Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1926

11. 1926. október 27. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 967 - 968

1926. október 27-iki közgyűlés. 968. szám. 369 A megválasztott főtisztviselők a küldöttség kíséretében a közgyűlés színe előtt megjelennek és miután az eínök közli velük a választás eredményét, felhívja őket a hivatalos eskü letételére. A megválasztottak a törvényhatósági bizottság tagjainak felállása mellett a törvényben előírt esküt a közgyűlés színe előtt leteszik. Erről a polgármester úr, az alpolgármester urak, a tanács, az igazoló választmány és a megválasztottak jegyzőkönyvi kivonaton értesíttetnek. Ezután az elnök a következő szavakkal üdvözli a megválasztottakat: Tisztelt Közgyűlés! A tisztújító közgyűlés munkájának ez a mai új fejezete oszlopos állásokat töltött be és kiválóan érdemes főtisztviselőket iktatott hivatalba. A közgyűlés bizalma újból megválasztotta és így régi állásába helyezte Ágoston Géza árvaszéki elnököt és dr. Szabó Imre tiszti főügyészt. Évtizedes múltra visszatekintő tisztviselői ők a székesfővárosnak és a mai választáson személyük iránt megnyilatkozó bizalom az ő értékes munkájuknak elismerése, mert ez a bizalom arról tanúskodik, hogy náluk jobban ma sem tölthetné be más ezeket a magas állásokat. Új emberként üdvözlöm állásában Lamotte Károly dr.-t, akit eddig különféle munkakörben tanúsított kiváló képességei, tudása, fáradságot nem ismerő munkakészsége és lelkes buzgósága tett a tanácsnok-főjegyzői állásra érdemessé. - Úgyszintén Csordás Elemért és Illyefalvi Lajost, akiket nagy szakképzettségük már régen fontos és nagy önállóságot igénylő munkakörök élére állított. Sebő Béla, az új főszámvevő, a székesfőváros legsúlyosabb gazdasági problémájának, a külföldi kölcsönök rendezési munkájának előkészítésében és végleges rendezésében teljesített olyan szolgálátokat a főváros közönségéhek, amelyeknek elismeréseként a közgyűlés bizalma öt emelte erre a díszes, felelősségteljes állásra. Még Halász Elemér új kerületi elüljárót üdvözlöm, mint régi érdemes tisztviselőt, akit a közgyűlés bizalma városi közigazgatásunk egyik legfontosabb helyére állított. Kérem önöket, uraim, hogy azokat a vezetőállásokat, amelyekre a közgyűlés bizalma önöket megválasztotta, eddig tanúsított erényeiknek teljes kifejtése mellett és a mai kor szellemének megfelelően töltsék be. Különösen felhívom figyelmüket a szegények ügyes-bajos dolgaira és kérem, hogy azoknak intézésénél a legnagyobb emberbaráti szeretetet és türelmet tanúsítsák. Önök valamennyien nagyszámú tisztviselőknek a főnökei és ezen minőségükben arra kérem önöket, követeljék meg hatáskörükben a szigorú fegyelmet, rendet, pontosságot, szorgalmat és a közönséggel szemben az előzékeny és szeretetteljes viselkedést. Kívánom végül, hogy a jó Isten segedelme vezesse önöket jószándékaiknak valóraváltásában és az ő áldása legyen munkájukon. Az üdvözlést a megválasztottak nevében dr. Szabó Imre tiszti főügyész a következőkben köszöni meg: Méltóságos Főpolgármester Úr! Mélyen tisztelt Közgyűlés! Amikor ennek a hónapnak első napján megkondultak a belvárosi plébániatemplom harangjai, hirdetvén, hogy a főváros megválasztotta polgármesterét, ez a hararigzúgás mindnyájunk szivébe elszárnyalt, mert mindnyájunknak szólt. Az esti csendben felcsengő fenséges harangok a főváros egész lakosságának azt hirdették, hogy balsorsában még jobban kell szeretnünk ezt a nemzetet és ezt a várost és hogy nemzetünk újjáélesztésére, fővárosunk felvirágoztatására és lakosságának istápolására irányuló ebben a nagy kötelességben mindnyájunknak találkoznunk és váll-váll mellett, kéz a kézben dolgoznunk, összetartanunk és egyesülnünk kell. Hirdették, hogy most, amikor mindnyájunk szivében szent fájdalom vérzik hazánk sorsa miatt, még inkább mint bármikor, ennek a szenvedésnek tüzében meg kell tisztulni minden önzésnek, indulatnak, pártoskodásnak, hogy a legjobb a legtökéletesebb felé való haladásban, a szépben, a nemesben, az erkölcsben mindenkinek egyet kell érteni és hogy ebben a magasztos feladatban egyénekre és pártokra az a kötelesség hárul, hogy nemesen versenyezve ugyanazt a célt törekedjenek elérni. Nekünk, főtisztviselőknek, akiket a főváros hivatalos vezetésének részeseivé méltóztattak felavatni, azt hirdették ezek a harangok, hogy a köztisztviselő az idők minden változása között a jognak, az igazságnak, az erkölcsnek és az emberszeretetnek legyen az a sziklavára, amelyet hiába ostromol a forrongó, zajló tenger bármilyen erős hullámverése, ott áll és ott marad rendületlenül és rettenthetetlenül és nem engedi elsöpörni azt a talapzatot, amely nélkül minden emberi közösség megdől és porba omlik. A jog, amit élővé tesz az igazság és méltányosság, amely meglátja a vergődő szívek igazságát, ezek legyenek azok a vezéreszmék, amelyek hivatásunk teljesítésénél mindenkor szemünk előtt lebegjenek. Nem elég az, hogy az állás adjon díszt nekünk, hanem kell, hogy a mi egyéniségünk és tudásunk erejével, munkánk becsületességével, lelkületünk nemességével, erkölcsi felfogásunk tisztaságával, a nemes eszmékért és ideálokért való lelkesedéssel díszítsük állásunkat és annak megbecsülést szerezzünk. A hivatali tekintélyt nem a büszkeség merevsége, a mogorván összeráncolt homlok és a fensőbbséges hang adja meg, hanem az egyéniség varázsa és a szív jósága és a belső érték kisugárzása. 93