Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1923
18. 1923. november 17. jubileumi díszközgyűlés - 1612
576 1923 . novembe r 17-iki ju bi leumi díszközgyűlés. 1611—1612. szám. alakjai. Ráth Károly főpolgármester, Kamermayer Károly polgármester, Oerlóczy Károly első alpolgármester, akiknek nemes emlékét szívünkbe zárva fogjuk megőrizni és elvonulnak előttünk az őket a nagy munkában követő kiváló főpolgármesterek és polgármesterek: Márkus József, Halmos János, Fülepp Kálmán, Heltai Ferenc, utánuk az alkotásokban gazdag Bárczy István és Bódy Tivadar, akik a felvirágoztatás munkájában nagy érdemeket szereztek. Sokan, nagyon sokan voltak még a kiválók és jelesek, akik az egyesítés nagy munkájában, majd a felvirágoztatásban részt vettek. Közülük legtöbben a nagy munka után örök nyugalomra tértek. Emléküknek hálás kegyeletünk szól. Azokat pedig, akiknek az ég ez örömnapot megérni engedte, szívünk egész melege köszönti. Szívem mélyéből üdvözlöm különösen az egyesítés korának tanúit, Radocza János és Kuncz Jenő urakat, akik az egyesítéskor már a törvényhatósági bizottság tagjai voltak s azóta is a fejlesztés munkájában tevékeny részt vettek, valamint Matuska Alajos nyugalmazott alpolgármester és Kun Gyula nyugalmazott tanácsnok urakat, akik az egyesítéskor kezdték meg önzetlen és eredményekben gazdag fővárosi szolgálatukat. A múlt után a jövőt keressük. Nagy, a mai viszoynok közt szinte leküzdhetetlen nehézségek, feladatok állanak előttünk. Az általános gazdasági és lelki válság, amelytől még mindig meg-megremeg Európa, széjjel szaggatott hazánkban többszörös erővel lép fel és legsúlyosabban érezteti hatását az ország szellemi, gazdasági és forgalmi idegközpontjában, a fővárosban. A régi Magyarországnak az a hatalmas erőtartaléka, amely a szeretett fővárosnak mindig bő forrásul szolgált, a viszonyok kényszere folytán csak korlátoltan áll rendelkezésre. Ország, főváros és egyes, a lét ezernyi bajaival küzködik, amelyek azelőtt ismeretlenek voltak. A mai és a jövő nemzedéknek egészen új körülmények közt kell a jövőt felépíteni. Kérdezzük, vájjon lesz-e hozzá erőnk e nehézségeken úrrá lenni? Reményt a küzdelmekkel teljes múltból merítünk. Rettenetes szenvedéseken ment keresztül a három testvérváros. Átélte a tatárjárást, a török hódoltságot és annyi más csapást és ime a hódítókat visszavertük, az elveszett részeket visszaszereztük, a gyalázatot letöröltük. A borúra jön a derű. Ehhez azonban az erők összefogása kell. Láttuk, hogy a három város külön erőinek egyesítése a virágzás mily magas csúcsára tudta emelni az egyesített fővárost. Előttünk áll a példa, csak követni kell. Meg kell szűnni a végzetes visszavonásnak és a magyar erőket egy hatalmas cél teljesítésére kell összevonni. Legyen bennünk az akarat szilárd, hogy ezt megtesszük. De ehhez nem elég az emberi erő. Isten kegyelme kell hozzá. Kérjük a Mindenhatót, hogy szilárdítsa meg akaratunkat, világosítsa meg elménket és erősítse meg lelkünket. Áldást kérünk tőle az országra és fővárosára. Legyen áldott a föld, hol az egyesítés nagy tervezői, létrehozói és a főváros nagy polgárai pihennek és legyen áldott minden családi tűzhely, ahol a belső hit és hazaszeretet mécsese ég. Az isteni gondviselésbe vetett rendíthetetlen hittel induljunk neki az új félszázadnak, azzal a szent bizodalommal, hogy a haza és főváros még új fényre derül. A díszközgyűlés az elnök szavait többször kitörő lelkes éljenzéssel, helyes- * léssel és tapssal szakítja meg, a felszólalás befejezése után pedig viharos lelkesedéssel ünnepli az elnököt. Az ünneplés lecsillapultával az elnök felkéri dr. Berzeviczy Albert törvényhatósági bizottsági tagot, mint a Magyar Tudományos Akadémia elnökét, emlékbeszédének megtartására. !1612. Dr. Berzeviczy Albert törvényhatósági bizottsági tag emlékbeszéde: Főméltóságú Kormányzó Úr! Királyi Fenségek! Mélyen tisztelt törvényhatósági Közgyűlés! Hogy, mint e bizottságnak a törvény alapján tagja, a mai ünnepi alkalommal felszólaljak, arra engem egyebek közt talán az a körülmény is feljogosít, hogy egyike vagyok a fővárosi törvényhatósági bizottság azon, ma már nem nagyszámú tagjainak, akik az ötven év előtti Budapestet már érett ésszel látták, ismerték, benne tartózkodtak, benne benyomásokat vettek fel és tapasztalatokat tettek s így egyéni megfigyelések alapján is tehetnek összehasonlításokat az akkori és mostani állapotok között. Megszoktuk amerikaiaknak nevezni azokat az arányokat, amelyeket székesfővárosunk fejlődése különösen az utóbbi ötven év alatt felmutat. Valóban erre legtöbb példát Amerika nyújthat, Európa csak keveset és kétségtelen, hogy e rohamos fejlődésnek egyik lényeges tényezője az az ötven évvel ezelőtt életbelépett törvény volt amely a főváros mai alkotó részeit egy törvényhatósági jogú várossá egyesítette. Ország és székváros, állam és társadalom versenyeztek azóta amaz óriási fejlődés és növekvés előidézésébe, melynek főbb vonásai már az elnöklő polgármester úr megnyitó beszédjéből kitűnnek és melyet én főképp szellemi vonatkozásaiban akarok megvilágítani.
