Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1917

14. 1917. október 24. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 1269 - 1270 - 1271

1917/o któ ber 2 4-iki köz gyűlés. 1271. szám. 597 szűk, hogy ha így tekintjük ezt a tisztséget, ame­lyet reánk ' bízni méltóztattak, ha úgy fogjuk fel azt, mint egy megbízást arra, hogy e város lakos­ságáért dolgozzunk, akkor felelünk meg legjobban a t. közgyűlés intencióinak és azzal mutathatjuk meg « legméltóbban hálánkat a Törvényhatósági Bizottság előtt. Szerénytelenség volna tőlünk, ha arra akarnánk • vállalkozni, hogy programmot adjunk itt elő. Bennünket a t. Közgyűlés a - polgármester úr munkatársainak választott meg és mi megértő, hűséges és őszinte munkatársak akarunk lenni az ő programmjának a keresztülvitelénél. Megértők Budapest naggyátételére irányuló terveivel szemben, hűségesek abban, hogy mindannak a megvalósításánál, amit a városnak, e város közönségének az érdekében hasznosnak és jónak tartunk, teljes erőnkkel igyekezzünk segítségére lenni és őszinték mindenkor a véleményünk nyilvá­nításában. De ha programmot nem is adhatunk, azt bizo­nyára megengedi,' sőt talán el is várja a t. Köz­gyűlés, hogy néhány szót szóljunk azokról a főbb irányító szempontokról, amelyeknek a szellemében kívánjuk feladatunkat teljesíteni és munkánkat végezni. A most dúló világháború, eltekintve a harcterek eseményeitől, sok változást idézett elő az emberek lelkében is és különböző hatásokat váltott ki. Új erénye­ket szült, de egyúttal új bűnöket is. Régi ideálo­kat döntött le és újakat emelt. De egyet érintetlen ü hagy reánk: a magyar érzés ápolásának a kötelesl­ségét. Budapest elől járt eddig is ebben az érzés­ben : talán alig van hasonló példa az országban árrá, hogy a magyarosodás aránylag rövid idő alatt olyan eredményt tudott felmutatni, mint itt. A magyar érzés­nek az ápolására, a benne rejlő energia kifejtésére azonban továbbra is és mindig szükség van. A ma­gyarság bizonyságot tett nagy lelki tulajdonságairól, nemcsak abban a szívósságban és kitartásban, amely­lyel magát védelmezi, hanem abban a kulturérzékben is, amely jellemzi egész lényét és mindig emberies bánásmódját is minden embertársával, még az ellen­séges nemzetekhez tartozókkal szemben is s ami majdan, ha kisüt a béke napja, olyan erkölcsi tőkéje lesz a magyarságnak, amire jogos büszkeséggel fog­hivatkozhatni a legkulturáltabb nemzetekkel szem­ben is. A magyar haza szeretetével nemcsak megfér, hanem azt kiegészíti városunknak rajongó szeretete is. Szivünknek, érzésünknek minden szálával ragasz­kodunk e városhoz, szeretjük ( a népét minden eré­nyével és hibájával együtt. Úgy, miként az Önök lelkében, mi előttünk is ideálként lebeg a szabadon fejlődő, nagy és hatalmas Budapest, ahol virágzik az ipar és kereskedelem és jólétben él a polgárság, a dolgozó munkásság. Minden gondolatunknak és minden tettünknek a rugója e város emelésének a szándéka lesz. Tuda­tában vagyunk azonban annak is, hogy városunk fejlesztésénél, új intézményeknek a létesítésénél a bölcs mértéket sem szabad szem elől téveszteni. Nem azért, mintha nem akarnánk minden szép­pel és minden jóval szeretetünknek a tárgyát egy­szerre és minél előbb feldíszíteni, hanem azért, hogy ne kockáztassuk, sőt inkább biztosítsuk azt, ami már megvan. Mert, meggyőződésünk szerint, az erőnek és a munkának egy részét a már létező intézményeknek, a már meglévő kultúrának a meg­erősítésére és biztosítására kell fordítani és csak az ezen felül fennmaradót lehet, de egyúttal kell is a , további fejlesztés szolgálatába állítani. Egyike még a legfőbb vezető elveknek, amelyet minden munkánkban, minden tevékenységünkben

Next

/
Thumbnails
Contents