Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1925

1. 1925. június 17. ideiglenes alakuló közgyűlés jegyzőkönyve - 1071

426 1925. június 17-iki ideiglenes alakuló közgyűlés. 1070—1071. szám. ahol is a nevezetesebb városokat sorba látogatta és tapasztalatokkal gazdagon tért vissza és a látottakat mint újságíró bőven hasznosította, 1902-ben pedig, mikor az Idegenforgalmi és Utazási Vállalat nálunk is életre hivatott, annak alapító tagja lett. Ezen időtől kezdve minden erejét és nagy szervezőképességét teljesen e vállalat rendelkezésére bocsátotta. Neve az országban, de a külföldön is csakhamar közismertté vált, nagy tudásával és rátermettségével Európa legkiválóbb szakemberei közé küzdötte fel magát és e minőségben hazájának igen értékes szolgálatokat tett. Közhasznú munkásságáért a kormányfőtanácsosi címet nyerte el. Több ízben volt tagja a székesfőváros törvényhatósági bizottságának, ahol és amikor csak tehette, mindig önzetlenül állott a köz szolgálatába és minden igyekezete az volt, hogy a fővárost minél jobban bekapcsolja a nyugati államok vérkeringésébe. Temetésén, mely május 20-án volt a Kerepesi-úti temetőben, megjelent dr. József Ferenc kir. herceg, képviselve volt a székesfőváros, számos külföldi rokonvállalat, több gazdasági és társadalmi egyesület. Plósz Sándor dr. született 1846-ban Budapesten. Iskoláit Bécsben és Pesten elvégezve, a bírói pályára lépett, majd a kolozsvári egyetem tanára lett, ahonnan 1894-ben igazságügyi államtitkárrá, 1899-ben pedig igazságügyminiszterré neveztetett ki. Igazságügyminisztersége alatt sok és értékes tárcájába vágó törvényt alkotott. Mikor e tárca vezetésétől megvált, ismét visszatért az egyetemi tanári székbe. Értékes közhasznú szolgálataiért számos magas kitüntetést nyert, a lipcsei egyetem pedig díszdoktorrá avatta. Tagja volt több külföldi tudományos társaságnak és a Magyar Tudományos Akadémiának, mely később másodelnökévé is választotta. Tudományos működése során számos, ma is közkézen forgó értékes szakmunkát írt és értékes munkásságát a magyar polgári perrendtartás megalkotásával tetőzte be. A magyar jogtudomány egyik legkiválóbb munkása volt, akinek nevét és tudományos érdemeit külföldön is ismerték. Elvesztésével a tudományos világot rendkívüli súlyos csapás érte. Temetésén, mely a Tudományos Akadémia oszlopcsarnokából történt, számos testület és hivatal képviselője vett részt, de nagyszámban voltak jelen barátai, tisztelői és ismerősei is. Heinrich Ferenc 1866-ban született Budapesten. Tanulmányainak elvégzése után hivatása külföldre szólította, ahol ipari és kereskedelmi téren szerzett értékes ismereteket és gazdag tapasztalatokat, amelyeket később itthon oly bőségesen gyümölcsöztetett a magyar kereskedelmi és gazdasági élet javára. Élethivatása a kereskedelem volt, amelyhez régi családi tradíciók fűzték és képzettségének sokoldalúságával, új lehetőségeket kereső gyakorlati érzékével, férfias jellemének tisztaságával az európai színvonalú magyar kereskedőnek mintaképe lett. A háború folyamán, mint a Pénzintézetek Hadikórházának elnöke is bőségesen kivette részét a háború ütötte sebek gyógyításából. A háború után 1918-ban, midőn a felforgatók kezdtek felülkerekedni, hazája sorsa iránt mély aggodalom fogta el, pártot alakított és minden erejét latbavetve, éjjelt nappallá téve küzdött hazája boldogulásáért és az életét sem féltve nem szűnt meg fokozottabb erővel folytatni munkáját akkor sem, amikor a hitvány rablók őt is a börtönbe cipelték. Két ízben volt rövidebb ideig kereskedelmi miniszter, majd 1922. óta nemzetgyűlési képviselő. A nemzetgyűlésen főként gazdasági és pénzügyi tárgyak foglalkoztatták, mely téren általános szaktekintély volt. Halála a magyar gazdasági életre igen nagy veszteséget jelent. Temetésén, mely folyó hó 1-én volt az Üllői-úti gyászházból, megjelent a Kormányzó Úr Őfőméltósága, jelen volt József kir. herceg Őfensége, a nemzetgyűlés testületileg, a magyar kir. kormány számos tagja, a székesfőváros képviselői, továbbá barátainak és tisztelőinek nagy sokasága." A közgyűlés az elnök javaslatához hozzájárul és egyhangúlag elhatározza, hogy a megboldogultak emlékét a mai ülés jegyzőkönyvében megörökíti és a Hercegprímás Úr Ofőmagasságához, illetőleg a megboldogultak családjaihoz részvétiratot intéz. !1071. Az elnök bejelenti, hogy az 1924: XXVI. t.-c. 18. §-ának 2. ponja értelmében a törvényhatósági bizottság újjáalakulásával az 1872: XXXVI. t.-c.-ben felsorolt, vagy időközben a közgyűlés által szervezett, vagy választott egyéb szakbizottságok megszűntek, helyettük új bizottságok alakítandók. Ebből kifolyólag — eltérően a mai ülésre kibocsátott meghívón jelzett napirendtől — a törvényhatósági bizottság megalakulhatása végett ma csupán az igazolóválasztmány fog titkos szavazás útján megalakíttatni. Bejelenti, hogy e célból az ügyrend 26. §-a alapján elsősorban szavazatszedőküldöttség alakítandó és javasolja, hogy az ideiglenes szavazatszedő küldöttségbe elnökül: Kakujay Károly, alelnökül: dr. Verebély Jenő,