Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1929

5. 1929. február 20. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 286 - 287

76 1929. február 20-iki közgyűlés. 285—287. szám. A közgyűlés az elnök javaslatát egyhangúlag határozattá emeli. Ezután az elnök bejelenti, hogy Rothermere lord Rákosi Jenőnek szobrot óhajt emeltetni és elrendeli az erre vonatkozólag tőle érkezett távirat felolvasását. Lord Rothermere távirata a következő: »Budapest székesfőváros főpolgármesterének. Méltóságos Uram! Van szerencsém Méltóságodnak a következő értesítést "küldeni, melynek egy példányát egyidejűleg megküldöttem a Pesti Hírlapnak is közlés céljából. Ha Méltóságod ezzel az ajánlatommal egyetért, örülnék, ha még március hó elseje előtt kábelsürgönnyel értesítene engem New-Yorkban az Atnbassadorszállodában beleegyezéséről. Rákosi Jenő halálával Magyarország elvesztette egyik legnagyobb fiát, akinek önfeláldozó és hajthatatlan hazaszeretete örök időkre nemes példaként kell, hogy ragyogjon honfitársai előtt. Ily férfiak ritkák és emléküknek látható és maradandó formában is kifejezésre kellene jutnia, mégpedig valamely állandó emlékszobor alakjában azért, hogy valamennyi jövendő nemzedék is csodálhassa őt. Kossuth Lajos és Rákosi Jenő az egész világon a legnagyobb magyar hazafiak közé soroztainak. Mind a ketten, mindegyik az ő saját módja szerint harcolt a magyar szabadságért és az idegen elnyomás, valamint zsarnokság ellen. Mégis több mint hatvan éven át Kossuth Lajos emléke el volt hanyagolva. Biztos vagyok abban, hogy Magyarország mai megpróbáltatásának órájában és akkor, amidőn új remény kezd derengeni felette, nem fogja elhanyagolni Rákosi Jenő emlékét. Egyrészt a vele szemben érzett személyes barátság, másrészt az a kegyelet, melyet a kegyetlen és elnyomó trianoni szerződés elleni küzdelmei iránt érzek, arra késztett, hogy kijelentsem, hogy nagy megtiszteltetésnek venném, ha Budapest székesfőváros elfogadná tőlem Rákosi Jenőnek egy magyar szobrász által megalkotandó és valamely nyilvános téren felállítandó szobrát. Ha a főpolgármester úr akár egyedül, akár egy megfelelő bizottság közreműködésével oly szíves volna megválasztani a szobrászt és a szobor formáját, valamint megállapítaná annak felállítását és helyét, én a magam részéről a legnagyobb örömmel bocsátanám rendelkezésre az emlékmű teljes költségét. Rothermere.« Az elnök bejelenti, hogy a táviratot azonnal átkü'dötte a polgármester úrhoz, hogy úgy maga, mint a székesfőváros tanácsa mielőbb foglalkozhassanak ebben a kérdésben. A továbbiak folyamán módjában fog állani a közgyűlésnek is foglalkozni ezzel az üggyel, de úgy érzi — úgymond az elnök, — hogy már most kifejezést kell adnunk Rothermere lord előtt mélyen érzett őszinte köszönetünknek azért a megható szép gondolatért, amelyet sürgönyében felvetett és miután március hó 1-éig választ vár tőle, kéri a közgyűlés hozzájárulását ahhoz, hogy ezt a hálás érzésünket Rothermere lordnak tudomására hozhassa. A közgyűlés az elnök javaslatához egyhangúlag hozzájárul. !286. Az elnök a további bejelentései során részvéttel emlékszik meg a múlt napokban elhunyt Samassa Adolf nyugalmazott belügyminiszterről. Kiemeli, hogy a megboldogult hivatásának hűséges szolgája volt, aki sohasem dolgozott egyéni érvényesülésért, egyéni dicsőségért, hanem nevének elhallgatásával, szerepének sokszor szándékos háttérbe szorításával mindig csak a közjóért. Különösen a városi ügyeknek és a kodifikációnak volt oszlopos munkása és a belügyminisztériumban, mint a főváros ügyeinek előadója, majd legfőbb vezetője, Budapest fejlődését nagy lelkiismeretességgel és szeretettel segítette elő. Nemcsak kiváló képzettsége és tehetsége érdemli meg az emlékezést, hanem páratlanul puritán jelleme is. A közgyűlés az elnök javaslatára elhatározza, hogy a megboldogult emlékét a mai ülés jegyzőkönyvében megörökíti. !287. Az elnök bejelenti, hogy a mai ülés első pontja az üresedésben lévő egy jogi és egy műszaki minősítésű tanácsnoki, egy tiszti fóügyészhelyettesi és egy ker. tiszti orvosi állásnak titkos szavazás, továbbá a budapest-kőbányairóm.kath. plébániai javadalomnak az 1929. évi január hó 23-án tartott közgyűlésen a két legtöbb szavazatot elnyert dr. Némethy Ernő ós dr. Károlyi Károly között megtartandó új szavazás útján való betöltése. Bejelenti, hogy a kijelölőválasztmány által az üresedésben lévő tisztviselői állásokra a következők jelöltettek és pedig : a jogi minősítésű tanácsnoki állásra : I. helyen dr. Lamotte Károly, II. helyen aequo loco Szendy Károly, dr. Schuler Dezső. A műszaki minősítésű tanácsnoki állásra: I. helyen Csármann Ferenc, II. helyen Wossala Sándor, III. helyen Király Kálmán. A tiszti főügyészhelyettesi állásra: I. helyen dr. Reichl Károly, II. helyen dr. Várady Jenő, III. helyen dr. Szemethy Károly. A ker. tiszti orvosi állásra az 1893 : XXXIII. t.-c. 5. §-a alapján valamennyi pályázó minősíttetett, névszerint: dr. Kravits Károly, dr. Pék Lajos és dr. MedveyBéla. Az elnök bejelenti, hogy a szavazás a szokott helyen, a tisztviselői állásokra szavazólappal, míg a plébániai javadalomra egyidejűleg golyókkal történik és hogy a tisztviselői állások elnyeréséhez viszonylagos, míg a ker. tiszti orvosi állás elnyeréséhez, amely élethossziglan szól, általános szótöbbség szükséges, megjegyzi, hogy a plébánosválasztásban az ügyrend 23. §-a szerint csak a latin- és görögszertartású kath. vallású tagok vehetnek részt.