Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1926

8. 1926. július 10. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 793 - 794

1926. július 10-iki közgyűlés. 792—794. szám. 305 Minthogy időközben a szavazatszedő küldöttség jelentése beérkezett, az elnök a tárgyalást megszakítja és elrendeli a jelentés felolvasását. !793. Olvastatott a szavazatszedö küldöttség jelentése, mely szerint az üresedésben levő II. ker. városbírói állásnak titkos szavazás útján való betöltése ügyében elrendelt választási eljárás — golyókkal — a mai napon délután Va5 órakor • kezdetét vette és V26 óráig folyt, mely idő alatt a közgyűlés tagjai beadtak összesen 155 érvényes szavazatot, amelyből nyert: Andor József 3 szavazatot Kabakovits Rezső 84 Sauerwein Károly 68 "„ Az elnök a szavazás eredményéhez képest az üresedésben lévő II. kerületi városbírói állásra Kabakovits Rezsőt törvényesen megválasztottnak jelenti ki. Javasolja, hogy a közgyűlés adjon felhatalmazást, hogy a törvényben előírt esküt a polgármester a megválasztott városbírótól saját hatáskörében kivehesse. A közgyűlés a felhatalmazást megadja. Erről a polgármester, a tanács, a II. ker. elüljáró és a megválasztott jegyzőkönyvi kivonaton értesíttetik. Ezután az elnök a közgyűlést 5 petcre felfüggeszti. Szünet után dr. Rásó Lajos bizottsági tag az ügyrendhez szól fel, mire a közgyűlés áttér a napirend tárgyalására. !794. Tárgyaltatott a bizottság és tanács 75.903/1926—

IX. számú előterjesztése a legutóbb megjelent két lakásrendelet ügyében a kormányhatósághoz felterjesztés és az ezzel kapcsolatos intézkedések ügyében. A közgyűlés a tanács javaslata alapján a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszterhez a következő felterjesztést intézi: „Nagyméltóságú Miniszter úr! Az alulírott törvényhatósági bizottsági közgyűlés a folyó évi február 3-án felterjesztésben kérte Nagyméltóságodat a kötött lakásgazdaság határidejének kitolására, a magánépítkezések állami hitellel való támogatására, az állami építkezés fokozottabb folytatására s ezzel a magánépületekben bérelt hivatalos helyiségeknek lakás céljára való visszabocsátására, végül az üzlet és lakásbérek havi részletekben való fizetésére, késedelmi kamat nélkül való engedélyezésére. Ezeket a kérelmeket kiegészítette a tanácsnak néhány héttel utóbb felterjesztett az a kérése, hogy a kötött lakásgazdaság meghosszabbításának egész tartama alatt úgy a lakás, mint az üzletbérek az alapbér 50%-osan valorizált értékénél nagyobb összegben szedhetők ne legyenek. Mindezek dacára április hó 20-án megjelent a 2840/1926. M. E. számú lakásrendelet, amely az üzletbérek emelését szabályozta és kimondta, hogy az üzletek 1927. évi február hó 15-tül szabadon felmondhatok. A június 29-én megjelent 5200/1926. M. E. számú lakásrendelet pedig a lakások béremelését is szabályozta és ugyancsak kimondta, hogy azokat 1927. évi november hó 1. napjától szabadon fel lehet mondani. A felterjesztésekben hivatkoztunk arra, hogy tudomásunk szerint a kötött lakásgazdaság megszüntetésének és a szabad lakásgazdaság visszaállításának határidejére egyedül az a kérdés irányadó, hogy kellő számú bérlemény van — e rendelkezésre. Minthogy kétségtelen, hogy Budapesten ma sem elegendő lakás, sem elegendő üzlethelyiség nincs, sőt olyan intézkedések és olyan irányú tevékenység sincsen,'amelyek révén megállapítható volna akár megközelíthetően is, hogy mikor lesz a lakások és üzlethelyiségek száma elegendő, a két rendeletnek a szabad felmondás határidejét megállapító rendelkezése a lakosság körében a legnagyobb nyugtalanságot kelti. Véleményünk az, hogy ilyen határidőnek a megállapítása a jelen körülmények között egyáltalában nem megokolt. Azt hisszük, hogy végzetes nyomorúságot és zavart jelentene Budapesten, ha a gazdaságilag tehetetlen bérlők százezreit idő előtt kitennők annak a lehetőségnek, hogy amikor még megfelelő számú lakás nem áll rendelkezésre, nekik a háztulajdonos lakásukat felmondhassa és közülük igen sokan lakásnélkül maradnának, amivel teljesen egyenértékű volna az, hogy részükre olyan magas házbér állapíttatnék meg, amelyet a lakók nagyrésze nem tudna megfizetni. Természetes, hogy csak annak kellene általában a helyéről távozni, aki a tetszésszerinti bért megfizetni nem tudja. A bér ugyanis feltétlenül tetszésszerinti lesz, mert a kereslet nagyobb, mint a kínálat és ennélfogva árszabályozó versenyről szó nem lehet, sőt a méltányosság sem érvényesülhet a lakásbérek szabad megállapításánál, mert a háztulajdonost anyagi helyzete a javíttatási költségeknek és az elmaradt jövedelem pótlásának követelésére utalja. Az jgy költözésre kényszerített lakosságot a fuvarozási költségek és számos más ezt fokozó tehertöblet is fenyegeti. Ennek a következménye azután az volna, hogy Budapesten új lakást találni s bérelni (a „lelépés" új virágzási kora fenyegetne) nem tudó tömegeket a végrehajtók fuvaroztatnák a szabad ég alá. Lehetséges azonban, hogy a lakásrendeleteknél a magas kormánynak az volt a véleménye, hogy a költözködés egyáltalában elmarad, mert a lakásbérek felemelése következtében előálló összes terheket a bérlő lakosság elbírja. Valószínűvé teszi 77