Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1919

1. 1919. február 26. rendes, alakuló közgyűlés jegyzőkönyve - 1

1919. február 26-iki alakuló ülés. 1. szám. 9 és egyesíteni erőnket, hogy ebben a tőlem jelzett keretben és ezen általam jelzett úton karöltve működjünk közre a dolgozó polgárság, dolgozó munkásság javára és érdekeinek védelmére. Tisztelt Néptanács! Én készségemet fejezem ki a polgári pártok nevében, hogy nemcsak szociális pártpolitikát képviselő munkatársaimmal fogunk együtt működni ilyen célból, hanem a tanácsot is buzdítani akarjuk, hogy ily irányban szakértelmével, tapasztalataival támogassa a mi becsületes, a nép javára szolgáló törekvéseinket. Akkor pedig, midőn elérkezik a nagy változásnak ideje, amely nem húzódhat már soká, hogy Magyaroszágnak nemcsak a törvényhozó testülete nyer új képviseletet, hanem a főváros is egy erőteljes, választott képviselet útján véglegesen konstituálódhatik, kölcsönös megértéssel és a tanácsnak is támogatásával, készséges jóakaratával intézzük ügyeinket hazánk fővárosának javára." Zigány Zoltán néptanácstag a következő beszédet intézi a néptanácshoz: „Tisztelt Néptanács! A történelmi Magyarország húsz millió lakosából jóval több mint kétmillió lakik városokban s a városi lakosságnak több mint a fele él a fővárosban s a hogyan különbözik egymástól az ország elmaradt vidéki, falusi, pusztai élete, .a vidéki városi élettől, körülbelül olyan emeleti magasságban áll a fővárosi ember élete a vidéki városoké felett. Amidőn tehát mi arra kaptunk megbízást s arra vállalkoztunk, hogy mint a néptanács munkásai ennek a nagy városnak az ügyeit gondjainkba vegyük, akkor tulajdonképpen az egész országban a legmagasabb rendű emberi élet, a legmagasabb rendű kollektív társadalom életének az .intézése van a kezeinkbe téve. E nagy hivatás mellett, amikor elszánásunkat felhúrozzuk, meg kell gondolni azt; hogy az a megbízatás, amelyet mi kaptunk, egy kissé különös. Mindnyájan, akik egyik vagy másik pártnak a megtisztelő bizalmából itt jelen vagyunk, kivétel nélkül a parlamentáris demokrácia .alapelvén állunk. Ez a néptanács pedig, fájdalom, nem a parlamentáris demokrácia formájában kapta megbízását. Nekünk tehát mindig kétszeres gonddal kell figyelnünk arra' a felmerülhető veszélyre, hogy ebben a teremben, úgy, mint Hock János tanácstag úr említette az előbb, ne kerüljenek elő közöttünk pártok különbségei szerinti felfogások. Ebben a teremben meg kell szűnnie a pártok iránti érzelmeinknek, ebben a teremben a mi szivünket, a mi óhajunkat, a mi akaratunkat csak egy iránytű: a főváros polgárságának egyetemes érdeke irányíthatja. Ennek a meggondolásnak, azt hiszem, meg lesz az a nagy közéleti morális következménye, amely a múlt korszakok községi képviselőtestületből talán hiányzott. Meglesz a következménye hogy mi mindnyájan, kivétel nélkül csak arra fogunk törekedni, hogy a minél előbb utánunk következő parlamentáris képviseletnek ezt a szép, nagy fővárost gazdagabban, •egészségesebben, műveltebben és boldogabban adhassuk át." Glücklich Vilma néptanácstág a következő beszédet intézi a néptanácshoz: „Tisztelt Néptanács! Az új éra amely nekünk, nőknek, meghozta az első nagy adományát: a politikai jogot, nem egészen érdemetlenül érte a mi szervezetünket, a Femministák Egyesületét, amely már a Nemzeti Tanács alakulása előtt nemcsak hogy ahhoz csatlakozni kivánt, de annak megalakulását a legerélyesebben sürgette. Erre dokumentumaink vannak, ezt bizonyítani tudjuk. A mi törekvésünk a legdemokratikusabb, mert amikor egy testület ezer meg ezer nőt évek óta arra