Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1923

17.1 1923. november 7. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 1556

552 1923. november 7-iki közgyűlés. 1556. szám. arra a fizetési osztályra nézve megállapított fizetést kell alapul venni, amely fizetési osztályba jutott volna a nyugdíjas akkor, amikor elsőízben sorozták fizetési osztályba azt az állást, amelyet nyugalomba helyeztetésének időpontjában betöltött. Ennek az állásnak később esetleg magasabb fizetési osztályba történt sorozását a nyugdíjösszegének megállapításánál már nem lehet figyelembe venni. Ha a nyugdíjas által nyugalomba helyeztetésének időpontjában betöltött állás időközben megszűnt, a tanács esetenként állapítja meg, hogy a nyugdíjösszegének megállapításánál milyen fizetést kell alapul venni. Arra nézve, hogy az egyes fizetési osztályok keretén belül melyik fizetési fokozatra nézve megállapított fizetés vétessék alapul a nyugdíj megállapításánál, elsősorban az az irányadó, hogy az illető nyugalomba helyeztetésének időpontjában az illető fizetési osztálynak melyik fizetési fokozatába tartozott. Ha ezt már nem lehetne megállapítani, úgy annál, aki még nem töltött három évet az illető fizetési osztályban, a legalacsonyabb fizetési fokozatra, aki háromtól hat évet töltött az illető fizetési osztályban, a középső fokozatra (amely fizetési osztályban csak két fizetési fokozat van, a magasabb fizetési fokozatra), aki pedig hat évnél többet töltött az illető fizetési osztályban, a legmagasabb fizetési fokozatra nézve megállapított fizetést kell alapul venni. Annál, akinél az illető fizetési osztályban töltött időt sem lehetne már megállapítani, a legalacsonyabb fizetési fokozatra nézve megállapított fizetést kell alapul venni. 4. A kizárólag kegyelmi ellátásban (kegydíjban), valamint a nyugdíjszabályrendelet 4. §-ának harmadik bekezdése vagy ehhez hasonló rendelkezés alapján engedélyezett ellátásban részesülő volt alkalmazottak ellátását annak a mindenkori fizetésnek, amelyre az illetőnek igénye lenne, ha még tényleges szolgálatban állana, ugyanannyi százalékával kell megállapítani, mint ahány százalékát képezi a részükre engedélyezett ellátás, az általuk a tényleges szolgálatban utoljára élvezett beszámítható javadalmazásnak. Amennyiben a kizárólag kegyelmi ellátásban (kegydíjban) részesülőknél ez a százalék 40%-nál kevesebb lenne, a kegydíjat a fentebb említett fizetés 40%-ában kell megállapítani. 5. Az 1923. évi július hó 1-től kezdve beszámítható javadalmazás alatt kizárólag a fizetést kell érteni. Kivételt egyedül a hivatásos tűzoltólegénység tűzoltói és rangpótléka képez, amely a nyugdíjszerű ellátásnál beszámítandó. Mindenféle más elnevezésű illetményt a nyugdíjösszegének megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni. 6. A tényleges szolgálat kötelékéből 1923. évi július hó 1-je után megváló tisztviselők és egyéb alkalmazottak nyugdíjra csak abban az esetben tarthatnak igényt, ha beszámítható szolgálati idejük kilenc évet és hat hónapot meghalad. 7. A már folyósított nyugdíjat és lakáspénzt be kell szüntetni akkor is, ha a nyugalomba helyezett a tanács előzetes engedélye nélkül állandóan Magyarország határain kívül tartózkodik. Ebben az esetben a nyugellátás csak időlegesen szüntetendő be s azt újból folyósítani kell azt a hónapot követő hó 1-étől kezdve, amely hónapban megszűnt az az ok, amely miatt a nyugellátás beszüntettetett; a múltra nézve azonban a nyugellátást utólag sem lehet folyósítani. Nem kell beszüntetni a már folyósított nyugdíjat abban az esetben, ha a nyugdíjas a jelen határozat I. részének 7. pontjában meghatározott 75%-os havidíj vagy havibér élvezete mellett alkalmaztatik újból. III. 1. Az 1923. évi július hó 1-je előtt elhalt székesfővárosi közigazgatási és közkórházi tisztviselők és egyéb alkalmazottak özvegyeinek ezidőszerint járó özvegyi nyugdiját és az özvegyi nyugdíjon felül járó kegydíját, rendkívüli segélyét, rendkívüli segélypótlékát vagy bármilyen más készpénzjárandóságát az 1923. évi június hó végével be kell szüntetni. 2. Az érvényben álló nyugdíjszabályrendeletek vagy nyugdíjszabályzatok értelmében özvegyi nyugdíjra igénnyel bíró özvegyeknek özvegyi nyugdíjat az 1923. évi július hó 1-től kezdve annak a mindenkori fizetésnek az alapulvétele mellett kell kizárólag özvegyi nyugdíj címén megállapítani, amelyre az elhalt férjnek a jelen határozat II. részének 2—3. pontjai értelmében igénye lenne abban az esetben, ha még tényleges szolgálatban állana. Az özvegyi nyugdíjat a fentebbiek szerint alapul veendő mindenkori fizetésnek az 50°/o-ában, illetőleg ha a nyugalmazott állapotban elhalt férjnek a nyugdíja a fizetés (beszámítható javadalmazás) 50%-ánál kisebb százalékkal állapíttatott meg, ezzel a kisebb százalékával kell megállapítani. Amennyiben a fentebbiek szerint alapul veendő fizetés később emelkedik vagy csökken, az- özvegyi nyugdíjat is a fizetés emelkedésének vagy csökkenésének időpontjától kezdve megfelelően emelni, vagy csökkenteni kell. 3. A kizárólag kegyelmi ellátásban (kegydíjban), valamint a nyugdíjszabályrendelet 4. §-nak harmadik bekezdése vagy ehhez hasonló rendelkezés alapján engedélyezett ellátásban részesülő özvegyek ellátását az 1923. évi július hó 1-től kezdve a részükre a szabályszerű kellékek fenforgása esetén megállapítható özvegyi nyugdíjnak nyolcvan százalékával kell megállapítani.