Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1930
2.1 1930. február 7. rendkivüli közgyűlés jegyzőkönyve - 258
66 193 0. február 7-i ki rendkívüli közgyűlés. 257—258. szám. összehívása iránt előterjesztett kérelem teljesítését elutasítottam. A m. kir. közigazgatási bíróság a panasznak részben helyt adva, ezt az intézkedésemet megsemmisítette, egyebekben azonban a panaszt elutasította. A magam igazolására ki kell jelentenem, hogy én az ügyrend 1. §-ának 2-ik bekezdését — mely magyarázatra szorult — mindig úgy értelmeztem, hogy a főpolgármester diszkrecionális joga a közgyűlés összehívása, vágy annak megtagadása, miután az 1872. évi XXXVI. t.-c. 57. §-ának 2. bekezdése szerint »ha a főpolgármester, vagy akadályoztatása esetén a polgármester szükségesnek látja, annyiszor tartatható rendkívüli közgyűlés, ahányszor a körülmények igénylik« és hasonló rendelkezést tartalmaz az ügyrend 1. §-ának 2. bekezdése is. Ezt a magyarázatot én így vettem át elődeimtől és így értelmezték a törvény és az ügyrend szóbanforgó rendelkezéseit mindazok, akiktől ebben a kérdésben véleményt kértem. De, miként azt a most kezeimhez vett eredeti iratokból megállapítottam : ez volt a felfogása az 1872. évi XXXVI. t.-c. megalkotójának, gróf Szapáry Gyula belügyminiszternek is, aki az 1873-ban összeállított ügyrendet csupán azzal a határozott kikötéssel hagyta jóvá, hogy töröltessék az a rész, mely szerint rendkívüli közgyűlés tartandó 30 bizottsági tag kérelmezése folytán is, mert a törvény 57. §-ában tüzetesen lévén jelezve azok az esetek, melyekben rendkívüli közgyűlés tartatható, a szabályrendeletnek e törvényszerű intézkedéseken túlterjeszkedni nem lehet. Ugyanezt az álláspontot tette magáévá gróf Khuen-Héderváry Károly belügyminiszter 1903-ban, midőn nem hagyta jóvá a közgyűlés azon határozatát, mely az ügyrend 1. §-ának oly megváltoztatására irányult, hogy 40 bizottsági tag írásban előterjesztett kérésére is rendkívüli közgyűlés hívassák össze, mert a leirat értelmében ez a »törvénnyel ellenkezik, minthogy az 1872. évi XXXVI. t.-c. 57. §-a a rendkívüli közgyűlés összehívásának jogával csakis a főpolgármestert és akadályoztatása esetén a polgármestert ruházza fel, a szabályrendelet pedig a törvénnyel nem ellenkezhetik«. Végül a jelenlegi belügyminiszter is ilyképen magyarázta az idézett törvényt és a közgyűlési ügyrend idevonatkozó rendelkezéseit. Nem volt tudomásom arról a miniszteri leiratról, melyet gróf Tisza István belügyminiszter 1904-ben intézett a törvényhatósághoz és amelyben foglalt törvénymagyarázat, az indokolás szerint, a közigazgatási bíróság mostani döntésének alátámasztását adja. De nem volt tudomása ebben a leiratban foglaltakról a jelenlegi városvezetőség egyik tagjának sem, mert hiszen természetesen, hogyha ismerjük ezt a törvénymagyarázatot, akkor annak megfelelően jártunk volna el, holott a legutóbbi évek alatt is épen az ellenkező felfogás szerinti intézkedésekre van számos precedens. Kötelességemnek tartottam ezeket a tisztelt közgyűlésnek bejelenteni és kérem a törényhatósági bizottság minden tagját: legyenek meggyőződve arról, hogy mindig a legteljesebb jóhiszeműséggel jártam el s a legmesszebbmenőleg igyekeztem a közgyűlés szabad akaratnyilvánítását lehetővé tenni. Ez lesz a törekvésem a jövőben is. Tudomásul szolgál. !258. Az elnök bejelenti, hogy a mai rendkívüli közgyűlést Peyer Károly bizottsági tagnak és társainak kérelmére hívta össze. Peyer Károly bizottsági tag az ügyrendben előírt időben benyújtotta indítványát, mely a következőképen hangzik : indítványozom, hogy Budapest székesfőváros törvényhatósága intézzen feliratot az országgyűléshez a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat visszavonása, illetve az önkormányzat, demokrácia és jogegyenlőség szellemében való módosítása érdekében.* Bejelenti, hogy az indítványt Peyer Károly bizottsági tag fogja előterjeszteni, miért is őt illeti a szó. Peyer Károly bizottsági tag hosszabb felszólalásban indokolja az elnök által bejelentett indítványt és kéri arra a sürgősség kimondását. Az elnök a kérdést szavazás alá bocsátja és ennek eredményeként határozatilag kimondja, hogy a közgyűlés az indítványnak azonnali tárgyalását elhatározza. Az elnök a sürgős indítvány felett a vitát megnyitja és a szót az első szólásra jelentkező dr. Bródy Ernő bizottsági tagnak adja át. Dr. Bródy Ernő bizottsági tag a következő felirati javaslatot terjeszti elő: Mélyen tisztelt Képviselőház! Mindazok a tényezők, amelyek illetékesek és hivatottak voltak, a legnagyobb gondossággal készítették elő a jelenlegi még érvényes fővárosi törvénynek, az 1872 : XXXVI. törvénycikknek a javaslatát. A magyar törvényhozás a dolog természetéből folyó megkülönböztetett érdeklődéssel és szeretettel rakta le az ország új fővárosának közjogi és gazdasági alapjait. Az 1870 : XII. a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvény tárgyalása alkalmával a képviselőház utasította a kormányt, hogy a főváros szervezetéről külön törvényjavaslatot terjesszen be és még azelőtt »Buda és Pest városokkal értekezzék e két város beligazgatási egyesítése felett«. Az akkori belügyminiszter,
