Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1931

12.3 1931. május 15. rendes folytatólagos közgyűlés jegyzőkönyve - Szabályrendelet a Budapest székesfőváros szolgálatában levő munkások s egyéb bérfizetéses alkalmazottak öregség és rokkantság, valamint hozzátartozóiknak özvegység és árvaság esetére való ellátásáról.

1931. május 15-iki közgyűlés. 115. szám. 31. §. Ellátás az alkalmazott eltűnése esetén. (1) Ha az alkalmazott, akinek ellátásra igénye van, eltűnik és meg nem található, azoknak, akik utána nevelési járadékra jogosultak (20. §.), elsősorban az alkalmazottat esetleg megillető járandóságok terhére ideiglenesen azt az ellátást kell kiutalni, amely őket a szabályrendelet értelmében mint nevelési járadék megillette volna, ha az alkalmazott az eltűnéssel megegyező időben halt volna el, feltéve, hogy az ellátást kizáró okoknak (4. és 21. §.) egyike sem áll fenn. (2) Az eltűnés okából folyósított ideiglenes ellátás megszűnik, ha az eltűnt megkerül, vagy halála bebizonyul, vagy ha bírói eljárással jogerősen holtnak nyilvánítják. (3) Az (1) bekezdés értelmében adott ellátást visszakövetelni nem lehet. V. FEJEZET. A temetési segély. 32. §. A temetési segélyre való igény. A temetési segély jár: 1. a szabályrendelet hatálya alá tartozó alkalmazott vagy nyugdíjas elhunytakor; 2. az özvegy és az árva halála esetén, ha özvegyi, illetve nevelési járadékban részesültek. 33. §. A temetési segély összege. ' (1) A temetési segély, ha az alkalmazott tényleges szolgálata idején halt el, legutolsó beszámítható fizetésének egy hónapra eső összegével, az elhunyt nyugdíjas után a legutolsó nyugdíjnak egy hónapra eső összegével egyenlő. (2) Az özvegy halála esetén a temetési segély az özvegyi járadéknak egy hónapra eső összegével egyenlő. (3) Az árva elhalálozása esetén a temetési segély az árva havi nevelési járadékának kétszeres összegével egyenlő. 34. §. A temetési segély kifizetése. (1) A temetési segélyt annak a természeti személynek kell kifizetni, aki igazolja, hogy a temetési költségeket viselte. (2) A temetési segély csak akkor jár a 33. §-ban megállapított összegben, ha a temetési költségeket az elhunyt özvegye (férj, feleség), vagy árvája, árva halála esetén annak szülője viselte, egyébként a temetési segélyt a 33. §-ban megszabott összegen belül csak a tényleg felmerült temetési költségek erejéig szabad kifizetni. (3) Ha az alkalmazottat, az özvegyet, az árvát (32. §.) az intézmény [(1. §. (1)] vagy más, nem természeti személy temetteti el, a temetési segélyt a 33. §-ban megállapított összegben az özvegyi járadékra jogosult özvegynek, vagy a nevelési járadékra jogosult árvá(k)nak kell kifizetni. (4) Ha az előző bekezdésben megjelöltek az eltemetést csak azért vállalták, mert az elhunyt hozzátartozói az eltemetésről nem gondoskodtak, a temetési segélyre sem az özvegy, sem az árva igényt nem tarthat. VI. FEJEZET. Eljárási szabályok. 35. §. Az eljárás megindítása. Az alkalmazottnak (nyugdíjasnak) és hozzátartozóinak ellátási ügyeiben az eljárást vagy hivatalból, vagy az érdekelt félj kérelmére kell megindítani.