Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1920

1920. július 28. ideiglenes, alakuló közgyűlés jegyzőkönyve - 233 - 234

1920. július 28-iki ideiglenes alakuló közgyűlés. 234. szám. 117 ben az a feladat, hogy ez gyorsan induljon meg a főváros természetes fejlődési vonalai, a nagy közúti vonalak mellett, természetesen a spekulációk szigorú kizárásával. Külön felhívom a bizottság figyelmét a közegészségügy rendezésére. Minden háborúnak velejáró jelensége a betegségeknek és járványoknak nagymérvű emelkedése, különösen a népbetegségek: a gümőkór és venereás betegségek azok, amelyek ellen minden erővel kell küzdenünk, ha ép nemzedéket akarunk felnevelni. Szakítani kell azzal az anomáliával is, hogy a vidékről a fővárosba jövő betegek itt helyet nem találnak, hanem az utcára szorulnak, valóságos ázsiai látvánnyá változtatva át az utcák képét. Ezen egy Tiagy állami kórház építésével kell segíteni. Közegészségi szempontból igen fontos az elpusztult erdők, ligetek és fasorok újból való befásítása is. Ezenkívül foglalkozni kell a munkáskérdéssel, meg kell találni a munkásnak a lelkét és megfelelő munkásvédelmi intézkedésekkel kell hozzájuk közeledni. Fel kell karolni a gyermekvédelem kérdését is, amely a fővárosban, úgylátszik, talán inkább személyes szempontok miatt helytelen vágányokra tért. Igen fontos még az európai színvonalon álló vízvezetékünk és csatornahálózatunk rendbehozatala, közútaink, utcáink javítása és fokozottabb tisztántartása. Ezek csak nagy vonások mélyen tisztelt bizottság, azok a feladatok, melyek Önök előtt állanak. Részletekbe menni még most igazán nem volna célszerű. Ezen feladatoknak a megválasztásánál és megvalósításánál egy erős, magas színvonalon álló tisztviselői és alkalmazotti karra van szükség. A mélyen tisztelt bizottság legközelebb abba a helyzetbe fog jutni, hogy a főtisztviselők kérdésében határozzon. Nagy bölcsességgel kell ezt a kérdést elintézni, minden destruktív elemet kiküszöbölni de viszont mélyen tisztelt bizottság, arra is vigyázni kell, hogy a közigazgatás zavartalan menete ne szenvedjen, nagy figyelemmel kell ezt a kérdést elintézni, nem felületesen, hanem vizsgálgatva a szívnek minden redőzetét. De akármit teszünk mi anyagi téren és gazdasági téren, mindez félmunka marad, vagy egyáltalán semmiféle munkát nem tudunk felmutatni, ha nem tudjuk megragadni a szellemet. „A szellem az, —^ mint a költő mondja — amely az anyagot létrehozza^ és felépíti". Különösen nagy gondot kell fordítani egy nagy városnak sajátos, minden más közületitől eltérő szellemére. Amidőn Mefisztofelesz Faust elé varázsolja egy nagy városnak minden gyönyörét, kaleidoszkopszerű örökös változását és hangyabolyszerű mozgását, akkor Faust legyint kezévej és kicsiny lését ezekbe a szavakba foglalja össze: „ Újszerű és rossz!" Tényleg a nagy költő és gondolkodó már akkor észrevette a fény mellett az árnyékot, a pompa mellett az emberi szellemre ható veszedelmet, amidőn még ezek a nagy európai metropolisok mostani óriási nagyságukban kifejlődve nem voltak. Tény az, hogy egy nagyváros a maga élvekre kínálkozó alkalmai sokaságával, a létért való küzdelemnek izgató nehézségeivel, a nagy embertömegek együvé halmozásával és az egyéni felelősségéízet csökkentésével alkalmas arra, hogy a közerkölcsiséget lazítsa, aláássa. Különösen áll ez, mélyen tisztelt bizottság, a hirtelen keletkezett nagyvárosokra, amelyek közé Budapest is tartozik. Az a politika, amely a bevándorlást minden korlát nélkül megengedte arra vezetett, hogy itt különböző nemzetiségű, különböző erkölcsű