Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1917

8. 1917. június 13. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - Szabályrendelet a székesfőváros közoktatási intézeteinél alkalmazott tanszemélyzetnek s e személyzet hozzátartozóinak nyugdíszerű ellátásáról

1917. június 13-iki közgyűlés. 751. szaYn. 335 Amennyiben az elhunyt lakást természetben bírt, ha az első pontban megjelölt, de nem szaktanítói minőségben volt alkalmazva, hátrahagyottai a lakás használatában két bérévnegyeden át, a többi alkalmazottak hátrahagyottai pedig egy bérévnegyeden át megmaradnak s ez esetben a félévi ellátásból, illetőleg a háromhavi különbözetből a lakáspénznek megfelelő részére igényük nincs. A nyugdíjas alkalmazott halála után nyugdíjának és esetleges kegydíjának egy hónapra eső része kiszolgáltatandó a hátramaradt özvegy és az igényjogosult árvák részére. A jelen szakasz értelmében folyósított összegek a költségvetés nyugdíj fejezetét terhelik. V. FEJEZET. A nevelési díjról. 33. §. A nyugdíjképes vagy nyugdíjas állapotban elhunyt alkalmazottak törvényes vagy törvényesített gyermekei, amennyiben atyjuk tényleges szolgálata alatt vagy azelőtt, vagy pedig nyugdíjas állapotában születtek, úgyszintén utószülött gyermekei nevelési díjban részesülnek. Nyugdíjképes vagy nyugdíjas tanárnő, tanítónő vagy óvónő hátramaradt gyermekei részére a nevelési díj akkor is jár, ha atyjuk még életben van. A nőalkalmazottak hátramaradt gyermekei teljesen árvákul tekintendők. Ha az atya elhunytakor ennek szolgálati ideje a 16. §. értelmében az állandó ellátást nem biztosítaná, akkor hátramaradt kiskorú és teljesen árva gyermekei egyszersminden korra ugyanolyan végkielégítésben részesülnek, mint amennyit a 23. §. értelmében ellátása esetén maga az atya kapott volna. A végkielégítésben részesített alkalmazott árvái nevelési díjra igényt nem tarthatnak. Az alkalmazott által örökbefogadott gyermeknek nincsen igénye nevelési járulékra, viszont az a körülmény, hogy az alkalmazottnak gyermekét harmadik személy örökbe fogadta, a nevelési járulékra való igényt nem szünteti meg. 34. §. A nevelési díj félárváknál egyenkint az elhunyt szülő nyugdíjának s illetőleg azon összegnek 10%-a, amelyre az illető nyugdíjszerű ellátása esetén igényt tarthatott volna. Teljesen árvák az előbbi pontban meghatározott nevelési díj kétszeresét kapják. A teljesen árva gyermeket, ha nemcsak atyja, hanem anyja is a főváros szolgálatában állott, a nevelési díj külön-külön mindkét szülő után teljes mértékben megilleti. A teljes árvákat megillető nevelési díjban részesitendök a 38. §-ban megállapított koruk eléréséig az oly gyermekek is, akiknek anyja házassági elválás, saját hibája, vagy férjhezmenetele miatt özvegyi díját elvesztette vagy ellátást egyáltalában nem is nyert, ha azonban az anyának az állandó özvegyi ellátásra való igénye megnyílik, illetőleg újra föléled, akkoraz árvák folytatólag már csak a félárvákat megillető nevelési díjat kapják. t i