Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1918

6. 1918. április 24. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 386

162 1918. április 24-iki közgyűlés. 386. cokban eltűrtek. Hazatérve hadd érezzék itthon a jólétet, a kultúra kényelmét, polgártársaik szerető gondoskodását. Ezt a gondoskodást pedig én legfőképpen abban látom, hogy minél több munkaalkalmat kell nekik nyújtanunk, hogy dolgozhassanak, hogy kereshessenek és bölcs előrelátással kell ügyelnünk arra, hogy mindenki megfelelően el legyen majd helyezve. És itt mindjárt mint legsürgősebb teendőre, a lakáskérdés megoldására akarok rámutatni. Mindenekelőtt való és legégetőbb dolgunk az építkezés. Ideiglenes barakklakásokkal könnyíthetünk ugyan majd átmenetileg a nagy lakásínségen. De mihelyt a lehetőség csak némileg is kínálkozik, talpra kell állítanunk az építőipart. Ha elkezdődik az építkezés: ezer és ezer munkaalkalom fog kínálkozni, a vállalkozási kedv neki fog indulni és a gazdasági élet újra lüktetni fog. És különösen sürgősen kell intézkednünk arra nézve, hogy úgy a hazatérők, mint az itthon levők részére könnyítsunk az élet terhein. Minden rendelkezésünkre álló eszközzel olcsóbbá kell tennünk az élelmezést és normálissá tenni az öltözködés horribilis árait. És itt elsősorban számítunk a kormány jóakaró támogatására. Mert hiába gondoskodunk keresetről, ha lakás, élelem és öltözködés rémes árakkal teszi lehetetlenné a megélhetést. Halasztást nem tűrő kötelességünk továbbá, hogy azokról gondoskodjunk elsősorban, akiket legfájdalmasabban sújtott a háború szörnyetege: a hadiözvegyekre, hadiárvákra, a rokkantakra gondolok. Az ő sorsuk könnyítése, elviselhetővé tétele parancsoló kötelesség. Hiszen ez csak nem szorul indokolásra: ők legtöbbet adtak, legtöbbet vesztettek a hazáért, nekik elsősorban jár ki a mi hálánk, a mi szeretetünk adója. És nem szabad késlekednünk a gyermekvédelem nagy kérdésének minden áron való megoldásával sem. Hiszen itt népünk jövőjének, az új generációnak megóvása forog kockán! Hát képzelhető-e ennél fontosabb kötelesség? így látom lelki szemeim előtt lassan-lassan visszatérni a normális életet, midőn a béke áldása mellett minden polgár megleli majd a maga hivatását és ezzel együtt a maga boldogulását. Mert hiszen mi más lehet a főváros vezetőségének a célja, az ideálja, ha nem az, hogy itt minden polgár megelégedett legyen, hogy minden polgárnak a jóléte biztosíttass'ék, hogy minden polgárnak alkalma legyen tehetségét, tudását, szorgalmát, munkakedvét érvényesíteni és kulturális és anyagi igényeit egyaránt a kor színvonala szerint kielégíteni. Nagy bizalommal hiszek ennek a törekvésünknek a sikerében, abban a tudatban, hogy ezeknek a feladatoknak a keresztülvitelében a mélyen tisztelt törvényhatósági bizottság a főváros szeretetétől annyira áthatott főpolgármesterünk vezetése mellett lelkesedéssel fog bennünket támogatni. És ezzel a nagyértékű támogatással aztán bátran fogunk majd hozzá, mihelyt az idők kedvezése az alkalmat megadja és minden ismét a rendes mederbe tér vissza, a háború utáni nagy korszaknak a megalapozásához. Nagy és nehéz munka lesz ez, mert hiszen a háború katasztrofális pusztításait kell rekonstruálnunk. És ez a nagy munka, tisztelt Közgyűlés, csak úgy számíthat eredményre, ha minden egyes polgár lelkesen veszi ki a maga részét a közügyekből. ' Ebből a közreműködésből pedig a törvényhatósági bizottság tagjainak oroszlánrészt kell juttatnunk már csak azért is, hogy minél nagyobb szerephez jussanak a fővárosXjnkormányzatának az intézésében.