Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1924

7. 1924. augusztus 11. tanácsülés jegyzőkönyve - 1012 - 1013 - 1014 - Szabályrendelet a székesfőváros népjóléti igazgatásának szervezéséről.

1924. augusztus ll-iki tanácsülés. 1014. szám. 231 d) megtéríti a kormány által meghatározott korhatárokon belül az állami gyermekmenhely kötelékébe tartozó hatóságilag elhagyottakká nyilvánított gyermekekért felmerült törvényes ellátási költséget. 2. Feladatait kiterjeszti a népjóléti gondozás tágabb terére s a társadalmi szervezetek összhangzatos tevékenységének megszervezésével, a társadalmi áldozatkészségnek, valamint más e célra szolgáló jövedelmi források felhasználásával s azoknak hatósági kiegészítésével közrehat oly irányban, hogy az arra rászorulók megfelelő népjóléti gondozásban részesüljenek. A szegényellátás tekintetében a hozzátartozók kötelezettségeire nézve a törvényes rendelkezések,

1

) valamint a Magyarországon mindenkor érvényes családjog szabályai irányadók. Aki oly szegényellátásra jogosultat, akinek eltartásra köteles és képes hozzátartozója nincs, vagy hatóságilag elhagyottnak nyilvánított és közsegítésre jogosult hét éven felül levő gyermeket eltart (nevel, kiképez),

1

) a tartás költségeinek megtérítését csak a hatóságnál történt bejelentés napjától kezdve s a hatósági segélyezés mértéke szerint igényelheti a fővárostól. . 4. §. A székesfőváros hatóságai kivételesen, tehát anélkül, hogy erre nézve bárkivel szemben kötelezettséget vállalnának, szegényellátásban, illetőleg népjóléti gondozásban részesíthetik mindazokat a magyar állampolgárokat, akiknek helybeli illetősége nincs ugyan megállapítva, de akik közvetlenül azelőtt, hogy közsegítségre szorultak, legalább négy éven át megszakítás nélkül állandóan Budapesten laktak és ez idő alatt itt közsegítséget igénybe nem vettek. A négyévi itt-tartózkodás megszakítottnak rendszerint nem veendő, ha az illető időközben évenkint három hónapnál nem hosszabb időn át a fővárosból távol volt. 5. §. Budapest székesfőváros átmenetileg, ideiglenesen a Budapesten tartózkodó nem budapesti illetőségűeket is részesíti közsegítésben, mihelyt a 3. §. 1. pontjában felsorolt esetek egyike beáll. A székesfőváros hatósága azonban intézkedni tartozik, hogy a felmerült összes segélyezési költségeket az illetőségi község a székesfővárosnak megtérítse. A Budapesten tartózkodó és közsegítésre szoruló külföldi honosságú, vagy hontalan egyének segítése tekintetében az e részben fennálló törvényes intézkedések irányadók. 6. §. A székesfőváros hatóságának kezelése alatt álló szegényügyi és közjótékonysági, vagy népjóléti alapokból, amennyiben az alapító okirat kifejezetten másképpen nem rendelkezik, segítségben, ellátásban, vagy gondozásban csak a helybeli illetőségűek, illetőleg azok részesülhetnek, akikre a 4. §-ban foglalt kivételes kedvezményt a hatóság kiterjesztette. 7.§A szegényellátás, illetőleg népjóléti gondozás megszűnik: a) ha a szegényellátásra szorulót valaki ingyen eltartja, örökbe fogadja, illetőleg ingyenes ápolásba veszi; b) ha a népjóléti gondozásra szoruló ismét oly helyzetbe jut, hogy önmagát és családját eltarthatja, illetőleg ha a népjóléti gondozás az illetőt gazdasági, társadalmi megerősödéséhez ismét hozzásegítette. 8. §. A szegényellátásra, illetőleg népjóléti gondozásra szorulók, a reájuk fordított és értékben felszámítható költségeket megtéríteni tartoznak, ha oly vagyonhoz vagy jövedelemhez jutnak, amelyből azokat, a maguk és családjuk fentartásának a veszélyeztetése nélkül megtéríthetik. Ugyanez a rendelkezés áll az eltartásra kötelezett hozzátartozókra nézve is. 9. §. A székesfőváros által létesített népjóléti intézményeket az ezekre vonatkozó szabályokban előírt feltételek mellett bárki igénybe veheti. i) 1898:

XXI. t-e.; 51.000/1899 B. M. sz. rendelet.