Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1923
7.1 1923. május 9. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 685
222 1923. május 9-iki közgyfilés 1 __684—685. -szám. kerületi m. kir. állatorvosnak visszaadja, a tanácsot pedig utasítja, hogy az oklevéltulajdonosokat az adózók lajtromába vegye fel. Erről a közgyűlés a tanácsot, a tiszti főorvost és a budapesti ker. m. "kir. állatorvost jegyzőkönyvi kivonaton értesíti. Az elnöki széket dr. Sipőcz Jenő h. főpolgármester Folkusházy Lajos alpolgármesternek adja át, aki bejelenti, hogy a polgármester a külföldi kölcsönök ügyében a közgyűlésnek bejelentést óhajt tenni. !685. Dr. Sipőcz Jenő polgármester bejelentését a következőkben teszi meg: Tisztelt Közgyűlés! Követni akarom azt a szokást, hogy amidőn a külföldi kölcsönök tárgyalásáról a küldöttség visszaérkezett, a tisztelt közgyűlésnek az első alkalommal, amint tehetem, jelentést tegyek. Természetesen ez a bejelentés nem teszi feleslegessé az ügynek szabályszerű tárgyalását és amint a meglehetősen nagy anyag, a különböző fordítások stb. együtt lesznek, akkor a megfelelő törvényes fórumok útján az ügyet a mélyen tisztelt közgyűlés elé fogjuk hozni, hogy ebben a nagyfontosságú kérdésben határozhasson. Mégis most, hogy külföldi utamról visszatérve szerencsém van a tisztelt közgyűlés előtt megjelennem, kötelességemnek tartom, hogy néhány szóban röviden eljárásunk eredményéről jelentést tegyek. Mélyen Tisztelt Közgyűlés! Amint méltóztatik tudni, a külföldi kölcsönökre vonatkozó tárgyalások eleinte a hitelezőkkel egyenkint való tárgyalások útján indultak meg és még a műit év decemberében először a francia hitelezőkkel léptünk érintkezésbe egyezségi tárgyalások lefolytatása végett. Akkor sikerült is egy egyezményt létrehoznunk, egy úgynevezett accord amiable-t -francia frank alapon. Még mielőtt a tisztelt közgyűlés érdemlegesen foglalkozhatott volna ezzel az üggyel, Londonba mentünk az angol hitelezőkkel való tárgyalások megejtése végett. Amint méltóztatik tudni, — hiszen akkor én jelentettem, — ezen az alapon nem sikerült az angol hitelezőkkel megegyezésre jutnunk, sőt ők a francia egyezmény ellen óvást is emeltek, amit azután a többi hitelezők is szintén írásban a fővárosnak bejelentettek, így tehát kénytelen voltunk a francia egyezményben biztosított jogunknál fogva a francia egyezményt felbontani. Előállott tehát az a helyzet, hogy legcélszerűbb volt most már a londoni hitelezők jóindulatú tanácsára is az összes hitelezőknek együttes értekezletre való meghívását kieszközölni. Bázelben járva, Parisból visszatérve a svájci hitelezők, a Schweizerische Bankvereinigung, készséggel ajánlkoztak arra, hogy ilyen hitelezői közös értekezlet létesítése végett a kezünkre járjanak. Ez meg is történt és a hitelezői értekezlet április hó 24-re Bázelbe kitüzetett. Amint méltóztatik tudni, minekünk az volt az álláspontunk, hogy Budapesten tartassák meg ezen közös hitelezői értekezlet, azonban bizonyos politikai okok is célszerűvé tették azt, hogy semleges helyen tartassék meg, ahová legjobban tudtuk az összes hitelezőknek megjelenését biztosítani. A küldöttség erre az április 24-iki tárgyalásra Bázelbe utazott. A küldöttség tagjai voltak vezetésem mellett Teleszky János nyugalmazott pénzügyminiszter, Wolff Károly és dr. Csupor József tanácsnok urak. Amikor a küldöttség megérkezett Bázelbe, akkor hallottuk, hogy a hitelezők az előző napon 1<özös hitelezői értekezletet tartottak, amelyen a velünk szemben való állásfoglalás tekintetében egységes megállapodásra jutottak. A mi ajánlatunk abban állott, mélyen tisztelt közgyűlés, hogy évi kétmilliárd magyar koronát ajánlottunk fel az összes hitelezők értekezletének. Ezt azonban ők nem fogadták el, hanem öt év tartamára háromszázezer font sterling évi fizetését kívánták. Ennek fedezésére pedig ajánlották, hogy egy részvénytársaság alakíttassák az üzemeinknek megfelelő kezelésére és kihasználására, amely részvénytársaságban a többség a külföldi hitelezőket illette volna. Mi ezt az ajánlatot alapos megfontolás tárgyává tettük és megállapítottuk azt, hogy ez a főváros szempontjából elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan pedig azért, először is, mert a korona kurzusa szerint ez a háromszázezer font sterling már akkor hét és félmilliárd magyar koronát tett ki, tehát olyan összeget, amelynek fizetésére a főváros képtelennek mutatkozik, másodszor pedig azért, mert az üzemeinknek ilyen átengedését a hitelezők részére nem tartottuk megengedhetőnek, erre nem is tartottuk magunkat feljogosítottaknak. A harmadik nehézséget a német hitelezők állásfoglalása okozta. Ez a háromszázezer font sterling már úgy volt számítva, hogy a német kölcsön nemzetközi aranymárka kölcsönképpen volt beállítva, amint azután a Dresdner Bank képviselője a tárgyaláson nyíltan ki is mondta, hogy ő ezen kölcsönt nemzetközi kölcsönnek, aranymárka-kölcsönnek tekinti és emellett az álláspont mellett végig az egész értekezlet tartama alatt meg is maradt. Igen nehéz, hosszas és izgalmas tárgyalások indultak meg ezek után, többféle ajánlattervezet látott napvilágot, amíg végre előterjesztettük a mi harmadik ajánlatunkat, amely a következőkben áll. Ideiglenes megoldást tervezünk és pedig az 1923. és 1924. évre fizetünk 1923. július végétől fogva 1924. év végéig 200 millió magyar koronát havonkint. Ennek a fedezetére lekötöttük a villamosvasút-társaságnak a jegyeire kivetendő tízszázalékos
