Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1925
5. 1925. április 29. tanácsülés jegyzőkönyve - 928 - Szabályrendelet a székesfőváros közigazgatási alkalmazottainak és azok hozzátartozóinak nyugdíjszerű ellátásáról.
340 1925. április 29-iki tanácsülés. 928. szám. IV. FEJEZET. A végkielégítésről. 22. §. Az az alkalmazott, akinek még nincs a nyugdíjra igényt adó beszámítható 10 évi szolgálati ideje és akit a 13. §. alapján kivételesen sem illet meg nyugdíj, végkielégítésre tarthat igényt akkor, ha reá nézve az ellátás feltételéül a 2. §-ban megállapított körülmények beállottak. 23. §. A végkielégítés összegét a tényleges szolgálatban utoljára élvezett beszámítható havi javadalmazásnak alapulvétele mellett és pedig bezárólag öt beszámítható évig ennek a javadalmazásnak egy évi öszszegével, vagyis tizenkétszeresével, öt tényleges évnél több, de tíz évnél kevesebb beszámítható szolgálati idő esetén pedig ennek a javadalmazásnak két évi összegével, vagyis huszonnégyszeresével kell megállapítani. A végkielégítés összegének megállapításánál a tényleges szolgálatban utoljára élvezett fizetésnek (nyugdíjba beszámítható javadalmazásnak) a 60%-át, illetőleg a jelen szabályrendelet 19. §-ában körülírt teljes munka- és keresetképtelenség igazolása esetén a 85%-át kitevő összegét kell alapul venni. Az a tisztviselő, vagy egyéb alkalmazott, akinek a beszámítható szolgálati ideje az öt beszámítható évet el nem éri, végkielégítésre csak abban az esetben tarthat igényt, ha teljesen munka- és keresetképtelen. V. FEJEZET. Az özvegyi nyugdíjról. 24. §. A jelen szabályrendelet értelmében ellátásra jogosítottak, vagy nyugdíjazottak özvegyei szintén ellátásra tarthatnak igényt, ha az özvegy az elhunyttal annak tényleges szolgálata idejében, vagy még azelőtt törvényesen egybekelt, a házasság megkötése a férj halála napját legalább félévvel megelőzte, a férj elhunyta alkalmával attól törvényesen még nem vált el és férjével annak haláláig együtt élt. Ha az özvegy férje elhunyta idejében vele tényleg együtt nem élt, a jelen szabályrendelet alapján ellátásra csak abban az esetben tarthat igényt, ha a 46. §. második bekezdésében körülírt módon bizonyítja, hogy a különélés nem az ő hibájából következett be. Az Özvegy házasélete első félévén belül is tarthat igényt ellátásra, ha bebizonyítja, hogy férje egybekelésük alkalmával nem szenvedett abban a betegségben, amely halálát okozta, vagy ha a házasság törvényesítés céljából történt, vagy a házasságból utószülött gyermek származott. Az özvegyi ellátásra való igény azonban nem áll be akkor, ha a házasságkötés alkalmával a férj már 60 évnél idősebb volt, kivéve azokat az eseteket, ha a férj a házasság megkötése után még legalább három éven át szolgált, vagy ha a házasságból gyermekek származtak, vagy ha azáltal gyermekek törvényesíttetnek, továbbá akkor sem, ha a házasság a férj nyugdíjazott állapotában köttetett, kivéve azt az esetet,