Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1926

9.2 1926. október 1. rendkívüli folytatólagos közgyűlés jegyzőkönyve - 954

1926. október 1-i közgyűlés. 954. szám. 357 Tisztelt Közgyűlés! Nincs senki, aki nagyobb tisztelettel viseltetnék a munkásosztály iránt, épp ezt akarom kifejteni. Munkaalkalmak nyújtásával és minden egyéb módon is támogatnunk kell a munkásosztályt a maga törekvéseiben. Én rendületlen hive vagyok a polgári jogrendnek és a magángazdasági elvnek, és ennek az elvnek nem ellentéte, sőt egyenes következménye, hogy a munkásosztálynak tisztességes megélhetését és a nemzeti kultúrában való egyenlő részesedését biztosítanunk kell. Állítom, hogy enyhítenünk kell a kapitalizmus egy-egy indokolatlan túlhajtását, amely nemcsak a munkásosztálynak ártalmas, hanem az összes többi nemzeti társadalmi osztályoknak is, mert feleslegesen és ok nélkül elidegeníti tőlük és így a nemzeti közösségből a munkásságnak lelkét. Holott nekünk az a szándékunk és az a törekvésünk, hogy megnyerjük őket az ezeréves nemzeti tradícióknak. Igen C Közgyűlés! Ebből a munkából egyenlően ki kell vennie a részét a fővárosnak és az államnak is. És kérjük is, hogy ebben a nagy munkában a kormány siessen támogatásunkra. De azt ebben az ünnepélyes percben is ki kell jelentenem, hogy amilyen mély tisztelettel hajlunk meg a kormány törvényes felügyeleti joga előtt, ugyanolyan szilárdul kívánunk ragaszkodni ahhoz, hogy a mi ügyeinket mi saját magunk óhajtjuk a kormány felügyelete mellett intézni. Mi az önkormányzati jogunkhoz nem hatalmi érdekből ragaszkodunk, hanem abból a mélységes átérzésből, hogy a főváros lakosságának érdekeit saját szerveinkkel jobban tudjuk megvédeni és abból a történelmi pietásból is, amellyel mi az önkormányzat, mint ősi intézmény iránt viseltetünk. Az önkormányzat hivatott védője elsősorban maga a törvényhatóság, de a polgármesternek is ügyelnie kell arra, hogy az senki által meg ne sértessék. Én, aki a törvényhatóság bizalmából bírom tisztemet, ünnepélyesen ígérem, hogy nagy elődeim példájához híven buzgó lelkiismeretességgel fogok az önkormányzat zavartalan tisztasága felett őrködni. Magán a fővároson belül a hatáskörök megoszlanak a törvényhatósági bizottság, tanács és polgármester között. A törvényhatósági bizottság megmutatja a szellemi irányt, amelyben haladni kell, a tanács és a polgármester ezen a kereten belül a kezdeményezést és végrehajtást intézik. A törvényhatóságon belül pártok vannak. Ezek felfogásokra, sőt világnézetre is szemben állanak egymással, de véleményeiknek egyesülniük kell a fővárosért való önzetlen, küzdelmes munkában, mert hiszen a főváros valamennyiünknek édes otthona. A tanács és a polgármester a pártoktól függetlenül, csak a törvényhatóság egyetemének vannak alávetve. És én kijelentem, hogy egyetlen országos vagy várospolitikai pártnak tagja az elmúlt 6 év alatt nem voltam, ma sem vagyok és hivatalkodásom ideje alatt nem is leszek. És így minden pártköteléktől függetlenül, teljesen elfogulatlanul tudom kötelességeimet teljesíteni a főváros egész lakosságának érdekében. Az én ajtóm mindenki előtt nyitva áll. És úgy, mint eddig, méltóztassék minden panasszal hozzám fordulni. És én igazságosan, tisztán lelkiismeretem szerint fogom a panaszokat elintézni. Amilyen mély tisztelettel viseltetem a közgyűlés és a pártok iránt, ugyanolyan tiszteletet követelek meg magamnak is. Állítom azt, hogy ezekben a nehéz, sorsdöntő időkben csakis a legobjektivebb felfogással, a személyeskedéseket félretéve lehet a nagy ügyeket az egész országnak és a fővárosnak javára elintézni." Függetlenséget és pártatlanságot kérek és kívánok a székesfőváros valamennyi tisztviselőjétől. Említettem azt, hogy a törvényhatóság szellemi irányát maga a közgyűlés állapítja meg. De ez a szellem nem különbözhetik a nemzet általános szellemétől, ez pedig a keresztény erkölcsön alapuló nemzeti eszme, amely az országot ezer éven át fentartotta. Ez az eszme nem áll ellentétben sem a jogegyenlőséggel, sem a haladással. Magába fogad mindenkit, aki a nemzetért dolgozni hajlandó és emellett a haladás ügyét is szolgálja. Csak kettőre kell vigyázni: először arra, hogy az ne legyen olyan rohanás, amely szakít a nemzet ezeréves tradícióival és hogy ki nem próbált kísérleteknek ne tegyük ki egy milliós város lakosságát, hanem fokozatosan és meggondoltan haladjunk előre; másodszor, hogy a külföldi eszméket csak kritikával és nemzeti egyéniségünkön, nemzeti karakterünkön átszűrve vegyük át. A magyar Szent István óta soha sem zárkózott el a művelt nyugat eszméitől, azokba bele tudott kapcsolódni, de csak úgy, hogy azokaj nemzeti jellegén átszűrte. Nem szabad dicsőíteni valamit csak azért, mert idegen és mást leszólni csak azért, mert magyar. Ellenkezőleg, becsüljük meg azt, ami magyar, jelentkezzék az irodalomban, művészetben, tudományban, társadalmi érintkezésekben, szokásainkban. Ez emeli nemzeti önérzetünket, polgári büszkeségünket, növelni fogja önbizalmunkat és reménységeinket is. Abban a nagy munkában, amely előttünk áll s amelyet most csak egészen vázlatosan rajzoltam meg, a realitásnak és eszményiségnek kell összeolvadnia. A reális élet talaján kell járnunk. Mi nagy Budapestet akarunk. De legyünk tisztában azzal, hogy csakis a legreálisabb alkotásokat tudjuk elvégezni. Nekünk 90