Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1920

7. 1920. szeptember 29. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 459 - 460 - 461 - 462

j.-:-' - 1920. szeptember 29-iki rendkivüli közgyűlés. 462. szám, 237 jogot statuál a kijelölő bizottsági választmány részére, amikor 85-ből csak 3-nak a jelölését írja elő kötelezőleg. Tehát 82 jelölt sorsa tekintetében a törvény a kijelölő választmány diskrecionális jogának engedi át a-döntést. Ez a kijelölő választmány felülbírálja a pályázókat és ezen felülbírálás és saját lelkiismerete alapján hozza meg a kijelölést. Hogy nem korlátozza a kijelölő választmány a közgyűlés jogkörét, evidens magából a törvény intézkedéséből, amikor a törvény odaállítja az egész kijelölő választmány institúcióját és lehetővé teszi, hogy 85 pályázó közül 82-őt mellőzzön, miután csak háromnak a jelölését írja elő kötelezőleg. Engedelmet kérek, azt mondani már most, hogy ez a kijelölő választmány erkölcsöt, alkotmányt sért, amikor ezeket vagy azokat nem jelöli, ez kérem föltétlenül törvényellenes támadás, mert a törvényes alapon álló kijelölő választmány magatartását jogosulatlan kritika tárgyává teszi. Kérdem, hogy a kijelölő választmányt akkor, amikor hármat jelölt, amikor ezek törvényes minősítéssel bírnak, lehet-e konkrét váddal illetni azért, hogy ö nem azokat jelölte, akiknek a jelölése véletlenül a tisztelt túloldalnak kellemes lett volna. Igen természetes valami, hogy a kijelölő választmánynak a közgyűlés többségi pártjához tartozó tagjai mindenesetre bírják annak a pártnak a bizalmát, amely párt őket a kijelölő választmányba delegálta. Kétségtelen dolog az is, hogy a többségből kerülnek ki, már pedig a parlamentáris elv alapján az illető szuverén szervnek — jelenleg a közgyűlésnek — valószínű álláspontját mégis csak a többségi párt fogja interpretálni! Engedelmet kérek, ezek a szemrehányások . . . Én koncedálom, hogy a tisztelt közbeszóló úrnak a megjegyzését jogi szempontból bírálat tárgyává lehetne tenni pro futuro, de méltóztassék megengedni, hogyha már az általában akceptált és jelenleg életben lévő parlamentáris elveket figyelembe vesszük, — a kisebbséggel szemben a többség akarata érvényesül! Én tehát leszögezem, tisztelt közgyűlés, hogy az az indítvány, amely szerint fejezze ki ez a közgyűlés óhaját ilyen és ilyen irányban a kijelölő választmány részére, kétségtelenül vagy végrehajthatatlan, vagy pedig törvénybe ütközik. Törvénybe ütköző volna, ha ez határozat formájában hozatnék, mert hiszen akkor a közgyűlés ilyen határozattal ab ovo magának arrogálná azt a jogkört, amely törvény szerint a kijelölő bizottságot illeti meg. Már most ha itt határozatot hoznak, akkor a kijelölőválasztmány kénytelen kijelenteni, hogy én nem bírom a bizalmát ennek a pártnak, ennek a közgyűlésnek és ennek következtében a mandátumomról lemondok; de hogy én, aki a törvény alapján kijelölő-választmányi tagul választattam, elfogadjak egy meghagyást, egy megkötést, azt lelkiismeretem nem tűri, ezt én kereken megtagadom! De ha a közgyűlés ilyetén való határozata nem végrehajtható, miért ez a törvénybeütközés ? — lévén a törvényben a kijelölő választmány diskrecionális joga feltétlenül biztosítva, kérdem: mi célja van ennek a mai közgyűlésnek, mi célja van az ilyen végre nem hajtható határozatnak. Ha pedig ez csak egy óhaj, mint' a tisztelt előttem szóló bizottsági tag úr kifejtette, komolyan kérdem azt, hogy egy óhaj, amely gyakorlatilag nem is számbavehető dolog, mert hiszen konkrét végrehajthatósága nincsen, tehát a választás egész folyamára tényezőként nem hathat, folyhat be..." A baloldalról jövő közbeszólásra: „De erkölcsi súlya van!" — így folytatja: „Majd az erkölcsről is fogok beszélni tisztelt bizottsági tag úr! Elsősorban én csak a jogi szempontból foglalkozom a kérdéssel, én tehát az ilyen óhajt,