Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1918

6. 1918. április 24. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 386

162 1918. április 24-iki közgyűlés. 386. cokban eltűrtek. Hazatérve hadd érezzék itthon a jólétet, a kultúra kényelmét, polgártársaik szerető gondoskodását. Ezt a gondoskodást pedig én legfőképpen abban látom, hogy minél több munkaalkalmat kell nekik nyújtanunk, hogy dolgozhassanak, hogy kereshesse­nek és bölcs előrelátással kell ügyelnünk arra, hogy mindenki megfelelően el legyen majd helyezve. És itt mindjárt mint legsürgősebb teendőre, a lakáskérdés megoldására akarok rámutatni. Mindenekelőtt való és legégetőbb dolgunk az építkezés. Ideiglenes barakk­lakásokkal könnyíthetünk ugyan majd átmenetileg a nagy lakásínségen. De mihelyt a lehetőség csak némileg is kínálkozik, talpra kell állítanunk az építő­ipart. Ha elkezdődik az építkezés: ezer és ezer munkaalkalom fog kínálkozni, a vállalkozási kedv neki fog indulni és a gazdasági élet újra lüktetni fog. És különösen sürgősen kell intézkednünk arra nézve, hogy úgy a hazatérők, mint az itthon levők részére könnyítsunk az élet terhein. Minden rendel­kezésünkre álló eszközzel olcsóbbá kell tennünk az élelmezést és normálissá tenni az öltözködés horri­bilis árait. És itt elsősorban számítunk a kormány jóakaró támogatására. Mert hiába gondoskodunk keresetről, ha lakás, élelem és öltözködés rémes árak­kal teszi lehetetlenné a megélhetést. Halasztást nem tűrő kötelességünk továbbá, hogy azokról gondoskodjunk elsősorban, akiket leg­fájdalmasabban sújtott a háború szörnyetege: a hadi­özvegyekre, hadiárvákra, a rokkantakra gondolok. Az ő sorsuk könnyítése, elviselhetővé tétele paran­csoló kötelesség. Hiszen ez csak nem szorul indoko­lásra: ők legtöbbet adtak, legtöbbet vesztettek a hazáért, nekik elsősorban jár ki a mi hálánk, a mi szeretetünk adója. És nem szabad késlekednünk a gyermekvédelem nagy kérdésének minden áron való megoldásával sem. Hiszen itt népünk jövőjének, az új generációnak megóvása forog kockán! Hát képzel­hető-e ennél fontosabb kötelesség? így látom lelki szemeim előtt lassan-lassan visszatérni a normális életet, midőn a béke áldása mellett minden polgár megleli majd a maga hivatását ­és ezzel együtt a maga boldogulását. Mert hiszen mi más lehet a főváros vezetőségének a célja, az ideálja, ha nem az, hogy itt minden polgár meg­elégedett legyen, hogy minden polgárnak a jóléte biztosíttass'ék, hogy minden polgárnak alkalma legyen tehetségét, tudását, szorgalmát, munkakedvét érvénye­síteni és kulturális és anyagi igényeit egyaránt a kor színvonala szerint kielégíteni. Nagy bizalommal hiszek ennek a törekvésünk­nek a sikerében, abban a tudatban, hogy ezeknek a feladatoknak a keresztülvitelében a mélyen tisztelt törvényhatósági bizottság a főváros szeretetétől annyira áthatott főpolgármesterünk vezetése mellett lelkese­déssel fog bennünket támogatni. És ezzel a nagyértékű támogatással aztán bátran fogunk majd hozzá, mihelyt az idők kedvezése az alkalmat megadja és minden ismét a rendes mederbe tér vissza, a háború utáni nagy korszaknak a meg­alapozásához. Nagy és nehéz munka lesz ez, mert hiszen a háború katasztrofális pusztításait kell rekonstruálnunk. És ez a nagy munka, tisztelt Közgyűlés, csak úgy számíthat eredményre, ha minden egyes polgár lelkesen veszi ki a maga részét a közügyekből. ' Ebből a közreműködésből pedig a törvényható­sági bizottság tagjainak oroszlánrészt kell juttatnunk már csak azért is, hogy minél nagyobb szerephez jussanak a fővárosXjnkormányzatának az intézésében.

Next

/
Thumbnails
Contents