Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1926

9.2 1926. október 1. rendkívüli folytatólagos közgyűlés jegyzőkönyve - 954

1926. október l-i közgyűlés. 954. szám. 355 Ismételten üdvözlöm Méltóságodat Budapest díszes polgármesteri székében és hivatására Isten bő áldását kérem! Az üdvözlésre dr. Sipőcz Jenő polgármester a következő beszédben válaszol: Méltóságos Alpolgármester Úr! Mélyen tisztelt Közgyűlés! Amikor a polgármesteri széket újból elfoglalom, első szavam a köszönet és hála szava. Őszintén köszönöm az elnöklő alpolgármester úrnak hozzám intézett szíves szavait, amelyekkel állásomba beiktatott. És mélységes hálámat és köszönetemet fejezem ki a t. törvényhatósági bizottság iránt a személyemmel szemben megnyilvánult bizalomért és azért a kegyességért, hogy engem másodízben ebbe a díszes állásba emelt. Ezzel elértem a legnagyobb kitüntetést, amelyet budapesti polgár egyáltalában elérhet. A polgármester írásos jogszabályaink szerint a törvényhatóság első tisztviselője és a városi közigazgatás feje. De valójában sokkal több ennél. A főváros népe kedveskedve, szinte becéző módon első polgárának nevezi az ő polgármesterét, ezzel akarván kifejezni tiszteletét, megbecsülését ez állás iránt. És valóban, ez az állás sok díszt és sok fényt jelent, amely kivételes tiszteletjogokban is megnyilvánul. De emellett a polgármester nagy hatalomnak is a birtokosa, ami azonban a kötelességek egész sorozatával van összekötve. Alig van állás, amelynél a hatáskör külső vonalát olyan nehéz volna megvonni, mint ennél. A polgármester törvényeink szerint mint egyéni hatóság és mint a főváros tanácsának feje nagy hatáskörrel rendelkezik, amely kiterjed a székesfőváros közigazgatásának egész területére. De a polgármesternek még ezen a hatáskörön túl is vannak kötelességei. Figyelemmel tartozik őrködni a polgárok mindennemű életviszonyai felett és, ha azt látja, hogy valahol baj van, ha valami veszélyezteti a polgárok jogos érdekeit, akkor figyelmeztetéssel, közbenjárással, sőt ha kell, kéréssel tartozik mindent megtenni, hogy a bajok elháríttassanak és a polgárok érdekei megóvassanak. Ez az állás teljes lekötelezettséget jelent a közönséggel szemben. A polgármester agyának minden gondolatát, szívének minden érzését a polgárság jóvoltának kell szentelnie. A t. törvényhatósági bizottság ma másodízben adja nekem ajándékul ennek az állásnak a díszét és fényét. Ma másodízben adja kezembe a hatalmat jelentő jogart és másodízben övez fel súlyos kötelességeknek, megoldandó feladatoknak és a felelősségnek súlyos láncaival. És amikor én ma mély megilletődéssel hajlok meg a mélyen t. közgyűlés előtt, akkor a beiktatás ez ünnepi perceiben nem tetszelgek a díszben és fényben, amelyet a polgármesteri állás viselőjére is átsugároz, de nem édelgek a hatalom édes mámorában sem. Én ez ünnepies percekben is csak a kötelességek súlyát érzem, a feladatok nagyságát látom és a felelősség terhét hordozom lelkemben. Ez a súly és ez a teher erősen nyomta a polgármestert már a boldog, a rendes, normális békeidőkben is, hiszen egy fejlődő nagyváros közigazgatása léptennyomon vetett fel megoldandó feladatokat és problémákat, új és új kötelességeket. És a felelősség azért, ha valami megtörtént vagy meg nem történt, elsősorban a közigazgatás fejét terheli. De mennyivel nagyobb ez a súly, ez a teher rendkívüli időkben! A válságos idők megbontják, megzavarják az életviszonyokat, az új problémák egész sorozatát teremtik, amelyek arányosan megnövelik a kötelességeket is. De legjobban a felelősség nő meg, mert ezekben a válságos, rendkívüli időkben úttalan utakon kell járni az embernek, minden lépésére vigyázni kell, mert hiszen egy hibás lépés ingoványba viheti magát a vezetőt és azokat is, akik követik. Ilyen rendkívüli, a normális mértékkel nem mérhető idők voltak akkor, amikor ezelőtt 6 évvel a polgármesteri széket először elfoglaltam és ha a viszonyok javultak is, még a mai időket is rendkívülieknek kell mondani. Hat évvel ezelőtt az ország még teljében benne volt történelme legválságosabb korszakában. Az a halálosnak látszó seb, amelyet az elvesztett háború, a forradalmaknak és megszállásnak pusztításai és az ország megcsonkítása ütöttek a nemzet testén, még egészen friss volt és az ország idegközpontjában, a fővárosban váltotta ki a legélesebb fájdalmat. A szerencsétlen és igazságtalan béke a nemzet megalázásával, jóvátételi követelések támasztásával, az ország politikai és gazdasági rendszerének összetörésével súlyos lelki és gazdasági válságot idézett fel és a végromlás felé látszott vinni az országnak és fővárosának lelki és gazdasági életét. A nemzetet és fővárosát fel kellett tartani ezen a végzetes úton. Az első feladat volt a megalázott és végsőkig elkeserített nemzetnek lelki harmóniáját helyreállítani és a gazdasági életet újból életrekelteni. Hosszú, fáradságos, fokozatos munkával sikerült a nemzet felizgatott, felzaklatott lelkét megnyugtatni és a kaotikus állapotból újból a normális rendre, a normális életre áttérni. Gazdasági téren a kormány első feladatának tekintette az, állami pénzügyek rendbehozatalát, ami a költségvetési egyensúly helyreállításával, rohamosan hanyatló pénzünk értékének megállapításával és állandósításával sikerült is. A főváros köz-