekhez élete munkájának új értékeit és eredményeit is és ezeket a nagy kulturális értékeket szaporítani, gyarapítani, fejleszteni és tetézni fogja. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Átadom emellett azokat a megszentelt ősi hagyományokat, amelyek már eszmeivé finomultak. Ősi hagyományunk az, hogy a nemzet és a főváros lelke, eszményei között meg legyen a teljes összhang, mert Isten óvjon meg bennünket attól, hogy a nemzet és a főváros lelke között szakadék támadjon, mert ebbe a nemzet és a főváros is belebukik és elpusztul. Nekünk meg kell őriznünk a nemzet lelkében és szívében az első helyet, a főváros részére biztosítanunk kell a nemzet szeretetét. A fővárost erre feljogosítják azok a nagy áldozatai, amelyeket a nemzettel szemben meghozott. Meg kell őriznünk és meg kell tartanunk a nemzet közéletében azt az elsőrangú vezető és irányító szerepet, amelyre a fővárost a maga dicső múltja, nagy szellemi és erkölcsi értékei jogosították és felhatalmazták. De az elsőség kötelez. Nekünk tovább kell haladnunk a reformmunka területén. A nemzet, amely a Szentistváni keresztény nemzeti állam hagyományai alapján áll, nagy reformmunkálattal akar újraéledni, akarja a maga egész belső életét átalakítani. Nekünk be kell kapcsolódnunk ebbe a haladó reformmunkába és erre a célra a főváros ajánlja fel a nemzet számára minden erkölcsi és szellemi tőkéjét. A főváros kormányzatában, a törvényhatósági életben, a közigazgatásban változatlanul kell uralkodnia annak az elvnek, hogy a polgárok ügyeinek intézésében csakis a pártatlanság, az egyoldalúságtól mentesség, az igazság és egyenlő elbánás elve érvényesüljön. Nekünk változatlanul fenn kell tartanunk azt a meleg szociális politikát, amely meleg hullámképen — szinte azt mondhatnám — mint egy központi