Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1920

1920. augusztus 11. alakuló közgyűlés jegyzőkönyve - 245

1920. augusztus 11-iki közgyűlés. ségessé vált, hogy internacionalista elemek beözönlésével a főváros élete eltávolodott azoktól az eszméktől, amelyek a nemzetet átitatják. Ez az eszme a keresztény magyar fajiság gondolata. Mikor mi ide bevonultunk a székesfőváros közgyűlési termébe, mint az ős magyar keresztény lakosság képviselői, mi át akarjuk hidalni ezt a szakadékot és megakarjuk oldani a mi székesfővárosunk szellemi életének válságát. Lehetséges, hogy a betelepülés kérdésénél ú. n. humánus szempont vezette önöket, de kétségtelen, hogy az a humanizmus a nemzeti érdekeket egyáltalában nem szolgáló álhumanizmus volt. Mi nem akarunk koncedálni olyan szempontot, hogy aki tegnapelőtt Galiciában, egy év múlva Sátoraljaújhelyen, félév múlva Miskolcon volt, az rá néhány hónapra itt ülhessen a főváros közgyűlésében, mint képviselő. Azt akarjuk, hogy a székesfőváros minden ügyében ne a jöttmentek szava legyen mérvadó. Vállaljuk magunkra a felelősséget minden tet- • tünkben és ez vezet bennünket minden állásfoglalásunknál is, mert tudatában vagyunk annak, hogy a helyeset és a jót akarjuk. Vagyunk olyan bátrak, hogy a felelősséget kizárólag magunk vállain viseljük. Ami itt eddig történt, az nem volt a keresztény magyar többség akarata. A múlt nem lett a magyar közönség által approbálva. A történtek nem találkoztak a nemzet osztatlan tetszésével; így kétségtelen, hogy új utakon, új irány vezetéssel, új szellemben kell a közgyűlésnek a főváros ügyeit intéznie és ezen szellemről mi, akik a materializmus csődjét megállapítjuk az egész vonalon, akármint mosolyogják is ezt a megállapítást, azt mondjuk, hogy ennek az új szellemnek, amely ezzel az elszánt, tettrekész többséggel ebbe a közgyűlésbe bevonult, első garanciáit magában a tisztviselői karban kell biztosítanunk. A keresztény erkölcs uralmát követeljük, de nem azért, mintha egy divatos jelszóval jönnénk ide, mintha talán Önök szerint egy múló kurzust akarnánk fenntartani, nem kurzusért harcolunk mi, hanem lelkünk egész meggyőződésével valljuk azt a hitet, hogy a székesfőváros és vele az ország csak akkor tudja jövőjét biztosítani, ha ez a keresztény szellem megvalósul, amint meg is akarjuk valósítani. Ezért kívánjuk, hogy a tisztviselői kar a keresztény községi párt által hirdetett pro- m grammra ne úgy tekintsen, mint egy múló jelenségre, mint egy új demokrata pártra, hanem nént egy elaltatott, de immár fölébredt nemzeti többség akaratára ! Ebben a tudatban és ebben a meggyőződésben, fanatikus hittel vallott és vállalt szolgálatunkban nem fog megriasztani a kiabálás és lárma, hanem mi megyünk zavartalanul utunkon előre és ezért a főváros tisztviselői kara elé is oda állítjuk azt a mementot, hogy oly garanciákat követelünk az ő működésükben, amely garanciák biztosítják azt, hogy' minden egyéni érdek mellőzésével, konjunkturális szempont kikapcsolásával a keresztény nemzeti gondolatnak uralmát, mint létalapot fogják megingathatatlanul szolgálni. Miután a lelkek szabadságáért akarunk harcolni, elsősorban súlyt fektetünk a székesfőváros tanügyére. A tanüggyel a jövő generáció ügyét akarjuk legelsősorban szolgálni. Nem azt akarjuk, hogy miként a múltban, pompás várszerű épületeket építsenek az iskolák részére, odabent pedig lehetséges legyen az internacionális szellem ápolása, hanem azt akarjuk, hogy ;& főváros iskolái azok a belső várak legyenek, amelyek a jövő generációnál megtakarítják a hasonló küzdelmeket. A pénzügyek tekintetében feltétlenül — és talán ez gazdasági szempontból sajátságosnak látszik, — a legnagyobb súlyt a keresztépy erkölcs érvényesí-