Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1917
14. 1917. október 24. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 1269 - 1270 - 1271
1917/o któ ber 2 4-iki köz gyűlés. 1271. szám. 597 szűk, hogy ha így tekintjük ezt a tisztséget, amelyet reánk ' bízni méltóztattak, ha úgy fogjuk fel azt, mint egy megbízást arra, hogy e város lakosságáért dolgozzunk, akkor felelünk meg legjobban a t. közgyűlés intencióinak és azzal mutathatjuk meg « legméltóbban hálánkat a Törvényhatósági Bizottság előtt. Szerénytelenség volna tőlünk, ha arra akarnánk • vállalkozni, hogy programmot adjunk itt elő. Bennünket a t. Közgyűlés a - polgármester úr munkatársainak választott meg és mi megértő, hűséges és őszinte munkatársak akarunk lenni az ő programmjának a keresztülvitelénél. Megértők Budapest naggyátételére irányuló terveivel szemben, hűségesek abban, hogy mindannak a megvalósításánál, amit a városnak, e város közönségének az érdekében hasznosnak és jónak tartunk, teljes erőnkkel igyekezzünk segítségére lenni és őszinték mindenkor a véleményünk nyilvánításában. De ha programmot nem is adhatunk, azt bizonyára megengedi,' sőt talán el is várja a t. Közgyűlés, hogy néhány szót szóljunk azokról a főbb irányító szempontokról, amelyeknek a szellemében kívánjuk feladatunkat teljesíteni és munkánkat végezni. A most dúló világháború, eltekintve a harcterek eseményeitől, sok változást idézett elő az emberek lelkében is és különböző hatásokat váltott ki. Új erényeket szült, de egyúttal új bűnöket is. Régi ideálokat döntött le és újakat emelt. De egyet érintetlen ü hagy reánk: a magyar érzés ápolásának a köteleslségét. Budapest elől járt eddig is ebben az érzésben : talán alig van hasonló példa az országban árrá, hogy a magyarosodás aránylag rövid idő alatt olyan eredményt tudott felmutatni, mint itt. A magyar érzésnek az ápolására, a benne rejlő energia kifejtésére azonban továbbra is és mindig szükség van. A magyarság bizonyságot tett nagy lelki tulajdonságairól, nemcsak abban a szívósságban és kitartásban, amelylyel magát védelmezi, hanem abban a kulturérzékben is, amely jellemzi egész lényét és mindig emberies bánásmódját is minden embertársával, még az ellenséges nemzetekhez tartozókkal szemben is s ami majdan, ha kisüt a béke napja, olyan erkölcsi tőkéje lesz a magyarságnak, amire jogos büszkeséggel foghivatkozhatni a legkulturáltabb nemzetekkel szemben is. A magyar haza szeretetével nemcsak megfér, hanem azt kiegészíti városunknak rajongó szeretete is. Szivünknek, érzésünknek minden szálával ragaszkodunk e városhoz, szeretjük ( a népét minden erényével és hibájával együtt. Úgy, miként az Önök lelkében, mi előttünk is ideálként lebeg a szabadon fejlődő, nagy és hatalmas Budapest, ahol virágzik az ipar és kereskedelem és jólétben él a polgárság, a dolgozó munkásság. Minden gondolatunknak és minden tettünknek a rugója e város emelésének a szándéka lesz. Tudatában vagyunk azonban annak is, hogy városunk fejlesztésénél, új intézményeknek a létesítésénél a bölcs mértéket sem szabad szem elől téveszteni. Nem azért, mintha nem akarnánk minden széppel és minden jóval szeretetünknek a tárgyát egyszerre és minél előbb feldíszíteni, hanem azért, hogy ne kockáztassuk, sőt inkább biztosítsuk azt, ami már megvan. Mert, meggyőződésünk szerint, az erőnek és a munkának egy részét a már létező intézményeknek, a már meglévő kultúrának a megerősítésére és biztosítására kell fordítani és csak az ezen felül fennmaradót lehet, de egyúttal kell is a , további fejlesztés szolgálatába állítani. Egyike még a legfőbb vezető elveknek, amelyet minden munkánkban, minden tevékenységünkben
