Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1930

8. 1930. junius 4. rendkivüli közgyűlés jegyzőkönyve - 1011 - 1012 - 1013

193 0. június 4-iki rendkívüli közgyűlés. 1013. szám. 433 Tisztelt Közgyűlés! Soha még nem volt békeszerződés, amelyet a jog és az erkölcs legszigorúbb objektivitásával és analizálásával jobban lehetne támadni, mint ezt a békediktátumot. De meg kell jegyeznem, hogy a mai gyász nemcsak a magyar nemzet gyásza, a mi gyászunk, hanem egész Európa békéjének sarkalatos kérdése. A mi gyászunk nemcsak a mi gyászunk, ez az emberiségnek közös gyásza, mert lehetet­lenné teszi egy nemzetnek, hogy élhessen és azokat a jogokat érvényesíthesse és a maga érdekében igénybevehesse, amelyek mindenkit megilletnek az ember jogánál fogva ezen a földtekén. Vájjon lehet-e akkor beszélni tervekről, lehet-e akkor beszélni Páneurópáról, amikor itt nyolcmillió ember siratja a maga élnivágyásának meghiúsulását. Lehet-e Páneurópáról beszélni, jöhet-e a franciák külügyminisztere ide, amikor ez a nép itt nem tudja betölteni történelmi hivatását, amikor megakadályozzák életerejében, amikor béklyóba verik. A környező államok az örök béke törekvéseinek élő kicsúfolá­sára állig fegyverben állnak és ennek a bilincsbevert Csonka-Magyarországnak nyolc­millió népét gátolják az önvédelem szempontjából is jogos intézkedésekben. Ki vagyunk téve minden lehetőségnek, az egész nemzet lemészárlási lehetőségének és ezt nevezik örök béke biztosításának, ezt nevezik haladásnak, ezt nevezik az emberi jogok érvényesülésének. A mi fájdalmunk nem műfájdalom, a mi fájdalmunk eleven sebből állandóan patakzó vérfolyam. A mi fájdalmunk élő valóság és sohasem volt egy nemzetnek életében tragikusabb idő, mint ez a mai, amidőn a civilizáció jegyében tartanak béklyóban egy életképes, a kultúra érdekében dolgozó nemzetet. Azt mondottam, hogy a mi törekvéseink, a mi harcunk nem a magyarság külön­leges ügye, hanem egyetemes európai kérdés. Vájjon nem érzik-e a győző államok, hogy a gazdasági élet sima lebonyolítása leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Vájjon nem érzik-e azokat a nagy nehézségeket, amelyekkel küzd ma Európának minden állama. Vájjon nem érzik-e ma a munkanélküliségnek nagy problémáját, amely ott áll nagy kérdőjelként minden • nemzetnek tárgyalási asztalán. Vájjon nem érzik-e azt a rettenetes nehézséget, mit jelent az, hogy saját munkájuk gyümölcsét nem tudják biztosítani diplomás emberek, szakmunkások és egyéb értékek, akiknek elpusztulása egyetemes bűn az emberiség érdekeivel szemben. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Én, amikor ezt mondom, akkor nem egy párt, nem egy osztály, hanem a nemzet egyetemes fájdalma szólal meg az én ajkamon. Lehet, hogy a szavak gyöngék, de pótolja az az igazság, hogy akik idejönnek és megnézik az állapotokat és tanulmányozzák, azok elismerik, hogy sokkal ridegebb a helyzet, semmint azt gyönge szóval ecsetelni lehetne. Én ebből a nagy gyászából a magunk belső életének nem a lemondást, hanem a reményt vonom le tanulságul. Igen tisztelt közgyűlés, súlyos a helyzetünk. Európai szükségesség az, hogy Magyarország gazdasági megélhetésének lehetőségét a nemzetek biztosítsák, európai szükségesség, hogy a nemzetek önrendelkezési jogának érvényesí­tésével megnyugvást vigyenek a nemzetek lelkébe, európai szükségesség az, hogy itt a békét nem a fegyver erejével, hanem az igazság, a jog és a méltányosság eszkö­zeivel biztosítsák. És nem jogos-e, amikor azt kiáltom innen: mindnyájan egyek vagyunk, amikor tiltakozunk ezen béke ellen, tiltakozunk az aláírás tizedik eszten­dejében. Sajog ez a fájdalom, de tíz év sajgása sem tudta csökkenteni a magyar elhatá­rozást, hogy belekiáltsuk fájdalmunk dacával Európa minden nemzetének fülébe azt a három szót, amely a mi igazságunknak dacos követelése, hogy ebbe a békébe pedig nem nyugszunk bele: Nem! Nem! és Soha! Tisztelt Közgyűlés! Van -szerencsém a következő határozati javaslatot előter­jeszteni, kérve a sürgősség kimondását és annak elfogadását: »A közgyűlés figyelemmel egyrészt arra, hogy a trianoni békeszerződést az ország végpusztulása előtt szükségképen beálló és az európai békét a magyar vérmérséklet erejénél fogva fokozottabb mérvben közvetlenül.fenyegető elkesere­désszülte elszántság következményeinek megelőző elhárítása céljából mielőbb revízió alá kell venni, másrészt pedig arra, hogy ezen békeszerződés megváltoz­tatása a béke biztosítását szolgálni akaró világhatalmi egyensúly kellő meg­teremtése végett is épen a nagyhatalmak érdekében fekvő és a béke törekvése sikerének veszélyeztetése nélkül többé el nem odázható általános, elsőrendű külpolitikai szükséggé lépett elő, — az egységes nemzeti közérzületnek törvé­nyes alakban kívánt hangot adni és ezért elhatározza, hogy tiltakozik a trianoni békeszerződés igazságtalan rendelkezései ellen és a békeszerződés revíziója érdekében a Nemzetek Szövetségéhez felterjesz­téssel él. A felterjesztés megszövegezésére felkéri a tanácsot. Köszönetet mond a magyar nemzet nagy barátainak azért a tevékeny­ségükért, amellyel a magyar revíziós törekvéseket a múltban támogatták, egyben felkéri őket, hogy ezeket a törekvéseket a jövőben még hathatósabban támogassák.« Tisztelt Közgyűlés! Azt mondottam, hogy a mi nagy fájdalmunkból nem a lemondás, hanem a remény szava az, amely kitör és annak a nyolcmillió magyar­nak aki ebben a csonka országban él, de annak a 3 és fél millió magyarnak is, aki vágyakozva néz az ő vérei után és várja a pillanatot, amikor szíve szerint határoz­hat, csak azt mondhatom: igaz, hogy az anyagi tényezők nagy jelentőségűek és 109

Next

/
Thumbnails
Contents