Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1927

4. 1927. február 4. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 105 - 106 - 107

1927. február 4-iki közgyűlés. 107. szám. 75 de kevéssé alkalmas arra, hogy a konkrét sérelmet orvosolja. A parlament a konkrét ügy elintézésébe közvetlenül be nem folyhat s olyan esetben, midőn a sérelem megtörténte idején az országgyűlési tárgyalások huzamosabban szünetelnek, esetleg a felelősségrevonás jogát is csak igen későn érvényesítheti a miniszterrel szemben. Sőt az is megtörténhetik, hogy a minisztérium éppen a felelősségrevonás elkerülése végett eszközli ki az országgyűlés feloszlatását vagy elnapolását s teszi a törvényhatóságra nézve- igen hosszú időre lehetetlenné jogainak megvédését. A sérelmeknek gyakorlati értékű orvoslását leginkább biztosítja az, ha a vitássá vált kérdésekben való döntést oly fórumra bízzuk, mely fel van ruházva a függetlenség teljes biztosítékával s egyedül az elfogulatlanul értelmezett jogszabályok alapján vizsgálja: melyik részen van az igazság, mi felel meg a törvénynek? Ez mutatkozik legalkalmasabbnak az önkormányzat függetlenségének és erővel teljes működésének hatékony biztosítására." „A kormányzati hatalom erejének, tekintélyének megóvása kétségtelenül fontos érdek, melyet kockáztatni veszélyes. Azonban nem szabad feledni, hogy az önkormányzat hatályos és erővel teljes működésének minden körülmények között való biztosítása szintén elsőrendű állami érdek." „A jelen törvényjavaslat ezen alapgondolatból kiindulva, minden részletében arra törekszik, hogy a törvényhatósági önkormányzatot minél erélyesebb és minél szélesebbkörű védelemben részesítse." „A törvényjavaslat a törvényhatóság legszebb hagyományait a jelenkor követelményeihez alkalmazza, midőn az önkormányzatot, a szabadságot és a közigazgatás rendjét biztosító jogszabályok védelmét reá is bízza." Ezzel kapcsolatban azonban rámutatunk arra is, hogy a törvényhatóságnak alkotmánypolitikai jelentőségét, fontosságát és értékét a legújabb törvényhozás is fentartás nélkül elismerte. E tekintetben az országgyűlés felsőházáról szóló 1926: XXII. t.-c. törvényjavaslatának (az 1922. évi június hó 16. napjára egybehívott — nemzetgyűlés irományai — 751. számú iromány) a törvényhatóság részére a felsőház tagjai tekintetében választási jogot biztosító 6. §-a indokolására utalunk. Eszerint „a vármegyei és városi törvényhatóságoknak felsőházi tagok választására feljogosítását igazolja egyfelől a törvényhatóságoknak történeti szerepe a múltban a törvényhozás tekintetében, másfelől a politikai jelentőségük és hivatásuk." Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy a törvényhatóság jelenlegi jogi helyzetének érintése egyenlő alkotmányunk egyik alapvető pillérének érintésével. Ennek folytán azután azt a kérdést kell bírálat alá venni, hogy a fentemlített törvényjavaslat szóbanforgó rendelkezései alkalmasak-e arra, hogy a törvényhatóság jelenlegi jogi helyzetét érintsék? S erre a kérdésre az alább kifejtendőknél fogva igenlőleg kell válaszolnunk. A törvényhatóság által gyakorolt közhatalom körét törvényeink (1872: XXXVI. t.-c. 2. és 3. §§. — 1886: XXI. t.-c. 2. és 3. §§.) a következőleg határozzák meg. A törvényhatóságok a törvény korlátai között gyakorolják az önkormányzatot, az államigazgatás közvetítését s ezeken felül közérdekű, sőt országos ügyekkel is foglalkozhatnak, azokat megvitathatják, azokra megállapodásaikat kifejezhetik, ezeket egymással és a kormánnyal közölhetik és kérvény alakjában az országgyűlés bármely házához közvetlenül felterjeszthetik. A törvényhatóság önkormányzati jogánál fogva saját belügyeiben önállóan határoz és szabályrendeleteket alkot, ezeket saját közegeivel végrehajthatja, tisztviselőit a megállapíttot kivételektől eltekintve választja, az önkormányzat és a közigazgatás költségeit megállapítja és a fedezetről gondoskodik s hatáskörébe tartozik a tisztviselők stb. illetményeinek szabályozása, felemelése vagy leszállítása. Ezek a meghatározások kellőképpen kidomborítják azt az alkotmánybiztosító jellegű különleges jogállást, amely jogállást a törvényhatóságok a magyar állam közhatósági szervezetében elfoglalnak. A törvényhatóság tehát önállósággal állapít meg közületileg intézendő és szabályozandó ügyeket, saját tisztviselőkkel és tisztviselői állások rendszeresítésének és megszüntetésének hatalmával bír, vagyis épp úgy szervezeti hatalommal rendelkezik, amint ez a hatalom a m. kir. kormányt nagyobb körben megilleti. A törvényhatóságnak van továbbá költségvetési joga és hatalma arra, hogy a törvényhatósági működés költségeinek fedezéséről — amint az állam az állami szükségletek fedezéséről maga gondoskodik — szintén maga gondoskodéjk és a területén lakó népesség jövedelmeiből e célra külön bevételi forrásokat nyisson. A törvényhatóság által az önkormányzati hatáskörben hozott határozatok vagy önmagukban érvényesek és végrehajthatók, vagy kormányhatósági jóváhagyást igényelnek. Az általános szabály az, hogy a törvényhatósági határozat kormányhatósági jóváhagyást nem igényel. Következik pedig ez a törvénynek (1872: XXXVI. t.-c. 3 §. - 1886

.XXI. t.-c. 3. §.) abból az elvi kijelentéséből, hogy a „törvényhatóság