Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1923
18. 1923. november 17. jubileumi díszközgyűlés - 1613
192 3. no v ember 17-iki jubileumi díszkö zgyűlés. 1612—1613. szám. 581 A díszközgyűlés az ünnepi beszédet gyakori helyesléssel és éljenzéssel szakítja meg, majd a felszólalót beszédének befejeztével lelkesen ünnepli. Az ünneplés elsimulta után az elnök felkéri dr. Csilléry András törvényhatósági bizottsági tagot ünnepi beszédének megtartására. !1613. Dr. Csilléry András törvényhatósági bizottsági tag ünnepi beszéde: Főméltóságú Kormányzó Úr! Királyi Fenségek! Mélyen tisztelt Díszközgyűlés! Ma 50 éve annak, hogy Pest, Buda királyi városok, valamint Óbuda mezőváros és a Pest vármegyéhez tartozó Margitsziget az 1872. évi XXXVI. t.-c. értelmében egyesültek. Ezen nap ünnepléséhez gyűltünk ma egybe. Talán nem is alkalomszerű, hogy a borzasztó világégés utáni letiportságunkban ünnepet üljünk és én mégis úgy érzem, hogy a tradicionális alap, amelyen pártom — a keresztény községi párt — áll, kötelességünkké teszi, hogy rendes munkahelyünkön egy pillanatra megálljunk és elmélkedhessünk multunk és jövőnk felett. Kegyelettel és hálával gondolunk azokra, kiknek kezemunkája hozta létre e városok egyesítését, akiknek a város iránti szeretete tette lehetővé annak hatalmas fejlődését. Nem célom a székesfőváros történetét vázolni, hisz azt előttem szóló erre hivatottabbak szívet-lelket lebilincselően megtették, hanem csak egynéhány momentumot szeretnék kiragadni szeretett fővárosunk életéből és az azokból eredő konzekvenciákat levonni. Ha a történelem lapjait a kritikus szemével nézve forgatjuk, akkor minden kétségen kívül megállapíthatjuk, hogy mily rendkívüli nagy szerepük volt a múltban a fővárosoknak nemzeteik életében. Minden jó és rossz azokból indul ki. A fővárosok nemcsak az igazgatás centrumai, hanem egyszersmind a kultúra előmozdítói és terjesztői voltak. Többnyíre nem a nemzetek voltak hatással rájuk, hanem ők ütötték egyéniségük bélyegét a nemzetekre. Romlásuk pedig mindenkor a birodalmak összeomlását eredményezte. A középkori műveltség az udvarokból, klastromokból indul ki, ezzel szemben a modern civilizáció pedig, mint hajdan a görögök és rómaiaknál, a fővárosokból. Róma az egész világra ráütötte kultúrájának bélyegét, hatalma alatt nyögtek népek, nemzetek. Birodalma három világrészre terjedt ki. Amikor azonban erkölcseiben megromlott és közélete a tehetetlenségbe és meddőségbe zuhant, nemcsak saját bukását idézte elő, hanem maga után rántotta az egész birodalmat. Szomorúbb volt a sorsa Babilonnak és Bizáncnak. Mindkettő Kelet hívalkodója; míg fényük nagy volt, világítottak, de erkölcsi züllésük fizikai halálukat idézte elő, mert birodalmukkal együtt eltűntek a föld színéről. Paris nemcsak Franciaország, hanem Európa szellemi központjává növi ki magát és az általa hirdetett felvilágosodott filozófiát Európa összes nemzetei magukévá teszik, XIV. Lajos birodalmát mintaképül állítják, de amikor a régi társadalom megdől, a revolució nemcsak Franciaországot, hanem az egész világot lángbaborítja. Sajnos, a rettentő sok csapás Budapest történetéből alig őrzött meg valami írott emléket, mert először a mongolok, később Budavár bevétele alkalmával a törökök égetik fel irattárát, az 1838-iki árvízkatasztrófa pedig megsemmisíti mindazt, amit a háború pusztításai megkíméltek. Budapest eleinte nem volt az ország fővárosa. Fontosságát először IV. Béla király ismeri fel és Budát a mongol betörés után felépíti, megerősíti és királyi várrá lépteti elő, amely jellegét a török hódoltság végéig megőrzi. Pestet Mátyás király helyezi egyenrangúvá Budával, amikor megjutalmazza megválasztása alkalmával tanúsított magatartásáért és ezért körülötte várfalakat építtet. A török szultánok is csak később ismerik fel fontosságát, mert míg 1526-ban, a mohácsi vész után ugyan a védtelen várat felperzselik és kirabolják, de birtokukban meg nem tartják, addig három évvel később már Szapolyai Jánostól a török, átlátva annak fontosságát, csellel szerzi vissza a varat, ahol székelve másfélszázadon keresztül uralkodik az országon. Buda elestével az országot a török kettévágta és annak egyesítését ezen idő alatt a főváros birtoklásának hiánya mindig megakadályozta. S bár a magyar király hadai többször behatoltak Erdélybe, az erdélyi fejedelmek Pozsonyig is eljutottak, zavartalanul az országot egyikök sem bírhatta és nem egyesíthette, mert az ország fővarosa, Buda, nem volt kézben. Mihelyt azonban a török Budáról kitakarodott, egyesült az egész ország és ezzel Erdély is elvesztette önállóságát. Buda az ezt követő időben sem bírt nagyobb jelentőségre szert tenni, mert a magyar királyok inkább Bécset tolták székvárosul előtérbe és igyekeztek fejleszteni kényelmi szempontból is később inkább Pozsonyt favorizálták. Mindezek dacára azonban az igazi nemzeti szellem Pesten talált otthont és az 1838-iki árvíz új életet és közszéllemet önt a tespedő városba. Rendkívüli munkát fejt ki a felejthetetlen emlékű József nádorunk, hogy az árvíz által szétrombolt Pest városát újjá alkossa" Széchenyi István itt késziti elő nagyszerű terveit és faradhatatlan kezének és szellemének gyümölcsei gyors egymásutánban keletkeznek: Lánchíd, Nemzeti Múzeum, Tudományos Akadémia, Pesti Hazai Takarékpénztár stb., stb. Az 1848. 146
