Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1926
10. 1926. október 13. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 958 - 959
1926. október 13-iki közgyű l és. 957—950. szám. 361 A szabályszerűen meghirdetett alpolgármesteri állásokra jelentkezők névsora a Fővárosi Közlöny folyó évi 39. számában közöltetett. Jelenti, hogy a kijelölő választmány elnöklete mellett folyó hó 7-én tartott ülésében a két alpolgármesteri állásra a következőket jelölte: I. helyen: Folkusházy Lajost és dr. Buzáth Jánost, II. helyen: dr. Csupor Józsefet és dr. Berezel Jenőt, III. helyen: Liber Endrét és dr. Márkus Jenőt. Jelenti továbbá, hogy az esetleges visszalépések a szavazóterem ajtajára kifüggesztett íven fognak a törvényhatósági bizottság tagjaival közöltetni és hogy az alpolgármesteri állások elnyeréséhez az 1872. évi XXXVI. t.-c. 107. §-a értelmében viszonylagos szótöbbség szükséges. Jelenti végül, hogy a szavazás az I. emeleten lévő főpolgármesteri hivatal ülésteimében félhét óráig terjedő időben az ügyrend 26. §-a alapján szavazólappal fog megtartatni. A szavazásra hivatalos szavazólapok állanak rendelkezésre, de az ügyrend előbb hivatkozott §-a értelmében lehet szavazni más fehérszínű írott vagy nyomtatott lappal is. A hivatalos szavazólapokon a kijelölő választmány által jelölt hat pályázó neve szerepel, akik közül törölni kell azokat a neveket, akikre a szavazó nem óhajt szavazni. Ha törölve egy név sincs, a szavazat az első helyen jelölt két pályázóra érvényes. Felkéri a szavazatszedő küldöttségi elnököt, hogy a titkos szavazási eljárást nyomban megnyitni, a szavazást lefolytatni, a szavazatokat félhét óráig elfogadni, akkor a szavazást berekeszteni és a szavazás eredményéről a közgyűlésnek jelentést tenni méltóztassék. Egyben bejelenti, hogy az október hó 27-én megtartandó közgyűlésre ki fogja tűzni a tanácsnok-főjegyzői, az egyik kerületi elüljárói, az árvaszéki elnöki, a tiszti főügyészi, a tiszti főorvosi, a föszámvevői és a statisztikai hivatali igazgatói állásnak titkos szavazás útján való betöltését és hogy a minősítettek, illetőleg a jelöltek neveit az ezen ülésre kibocsátandó meghívón fogja a törvényhatósági bizottság tagjaival közölni. A szavazás ezúttal is szavazólappal fog történni. Tudomásul szolgál. !958.. Elnök jelenti, hogy a székesfőváros közönsége október 6-án, szabadságharcunk gyásznapján a magyarság vértanujának, gróf Batthyány Lajos emlékének hódolt. Örökméccsel jelőlfe meg azt a helyet, ahol ö, az első felelős magyar miniszterelnök, a vesztett csaták után életét és vérét áldozta hazájáért. Ezzel az örökké égő lánggal jelet állított a nemzet sohasem szűnő kegyeletének. Régmúlt idők tartozását tette jóvá a székesfőváros, hiszen már több mint húsz éve indult ki éppen a törvényhatósági bizottság közgyűlésének terméből a megvalósítás első gondolata. 1905. évi október hó 25-én tette Surányi József törvényhatósági bizottsági tag indítványát, hogy a székesfőváros közönsége díszes kandellábert, örökké égő lámpát állítson a Báthory- és Aulich-utca sarkán arra a helyre, ahol gróf Batthyány Lajost, a magyar szabadság első vértanuját agyonlőtték. Az indítványt a közgyűlés lelkesedéssel fogadta, de azért évek teltek el, míg a kivitelre a megbízást megadhatta a pályadíjnyertes Pogány Móric építőművésznek. Az elnök köszönettel emlékezik meg a tervezőművészről, aki művészi alkotást nyújtott, de a kivitelben is nagy odaadással vett részt. Bejelenti, hogy a leleplező ünnepélyen a Kormányzó Úr Őfőméltósága is megjelent, és hogy a nagyszámú és díszes közönség előtt a polgármester avatta fel az emléket ünnepi beszéd kíséretében. Tudomásul szolgál. !959. Az elnök fájdalommal emlékezik meg Jászai Mari, a legnagyobb magyar drámai színművésznőről, a Nemzeti Színház örökös tagjáról, aki folyó hó 5-én meghalt. Megemlékezik, hogy Jászai Mari ajkán és alakjában ezer alak támadt életre a rivalda fényében, de ez az ezer alak mind magyar volt, őszintén, mélyen lenyűgözően magyar és éppen azért találta meg az utat a szívünkhöz, azért fogadtuk őt szeretetünkbe és zártuk örökre emlékezetünkbe. Egyszerű sorsból küzdötte fel magát a színpad királynéjává, akinek minden hangja és minden moccanása fenséget árasztott és tette őt a színpad büszke asszonyává. Magyar volt az imádsága és magyar a művészete. Elvesztettük a színésznőt, a magyar színpad fényes csillagát, aki nemcsak a művészet, hanem a vajúdó magyar élet egyik legnagyobb értéke volt. Halála a magyar drámai művészetnek fájdalmas veszteséget jelent. Bejelenti, hogy temetésén, mely folyó hó 7-én volt a Nemzeti Színház előcsarnokából, képviselve volt a főváros és ravatalára koszorú helyeztetett.
