Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1926
8. 1926. július 10. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 931 - 932 - 933 - 934
344 1926 . július 10-iki közgyfllés. 930—934. szám. alkalmazottak elbocsátásával visszahelyezésükről gondoskodni, vagy mint napidíjasokat alkalmazni s ezáltal maguk s családjuk megélhetését biztosítani? Hajlandó-e végre a polgármester úr a fővárosi státusrendezést most tárgyaló közgyűlésen annak kimondását eszközöltetni, hogy: A) A fővárosnál jelenben megüresedő, üres s szervezhető állásokat elsősorban az 1923. évben B-listára helyezett fővárosi alkalmazottakkal kell törvény szerint is betölteni. B) Csakis oly B-listás pályázók választhatók vagy reaktiválhatok, akik nem követtek el jogerős tanácsi határozattal vagy ítélettel megállapított oly súlyos természetű fegyelmi vétséget, mely miatt a legenyhébb elbírálás esetén is B-listára helyezendők voltak. Ugyanígy bírálandók el a munkaképtelenségük vagy előrehaladt koruk miatt B) listára helyezett egyének is. Napidíjas vagy ideiglenes hivatalnokként csakis B-listás fővárosi alkalmazott vehető fel. Az interpellációra Vájna Ede tanácsnok, nyomban válaszol, minthogy a választ sem az interpelláló bizottsági tag, sem a közgyűlés tudomásul nem veszi, az interpelláció a legközelebbi rendes közgyűlés napirendjére tárgyalás végett kitűzetik. !931. Dr. Weiler Ernő bizottsági tag a következő interpellációt intézi a polgármesterhez : Van-e tudomása a tisztelt polgármester úrnak arról, hogy a Budapest székesfőváros területén forgalomban lévő villamoskocsik nagyobb része feljárás céljából csak egy magas lépcsővel van ellátva ? Ezen egylépcsőjű kocsik nagyon kényelmetlenek, különösen idős és beteg emberek részére felszállás céljából teljesen alkalmatlanok. Ha van tudomása, úgy hajlandó-e intézkedni, hogy ezen egylépcsővel bíró kocsik sürgősen kétlépcsőjűvé alakíttassanak át? Ezen ügyben már pár évvel ezelőtt adatott be interpelláció, sajnos azonban, azóta semmisem történt és még most is a kocsik 60%-a ilyen régi, kényelmetlen lépcsőkkel van ellátva. • Az interpelláció közöltetik a polgármesterrel. !932. Scheuer Róbert bizottsági tag interpellációja kapcsán előadja, hogy június 2-áról 3-ára virradó éjszaka a Rákóczi-úton, a Rókus-kórházzal szemben, a járdán egy autó egy fiatalembert elütött úgy, hogy az autó átment rajta és ez a fiatalember vérbeborítva ott maradt. A Rókus-kórházat kérték, hogy ezt az egypár lépésre fekvő embert vigyék be. Erre a portás azt mondta: kérem ezt nem lehet, tessék rendőrt keresni, a rendőr keressen egy telefont, telefonáljon a mentőknek, a mentők majd kijönnek és azután majd áthozzák. A portáshoz egy kórházi orvos is csatlakozott, aki igazolta azt, hogy bizony ez az előírás, hogy a kórháziaknak a kapun kimenni nem szabad. Ezzel kapcsolatban kérdezi a polgármestert, hogy Van-e tudomása az ilyen baleseti áldozatoknak a közkórházakba való felvételére elrendelt eljárásról és hajlandó-e a felhozott esetből kifolyólag vizsgálatot elrendelni úgy a felvételre, mint a műtő hiányos tisztaságára vonatkozólag és intézkedni olyan irányban, hogy hasonló esetek a jövőben elő ne fordulhassanak ? Miután az elnök a szigorú vizsgálat megindítását ígéri, az interpelláció közöltetik a polgármesterrel. !933. Özv. Knurr Pálné bizottsági tag a következő interpellációt terjeszti elő: Van-e tudomása a polgármester úrnak arról a népellenes merényletről, amelyet a tejkartell a tej árának megdrágításával intézett a főváros közegészségügye ellen? Hajlandó-e a polgármester úr a közgyűlés elé a legsürgősebben olyan javaslatot terjeszteni, amely a fővárosnak tejjel való ellátását elvonja a tejkartell hatalmi köréből s a községi igazgatás közvetlen irányítása és ellenőrzése alá helyezi? Az interpelláció közöltetik a polgármesterrel. Ezután a közgyűlés áttér az indítványok tárgyalására. !934. Ilovszky János bizottsági tag a következő indítványt terjeszti elő: Annak bizonyságára és állandó hirdetésére, hogy az 1920. évi június hó 4-én, Trianonban minden tiltakozásunk ellenére, a magyar nemzetre kényszerített igazságtalan, erőszakos és megalázó békeszerződés revíziójának ideje nemcsak a szomorú magyar, hanem az általános középeurópai gazdasági viszonyok révén is elérkezett, indítványozom, emeltessék Budapesten egy campanileszerű emlékmű. Az emlékmű tornyából a magyar rádióállomás közvetítésével minden napd. u. 4 órakor, mindaddig, amíg a revízió napja el nem következik, a rádióállomások útjain juttassuk szét a megalázó és igazságtalan béke elleni tiltakozásunkat a külországokba és a megszállott területekre .
