Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1933

11.2 1933. december 21. rendes folytatólagos közgyűlés jegyzőkönyve - 398 - 399 - 400

356 1933. december 21-iki közgyűlés. 397—400. szám. ciális rész meg van oldva, csupán a megnyitás a fontos. Az összes érdekeltek várják az alkalmat, hogy az építkezéseket megkezdhessék. Hajlandó-e a polgármester úr ezirányban a Közmunkák Tanácsával érintkezésbe lépni és az Erzsébet-sugarút megnyitását a Közmunkák Tanácsával együtt elősegíteni? Az interpelláció kiadatik a polgármesternek. !398. Magyar Miklós bizottsági tag a következő interpellációt terjeszti elő : Van-e tudomása a polgármester úrnak arról, hogy a Cegléd—lajosmizsei vonalon a halálsorompók még mindig ugyanúgy vannak, mint 30 évvel ezelőtt. Van-e tudomása a polgármester úrnak arról, hogy az egész városrész el van zárva a fejlődéstől, mert naponta legalább 40—50-szer 10—10 percre leengedik a sorompókat és ezáltal a közlekedés lehetetlenné van téve. Emlékszik-e a polgármester úr, hogy hasonló tartalmú interpellációt már számtalanszor mondottam el és mondottak el a többi biz. tagtársaim és ezek dacára mind a mai napig semmi változás nem történt. Ezt az interpellációt azért mondom el, mert az Államvasutak igazgatósága is belátja ezt a tűrhetetlen helyzetet és most hajlandó a fővárossal karöltve a halálsorompók kérdését megoldani. Hajlandó-e a polgármester úr sürgősen átiratot intézni az Államvasutak igazgatóságához és a tárgyalást újból felvenni abban az irányban, hogy végre a fővárosnak a sorompók által elzárt városrésze felszabaduljon és a fejlődése megindulhasson, egyszersmind pedig Budapest munkásai, iparosai és kereskedői munkához juthassanak. Az interpelláció kiadatik a polgármesternek. !399. Magyar Miklós bizottsági tag a következő interpellációt terjeszti elő: Van-e tudomása a polgármester úrnak arról, hogy az OTI és a MABI Budapest kereskedőinek és iparosainak hátralékos tartozásaikért 24 százalék kamatot számítanak fel. Van-e tudomása a polgármester úrnak arról, hogy a kormány elrendelte, hogy a gazdatartozások 10 év alatt törleszthetők minden kamatfizetés nélkül. Hajlandó-e a polgármester úr a kormányhoz átiratot intézni, hogy az egyenlő elbánás érvényesüljön, hogy a főváros iparosai és kereskedői ugyanazokat a jogokat élvezhessék, mint amiben a kormány — nagyon helyesen — a gazdatársadalmat részesíti. Az interpelláció kiadatik a polgármesternek. !400. Magyar Miklós bizottsági tag a következő indítványt terjeszti elő: A társadalmi és gazdasági élet vezetői a világválság kezdetén azzal igyekeztek tehetetlenségüket leplezni, hogy a tömegek nyomorúságáért a háborúra tolták a felelősséget. Ennek a frázisnak elcsépelése után a békeszerződéseket kezdték mindenért okolni, napjainkban pedig divatossá vált arra a körülményre hivatkozni, hogy a világ aranykészletének háromnegyedrésze az Egyesült Államokban és Franciaországban halmozódott össze. Kétségtelen, hogy a világválságnak rendkívül súlyos nemzetközi okai vannak, de épen olyan bizonyos két másik körülmény is. Egyik az, hogy a válság kitörésében és elmélyülésében a nagyjelentőségű okok mellett a kisebb fontosságú, de együtthatásukban szintén döntő befolyású tényezőknek igen hosszú sora szerepel. A másik az, hogy a válság okai távolról sem kizárólag nemzetközi vonatkozásúak. Egész sora van azoknak a körülményeknek, amelyekre az államnak, az egyes törvényhatóságoknak, a legkisebb községeknek, sőt még az egyes magángazdaságoknak is módjukban van befolyást gyakorolni és ezáltal a válság romboló hatását enyhíteni. Azonban sem az állam, sem a kisebb kormányzati egységek, sem a társadalom nincsen berendezkedve arra, hogy ezt a problémakört rendszeres kutatás tárgyává tehesse és megállapíthassa, hogy hol van az a határ, melyen belül az állami és társadalmi élet szervezeteinek módjukban volna a viszonyokra befolyást gyakorolni és hol vannak azok az utak és módok, amelyek a válság méreteinek, valamint a válság által kiváltott munkanélküliségnek s a többi gazdasági, egészségügyi és morális veszedelmek csökkentésére vezethetnek. Szinte teljesen érthetetlen, hogy amikor a válság az egész kapitalisztikus világrend alapjait ingatja meg, az államok és a hatóságok nem kelnek egymással versenyre olyan tudományos és gyakorlati intézmények életrekeltésében, amelyek a válság okainak és következményeinek megszüntetését célozzák. Budapest székesfőváros háztartásának nehézségei, a fővárosi polgárság jólétének hanyatlása, a közegészségügy romlása, a munkanélküliek és a közsegélyre szorultak tömegeinek növekedése sokszorosan megindokolja, hogy a székesfőváros saját hatáskörében is teremtsen olyan szervet, amelynek joga van ahhoz, hogy a probléma egyik vagy másik oldalával foglalkozzék, de amelynek nemcsak joga, hanem egyenes kötelessége lenne az egész kérdéskomplexum rendszeres munkálása.