Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1923
1.1 1923. január 10. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 28
1923. j anuár 10-iki közgyűlés. 27—28. szám. Méltóztatnak arra is emlékezni, hogy volt a júniusi egyezményben egy olyan határozmány, hogyha a francia kötvénytulajdonosok két éven keresztül nem kapják meg a 8 frank 40 centimes járandóságukat, abban az esetben ők kárpótlás fejében a négy százalék kamatot egy százalékkal öt százalékra emelhetik fel abban az esetben, hogyha a korona Parisban 30 centimessel jegyeztetik. Ez az eredeti egyezmény-tervezetben úgy volt kontemplálva, hogy akkor ez a kamatemelkedés tart a törlesztési idő végéig, vagyis 1961-ig. Ezt olyképpen sikerült megjavítani, hogy mi csak annyi féléven át vagyunk kötelesek ezt a magasabb kamatot fizetni, ahány féléven keresztül a francia kötvénytulajdonosok a teljes jövedelmükhöz, vagyis 8 frank 40 centimeshoz nem jutottak, ami szintén lényeges javulást jelent a tervezettel szemben. Az általános határozmányok közül csak röviden vagyok bátor azt említeni, hogy a fundingkötvények kibocsájtásával, valamint a címletek felülbélyegzésével járó költségeket a székesfőváros vállalta magára, a francia adókat és illetékeket azonban csak azon mértékig, amint az eredeti, 1911-ben létrejött alapszerződés értelmében a fővárost terhelnék, a többit ellenben a címlettulajdonosok vállalták magukra. Ki van kötve még az egyezményben, hogyha a megkötött egyezmény a korona esetleges romlása folytán kétszer annyi terhet reprezentálna a fővárosra nézve, mint amennyit a korona mai állása szerint jelent, abban az esetben a székesfővárosnak joga van az egyezmény revízióját kérni. Megemlítem még tisztelt közgyűlés azt, amit az elején is említettem, hogy t. i. a székesfőváros biztosította a maga visszalépési jogát abban az esetben, hogyha a kötvénytulajdonosok hetven százaléka nem fogadja el az egyezséget, valamint arra az esetre, ha valamely külföldi hitelezői érdekeltség vagy állam protestálna a fiancia egyezmény ellen, úgymint abban aí esetben, ha bizonyos meghatározott időpontig, március l-ig lefixirozva nem sikerül a többi külföldi hitelező érdekeltségekkel is a hasonló jellegű egyezményeket létrehozni. Ez röviden, tisztelt közgyűlés az egyezménynek a kivonata. Még csak néhány külsőségről vagyok bátor a tisztelt közgyűlésnek beszámolni. Nevezetesen, amint említettem, a fogadtatásunk igen szívélyes volt. Mindabban a megtiszteltetésben részesültünk, amely egy országnak a nagy fővárosát megilleti. De különösen emlékeztetnem kell a párisi községtanács elnökének a városházán tartott ünnepi fogadtatás alkalmával tartott beszédére, amelyben rámutatott arra, hogy a népek között az egyenetlenségnek meg kell szűnnie, és most már a barátságnak kell majd a népek között felélednie. Még csak azt akarom megállapítani, hogy a magyar küldöttség fárasztó munkát végzett, nyolc napig tartózkodott Párizsban és hat teljes ülésen vett részt, eltekintve azon bizalmas megbeszélésektől, amelyek úgyszólván egész nap folytak. A hivatalos személyeken kívül, akik természetesen kötelességszerűen igyekeztek munkájuknak a legjavát szolgáltatni, különös hálával kell megemlékeznem a küldöttség két külső tagjáról, nevezetesen Teleszky János őexcellenciájáról és Wolff Károly bizottsági tag úrról. Teleszky János őexcellenciája klasszikus francia nyelven vezette a tárgyalásokat és a maga hatalmas pénzügyi és gazdasági tudásával mindig ura volt a helyzetnek és igen nagy érdeme van abban, hogy ez az egyezmény létrejött. Wolff Károly bizottsági tag úr pedig úgy az itthoni tárgyalásokban, mint a bizalmas megbeszélésekben az ő nagy tudásával és határozottságával segítette elő az egyezményt. Londoni fárasztó útjával pedig a magyar küldöttséget nagy háltra kötelezte le. Ezenkívül meg kell emlékeznem ez alkalommal azokról, akik ugyan nem voltak tagjai a bizottságnak, Schober Béla nyugalmazott államtitkár úr, valamint Walder Gyula és Erényi vezérigazgató urakról, akik közül az utóbbi kettő Parisban is egyengette az útjainkat, azonkívül a belső tárgyalásokban is a fővárosnak igen nagy szolgálatokat tettek. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Mi azzal a meggyőződéssel és azzal a nyugodt tudattal távoztunk Parisból, hogy mindent megtettünk ennek a nagy ügynek az érdekében és elértük azt, ami az adott viszonyok között egyáltalán elérhető volt, úgyhogy az az érzésünk volt, hogy az esetleges egyes javaslataink további forszirozása magát az egész nagyfontosságú ügyet veszélyeztette volna. Én tehát megállapítom azt, hogy ebben az ügyben mindenki eleget tett a kötelességének és a magyar delegáció igyekezett és talán sikerült is megfelelni annak a bizalomnak, amely ennél a missziónál beléhelyeztetett. Ezeket voltam bátor a tisztelt közgyűlés tájékoztatására bejelenteni. A közgyűlés a polgármester bejelentését tudomásul veszi. Ezzel a közgyűlés áttér a tárgysorozat tárgyalására. !28. Tárgyaltatott a bizottság és tanács 156.426/1922— II. számú előterjesztése az 1922. évi költségvetés VIII. csoport (Városépítés és közüzemek) II. fejezet (Utak karbantartása) 1. címe (Makadámutak) és 2. címe (Útburkolatok) alatt a kerületi elüljáróságok kezelésében felmerült túlkiadás fedezete ügyében.
