Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1922

3.1 1922. február 15. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 208 - 209

66 1922. február 15-iki köz

gyűlés. 207—209. szám. hivatala által záradékolt és bélyegzővel ellátott táblázatban az utazóközönség rendelkezésére bocsátani. Horváth Károly (IV. ker.) törvényhatósági bizottsági tag indítványára felhatalmazza a közgyűlés a tanácsot, hogy a géperejű bérkocsik viteldíjának megállapítását folyó évi március hó 15.—június hó 15. közötti 3 havi időtartamra saját hatáskörében intézze el az esetben, ha az eszközlendő könyvvizsgálatok szerint a viteldíj változatlanul hagyása, avagy leszállítása indokolt. Ugyancsak Horváth Károly (IV. ker.) törvényhatósági bizottsági tag indítványa folytán kimondja a közgyűlés, hogy a negyvenötszörös viteldíjat megállapító ezen közgyűlési határozat jogerőre emelkedése előtt közérdekből folyó évi február hó 16-tól életbe lép. Végül kimondja a közgyűlés, hogy a 843/1920., az 1205/1921. és az 1544/1921. számú közgyűlési határozatoknak a viteldíj mostani megállapításával nem érintett egyéb rendelkezései változatlanul érvényben maradnak. Erről a közgyűlés a tanácsot a további intézkedések megtétele végett tárgyiraton értesíti. !208. Tárgyaltatott a bizottság és tanács 83.491/1921—

XV. számú előterjesztése dr. Baranski Gyula törvényhatósági bizottsági tag indítványára a lágymányosi téli kikötő házikezelésbe vétele ügyében. A közgyűlés a közgazdasági bizottságnak a tanács által is pártolt javaslatára elhatározza, hogy dr. Baranski Gyula törvényhatósági bizottsági tag azon indítványa fölött, hogy „a jövőben a lágymányosi téli kikötő mesterséges halastó gyanánt házikezelésbe vétessék és ne adassék bérbe", — tekintettel arra, hogy a székesfőváros törvényhatósági bizottságának közgyűlése 1917. évi november hó 7-én kelt 1360/1917. kgy. számú határozatával a lágymányosi téli kikötő létesítéséhez szükséges s a székesfőváros tulajdonát képező, összesen 58.558"20 négyszögöl területet az állam birtokába és kezelésébe bocsátotta és hozzájárult ahhoz, hogy ezen területen az összes telelési, kikötési, kirakodási díjakat és halászati béreket 1918. évi január hó 24-től kezdődőleg az állam a maga javára szedje, — napirendre tér. Elhatározza az indítvánnyal kapcsolatban azonban a közgyűlés, hogy felterjesztést intéz a m. kir. földmívelésügyi minisztériumhoz aziránt, hogy a hallenyésztés intenzívebbé tétele céljából a fogyasztóközönség érdekében tegye megfontolás tárgyává, hogy a halászati törvény (1888. évi XIX. t.-c. 16. §.) értelmében úgy a lágymányosi téli kikötő vízterülete, mint a műegyetem mellett lévő zárt vízterület a halak ívási ideje alatt kíméleti térnek nyilváníttassék. Végül a közgyűlés dr. Baranski Gyula törvényhatósági bizottsági tagnak a jelen alkalommal előterjesztett azon indítványát, hogy utasítsa a közgyűlés a tanácsot, „hogy a lágymányosi tónak az összekötő vasúti híd felett lévő elzárt területét mondja ki kíméleti térnek és írjon fel a m. kir. földmívelésügyi minisztériumhoz és a fővárosi közmunkák tanácsához, hogy a haltenyésztést a saját hatáskörükban mozdítsák elő", tárgyalás és javaslattétel végett a tanácsnak adja ki. Erről a közgyűlés a m. kir. földmívelésügyi minisztériumot felterjesztés útján, a tanácsot pedig további intézkedés végett tárgyiraton értesíti. !209. Tárgyaltatott a bizottság és tanács 83.502/1921—

XV. számú előterjesztése dr. Baranski Gyula törvényhatósági bizottsági tag indítványára az alagút helyreállítása ügyében. A közgyűlés a közgazdasági bizottságnak a tanács által is pártolt javaslatára elhatározza, hogy dr. Baranski Gyula törvényhatósági bizottsági tagnak azon indítványa fölött, hogy „az alagút helyreállítására egy millió korona vétessék^fel az utcák tisztogatásának terhére", tekintettel a székesfővárosi törvényhatósági bizottság közgyűlésének azon több ízben elfoglalt álláspontjára, hogy az alagutat csak az esetben hajlandó átvenni, illetve annak fentartásáról csak akkor gondoskodhatik, ha az összes javítási munkálatok, úgymint a felszíni vizek elvezetése, a szárító munkák kiegészítése, a látható felületek rendezése és főképpen a teljesen tönkretett utak újra való burkolása az állam részéről végrehajtatnak, napirendre tér. Egyben tekintettel arra, hogy az alagút kérdésének rendezése a főváros közönsége érdekében most már elodázhatatlan, elhatározza a közgyűlés, hogy a már 1914. évben megkezdett, 1916. évi október hó 17-én 99.100/1916—11. tan. szám alatt a legnagyobb részletességgel kifejtett, továbbá 1917. évi július hó 17-én 67.590/1917—11. tan. szám alatt újból részletezett, majd 1921. évi január hó 17-én 129.837/1920—

V. tan. szám alatt és végül 1921. évi július hó 27-én 77.354/1921—

XV. tan. szám alatt megsürgetett fölterjesztésekre való hivatkozással felterjesztést intéz a m. kir. pénzügyminiszterhez annak hangsúlyozásával, hogy ezen már nyolc év óta húzódó ügyet most már végleg elintézni és annak eredményéről, esetleg az elintézést gátló akadályokról a fővárost sürgősen értesíteni méltóztassék. Ezen felterjesztésben a közgyűlés rámutat még arra a körülményre is, hogy míg az állami hidak fentartása és kezelése már az arra illetékes kereskedelemügyi minisztérium hatáskörébe utaltatott át, ahol azokat már gondózzák is, addig az