Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1917

10. 1917. június 27. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 847

• 408 1917. június 27-iki köz

gyűlés. 846—847. szám. mondanivalójuk lett volna, nem feszélyezték volna magukat ezt a közgyűlés előtt elmondani. Minthogy azonban épen Benedek bizottsági tag személyére nézve itt mondani valójuk nincsen, vagy ami van-, az csak elismerés és köszönet lehet, ennélfogva kijelenti iránta való lojalitásból és az igazsághoz hiven, hogy azzal az újságcikkel abszolúte semmi közösséget nem vállaltak és nem vállalnak. !847. Székely Feren\; törvényhatósági bizottsági ag a napirend előtt felszólalván, a közgyűlés elnézését kéri. hogy röviden egy rendkivüli aktuális dologról szóljon. A közgyűlés tagjai a hírlapokból és egyébként is értesültek arról, hogy a 32-ik gyalogezrednek ' Budapesten levő pótzászlóalját és üdülő osztagát Kiskunhalasra áthelyezik. Abszolúte távol áll attól, hogy a hadvezetőségnek az intézkedéseit bármely irányban kritizálni akarná. Természetes dolog, hogy háborúban lévén, Budapest székesfőváros polgársága a háborúval járó mindenféle bajnak, veszélynek, nélkülözésnek és áldozatnak köteles magát alávetni. A főváros fiai úgy a harctéren, valamint itthon a hadikölcsönöknél, a jótékony mozgalmakban, a betegápolásnál, a rokkantak gondozásánál, sőt a háborúval járó mindenféle bajokban és nélkülözésekben kivették a maguk részét, ezt nem sokalják, nem .zúgolódnak, készek a háború végéig, az áldásos és ránk nézve győzedelmes béke bekövetkeztéig férfias elszántsággal, kitartással, hazafiassággal teljesíteni kötelességüket. Ámde amidőn a hadvezetőség bizonyára jól megfontolt katonai érdekekből intézkedett, talán mégsem gondolta meg ennek az intézkedésnek a polgárokra való következményeit. Gondoljanak csak • arra, hogy száz és száz fővárosi polgár, kiskereskedők, iparosok a legnagyobb mértékben vannak érintve ezáltal. A fővárosi kis exisztenciák Budapesten lévén, ráérnek naponta egy fél órát a szolgálati kötelezettségük mellett a maguk szerény exisztenciája, a maguk kisipara, a maguk kis családja után nézni én ezáltal lehetővé tenni, hogy a háború lezajlása atán a maguk kis fészkét fentartva, újból ott folvtathassák, ahol elhagyták; míg ha a fővárosból eltávolíttatnak, összeomlik mindaz, amit évtizedeken át teremtettek és visszajőve, azokból az emberekből, akik ma polgárok és adófizetők, proletárok lesfenek. Gondoljanak csak arra, hogy azok, akik üdülő osztagba vannak beosztva, itt háziorvossal, családi gondozással rendelkezvén, itt sokkal jobban vannak ellátva, mint egy minder* segédeszközt nélkülöző vidéki helyen. Mindezen okoknál fogva, amikor polgártársainkról van szó, szegény emberekről, akik szolgálatukat eddig is teljesítették és a jövőben is teljesíteni akarják, feltámadt bennük az az érzés, hogy amíg talán az itt érintett emberek egy részét megérdemelten éri ez a büntetésképen történő elhelyezés, addig . százakat és százakat érdemtelenül és ártatlanul ér. Ezért azt a kérést intézi a polgármesterhez, mint aki élén áll ennek a fővárosnak és a főváros polgárságának és akiről meg van győződve, hogy szíve egész melegével érez ezekkel a kis exisztenciákkal, legyen kegyes a kormánynál és hadvezetőségnél a -szavát felemelni ezeknek az érdekében, hogy ezt az intézkedést, hogyha egyáltalában lehetséges, változtassák meg. Dr. Bárczy István polgármester a felszólalásra a következőt mondja: „Bejelentem a t. közgyűlésnek, hogy a kérdéses katonai intézkedés nem kerülte el a tanács figyelmét sem és a tanács nevében folyó hó 25-én felterjesztést intéztünk egyfelől a hadügyminiszter úrhoz, másfelől a kereskedelmi miniszter úrhoz, amelyben kértük