Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1920

7. 1920. szeptember 29. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 463

1920. szeptember 29-iki rendkívüli közgyűlés. 462 választási rendszer az evolúció igényeihez is hozzásimulhassák, ép a választás révén. .. . Mint volna akkor lehetősége annak, hogy a jogfejlődés, a társadalmi evolúció újabb irányzata érvényesüljön, ha kikötjük előre, hogy a választási eljárással kapcsolatban az egyéni érdekeket az a fórum, amely a választást gyakorolni hivatott, nem sértheti meg. Ezeket az érveket méltóztassanak a jövő szempontjából érvényesíteni. Most azonban meg kell vizsgálnom azt is, hogy milyen indokok azok, amelyek a tisztelt előttem szóló urat legnagyobbrészt vezették. Azok a hangok, az az ügyes csoportosítás, az alkotmány, az emberiség, a humánizmus előtérbe tolása, azok nekem nem ismeretlen hangok, ezeket a hangokat hallotta a magyar nemzet únos-untalan. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Én, aki Krisztus demokráciája, a krisztusi liberalizmus alapján állok,nem fogadok el semmiféle megjegyzést a liberalizmus szempontjából, mert annál nagyobb, nemesebb demokráciát és liberalizmust, amelyet Krisztus tanítása szerint, az evangélium szerint követek, nem tudtak alkotni soha. A követés kritériumát, a követés elbírálását méltóztassanak reám bízni. Ami pedig azokat a jelszavakat illeti, azokat már hallottam únos-untalan. Mindig a könnyező gyermekek, mindig az egyéni érdek álhumanizmusa ál! előttük. Azokban a bizonyos egyesületekben is,' amelyeknek védelmére kelt az előttem szóló, előtérbe állították a humanizmust, hátul ^pedig ásták egy nemzetnek a sírját. En js szánom a szenvedőket, bizonyára fogok is az érdekükben dolgozni, hanen^ mélyen tisztelt Közgyűlés, akkor, amikor az én nemzetem, akkor, amikor a székesfőváros egyetemes érdekéről van szó, akkor én könnyező egyedek sorsáért nem cserélhetem fel az egyetemes érdekek követését. Majd dr. Wilheim Adoif „Ez frázis!" közbeszólására így folytatta: „Méltóztassanak megengedni, majd a jövőbeni működésünk fogja megmutatni, hogy írázis-e ez, mert ha jövőbeni működésünk meddő lesz, akkor az önök megjegyzése igazolt. Itt állunk elhatározott szándékkal, hogy ez a frázis élő valósággá váljék és majd a gyakorlatban fogják megtanulni/hogy vájjon frázis volt-e ez, vagy a megvalósítás akarata^ a fanatikus hitből eredő elszántság. A másik szempont, amelyet előtérbe méltóztatnak állítani, az erkölcs kérdése. Őszintén szólva, mélyen tisztelt közgyűlés, nem tudom, csodálkozzam-e, vagy pedig a szó forrjon-e a torkomra, hallva azt, hogy Önök vetik a mi szemünkre az erkölcs megsértésének vádját. Nem sajátságos dolog-e, hogy előbb a tisztelt előttem szóló a mi szemünkre vetette, hogy az erkölcsöt megsértjük. A tisztelt előttem SZÓIQ a többség szemére vetette, hogy magatartásával, a kijelölő választmány eljárásával megsérti az erkölcsöt. Azt mondotta hallomásom szerint, hogy a ki- / jelölő választmány eljárása az erkölcsbe ütközik és erkölcsöt sért, úgy-e bár? Már most, amikor én azt mondom, hogy csodálkozom, hogy ezt a vádat merik vetni a többség felé, akkor ott tör ki a felháborodás áradata. Azt mondani a jelölő bizottságról, hogy itt pártok és klikkek uralkodnak, ezt az a közgyűlési párt, amely már a múlt bizottságban szerepelt és amelynél a kijárás és a klikkek uralma érvényesült nekünk nem vetheti szemünkre, ezt pártom nevében ezennel visszautasítom." Az erre a kijelentésre a baloldalon ülő kisebbségi pártok felől jövő sértő közbeszólásokra támadt általános zaj és zűrzavar következtében dr. Wolff Károly törvényhatósági bizottsági tag beszédét nem folytathatván, !463. elnök a közgyűlést felfüggeszti.