Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1917

8. 1917. június 13. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - Szabályrendelet a székesfőváros közoktatási intézeteinél alkalmazott tanszemélyzetnek s e személyzet hozzátartozóinak nyugdíszerű ellátásáról

1917. június 13-iki közgyűlés. 751. szám. 327 - • .—, 1 . 13. §. Az állandó ellátás élvezete az ország területén belül helyhez kötve nincs; az ország határain kívül való élvezethez, yalamint külföldön levő gyermekek nevelési járulékainak élvezetéhez azonban a tanács engedélye külön szükséges, mely engedély bármikor visszavonható. Ez a rendelkezés a múltban nyug­díjazottakra nézve is visszaható erővel bír. Ha az állandó ellátást (nyugdíjat, özvegyi díjat, nevelési díjat) élvező az engedély megvonása után sem térne vissza* az ország területére állandó ittlakás végeit, tőle az állandó ellátás megvonható. 14. §. Az alkalmazottaknak, valamint azok özvegyeinek és árváinak a jelen szabályrendelet szerint való ellá­tására szükséges kiadásokat a tiszti nyugdíjalap kamatjövedelmének és az alkalmazottak által fize­tendő nyugdíjjárulékoknak felhasználásával a székes­főváros viseli. Az ellátási összeg mindig azt az alapot terheli, a nyugdíjjárulékok pedig mindig azt az alapot illetik, amely alapból az illetők javadalmazásukat kapták. 15. §. Mindazon kérdésekre nézve, amelyek az ellátásra igényjogosultakat e szabályrendelet alapján megillető ellátásokra vonatkozó igényből erednek, a főváros tanácsa határoz. A tanács határozata ellen a főváros törvényhatósági bizottságának közgyűléséhez, utóbbi­nak határozata ellen a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez felebbezésnek van helye. A harmadfokú határozat ellen a közigazgatási bíróság előtti eljárásnak van helye. II. FEJEZET. A nyugdíjról. 16. §• Azok az alkalmazottak*, akiknek az ellátás fel­tételéül megszabott körülmények beállta alkalmával az előző §-ok értelmében beszámítható legalább 5 évi szolgálati idejük van és végleges álláson vannak, feltéve, hogy a jelen szabályrendelet értelmében be­számítható szolgálati idejük kezdetekor a negyvene­dik életévüket még nem töltötték be, életfogytig nyugdíjban részesülnek; ellenben azok az alkalma­zottak, akik végleges álláson vannak ugyan, de be­számítható szolgálati idejük kezdetekor a negyvene­dik életévüket már betöltötték, valamint a szaktanítók csak legalább 10 évi beszámítható szolgálati idő után részesülnek életfogytig tartó nyugdíjban. Aki nyilván bebizonyíthatólag a szolgálat telje­sítése közben, vagy a szolgálat teljesítéséből kifolyó­lag szenvedett baleset, vagy más hirtelen, időbelileg pontosan meghatározható, viszonylagosan rövid idő­szakon belül beállott rendkívüli esemény következtében válik szolgálatképtelenné — ha beszámítható szolgá­lati ideje 5 évre nem terjed — úgy maga, mint halála esetén özvegye és árvái ugyanazon ellátásban része­sítendők, mintha már 10 évet szolgált volna, ha pedig beszámítható ideje 5 évet meghalad, az ellátás kiszabá­sánál szolgálati éveihez további öt év számítandó.

Next

/
Thumbnails
Contents