Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1926

4.3 1926. április 30. rendes folytatólagos közgyűlés jegyzőkönyve - 407 - 408 - 409 - 410

]9j6^jáprilis 30-iki közgyűlés. 410. száni. 133 szoktak. Nem lehet és nem is szabad. Kimutatható ratio legis-szel erről a törvényről, de kimutatható ratio juris-szal és más törvényekre való hivatkozás mellett, hogy itt a főváros egyáltalán érintve nincsen. Mert a ratio legis azt mondja, hogy ha valamit, ami ebben a szanálási törvényben van, a törvényhozó ki akart terjeszteni a fővárosra, akkor nem elégedett volna meg azzal, hogy a fővárost a városi törvényhatóságoknak a keretébe és köpenyegébe bujtatta volna szintén bele, hanem világosan megmondotta volna, hogy Budapest székesfőváros. így a B) V. fejezet (5) alatt az olvasható, hogy az előző bekezdések rendelkezéseit — ezek nem a státusrendezésre vonatkoznak — megfelelően kell alkalmazni a törvényhatósági joggal felruházott városokra és Budapest székesfővárosra is. Továbbá hivatkozik a II. fejezet 6. §. harmadik bekezdésében Budapest székesfővárosra, amikor a törvény, a belügyminiszter, a népjóléti és munkaügyi miniszter és a vallás- és közoktatásügyi miniszter által a városi (Budapest székesfővárosi) és községi alkalmazottak illetményeinek az előlege kérdésében intézkedik. Tehát az előleg kérdését ki akarták terjeszteni, ezért világosan hivatkozik Budapest székesfővárosra is. Az 5. pontja ennek a paragrafusnak azt mondja, a fentebb említett előlegezések mellett a városi (Budapest székesfővárosi) és a községi alkalmazottak, nyugdíjasok, özvegyek, árvák, kedvezményesárú természetbeni ellátások... stb; ugyanezen paragrafus 7-ik pontja pedig azt mondja, hogy az állampénztáraknál kifizetésre kerülő illetményekből és ellátási díjakból stb. a városoknak (Budapest székesfővárosnak) vagy a községeknek való kiszolgáltatás helyett — ez és ez történik. Tehát nemcsak a ratio legis, de maga a helyes törvénymagyarázat is per analógiám mutatja, hogy itt, mikor a törvényhatósági városokra vonatkozó intézkedésről van szó, az nem vonatkozik a fővárosra, hacsak a főváros külön kiemelve nincs. De nemcsak ebből a törvényből magából, hanem a városok fejlesztéséről szóló törvényből is megállapítható ez per analógiám juris. A városok fejlesztéséről szóló törvénynek, az 1912. évi LVIII. t.-c.-nek a 31. §-a azt mondja, ennek a törvénynek a hatálya Budapest székesfővárosra, valamint Fiume szabad városára és kerületére nem terjed ki. Tehát az analógia legis-szel és az analógia juris-szal megállapítható, hogy a m. kir. belügyminiszternek nincs joga a státusrendezés kérdésébe intézkedően belenyúlni. Nagyméltóságod tehát a felügyeleti jog, csupán a suprema inspektio jogával élhet. Azt mondja továbbá Nagyméltóságod leirata, hogy nemcsak a státusrendező törvény adta a jogot, hanem megadta a jogot a 7000. számú rendelet is. Ez a 7000. számú rendelet a szanálási törvény végrehajtása tárgyában kiadott rendelet. Ha maga a törvény nemhogy megengedné ezt, hanem — amint látjuk — kizárja, hogy a miniszternek joga legyen, akkor az ezen törvény alapján kibocsátott rendelettel sem lehet a minisztériumot felhatalmazni egy ilyen hatáskörrel. De nem is lett felhatalmazva a minisztérium, mert ennek a 7000. számú rendeletnek a 138. §-a az, amely arról szól, hogy ennek a rendeletnek intézkedéseit lehet-e, vagy nem lehet és amennyiben lehet alkalmazni, ezt a belügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértően rendeletileg fogja megállapítani. A 138. §. arról szól, hogy a jelen rendeletben foglaltak mennyiben alkalmazandók Budapest székesfővárosnál, a közmunkatanácsnál, a közalapoknál és a közalapítványoknál és a nem állami közkórházaknál alkalmazottakra, továbbá a községi és városi és Budapest székesfővárosi alkalmazottakra, illetőleg az Országos Munkásbiztosító Pénztár alkalmazottaira, valamint a vármegyei törvényhatóság közalapjainak alkalmazottaira, a belügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértően fogja megállapítani. Tehát azt mondani, hogy a 7000. számú rendelet megadja a jogot a m. kir. belügyminiszternek ilyen intézkedésekre, nem lehet, hiszen maga ez a 138. §. azt mondja, hogy későbbi rendelet, amelyet a pénzügyminiszterrel egyetértően fog kibocsátani, fog dönteni abban a kérdésben, hogy ez mennyiben alkalmazható, vagy mennyiben nem alkalmazható. Egy ilyen rendeletet ki is bocsáttatott, még pedig 5600/1926. B. M. szám alatt. Ez' az 5600. számú rendelet a városok körében igen nagy recenzust szült, mert úgy volt megfogalmazva, hogy egyes alispánok a rendezett tanácsú városokkal szemben arra az álláspontra helyezkedtek, hogy ezentúl a városoknak nem lehet az 1912. évi LVIII. t.-c.-et alkalmazni. Ebben a kérdésben feliratot intéztek Nagyméltóságodhoz és 51.022. szám alatt méltóztatott magyarázni a rendeletet s ebből a magyarázatból megállapítható, hogy ennek az 5600. számú rendeletnek és eo ipso a 7000. számú rendeletnek nincs és nem lehet más értelme, mint az, hogy ez a rendelet nem tangálja a városrendezési törvénynek azokat a paragrafusait, amelyek a törvényhatósági városokra, továbbá a rendezett tanácsú városokra vonatkoznak. Eo ipso nem tangálhatja tehát a székesfőváros kérdéseit sem. Ezek előrebocsátása után tisztelettel kérjük Nagyméltóságodat, hogy a közgyűlési határozatot jóváhagyni méltóztassék. 34