Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1917
16. 1917. december 12. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 1443
670 1917. december 12-iki közgyűlés. 1 443. szám. vet, a Zita királyné Ö felsége legmagasabb fővédnöksége alatt álló Stefánia-Szövetséget bíztam meg, amely ezt a tevékenységet mintegy átruházott állami hatáskörben fogja végezni. Bizalommal ruháztam reá ezt a feladatot, mert a Stefánia-Szövetség az anya- és csecsemővédelem terén máris értékes gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezik, eddig is tényleges eredményeket mutatott fel és szoros kapcsolatban áll azokkal az egyesületekkel és intézményekkel, amelyek különlegesen ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak. Az állam részéről a Szövetséget a legteljesebb erkölcsi és nagyméretű anyagi támogatásban részesítem, — évi munkaprogrammját és költségvetését véglegesen én állapítom meg és működését állandó miniszteri biztosaim útján támogatom, irányítom és ellenőrzöm. A védőnői intézmény szervezete a következő: A közvetlen érintkezést a közönséggel szakképzett helyi védőnők fogják végezni. Még pedig élethivatásos községi védőnő, azokban a községekben és városokban, illetőleg községrészekben és városrészekben, amelyek lakossága 6—7000 körül van, szintén élethivatásos körvédőnő, olyan kisebb községekben, ahol a közlekedési viszonyok megengedik, hogy a védőnő tennivalóit akadálytalanul elláthassa, mellékfoglalkozású védőnők (telepfel ügyel ön ő, tanítónő, óvónő vagy másfoglalkozású alkalmas egyén) a kisebb községekben, amelyek körzetbe nem csoportosíthatók. A helyi védőnők irányítását és helyszíni ellenőrzését törvényhatósági biztosok (Gyermekmenhelyi igazgatók, tiszti főorvosok, vagy más szakemberek) fogják ellátni, akik mellé ugyancsak szakképzett élethivatásos törvényhatósági védőnők lesznek beosztva. A központi ellenőrzés és irányítás egységét az országos biztosok, a hozzájuk beosztott központi védőnők és központi iroda közreműködésével fogják teljesíteni. Mindezek a szervek a Stefánia-Szövetség megbízottjai és alkalmazottjai. Az intézmény szervezésének és működésének költségeit az állam és a társadalom között kell megosztani. Az állam részéről elvállaltam, hogy viselem a védőnők szakképzésének költségeit, a higiénikus segélyezés egy részét, továbbá a Stefánia-Szövetség központi irodája költségeit, az országos és törvényhatósági biztosok tiszteletdíját és útiköltségeit, a központi és törvényhatósági védőnők fizetését és útiköltségeit, végül a helyi védőnők javadalmazásának azt a részét, amelyet a társadalom és önkormányzat fedezni nem tud. A társadalom és önkormányzat hozzájárulásának méretére nagyjából azt tekintem irányadónak, hogy a 10.000 lakosnál népesebb községek, városok, saját erejükből, állami hozzájárulás nélkül fedezik a helyi védőnők egész javadalmazását, mert ezeket a helyeket anyagi teljesítő képességük, fejlettebb értelmiségük és szervezettebb társaséletük erre képessé teszi, sőt erkölcsileg kötelezi is. A 3—10.000 lakosú községekben a helyi védőnők fizetésének egy részét — legalább felét — szintén az önkormányzattól és társadalomtól várom, a 3000-en aluli községekben, ha kisebb méretben is, szintén számítok a társadalom hozzájárulására. A társadalomra azonban az ország helyreállítására irányuló nagy feladatok megoldásában nemcsak az a kötelesség hárul, hogy anyagi áldozatokkal járuljon a tennivalókhoz, hanem az is, hogy odaadó lelkes ingyenes munkálkodást fejtsen ki. Ennek a munkásságnak az elvégzésére minden törvényhatóságban meg kell alakítani a törvényható-