Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1916
10. 1916. október 11. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 988 - 989 - 990
952 1916. október 11-iki közgyűlés. 990. szárra lességünket emberi erőnkhöz képest derekasan teljesítettük. Akármilyen hosszadalmas vagyok is, kérem méltóztassanak megengedni, hogy még egyszer visszatérjek Polónyi Géza képviselő interpellációjának azokra a részeire, amelyekkel még nem foglalkoztam. A városi beruházások után az interpelláló leleplezte a fővárost, hogy még a vagyonleltára is irreális. Erre, úgymond, más kifejezést is lehetne használni. Csudálatos módon a vagyonleltár irrealitását is olyan adatokra alapítja, mint a költségvetés irrealitását. Tudniillik, hogy mindkettő túlságosan korrekt, inkább kedvezőtlenebb képet ad, mint az ellenkezőjét. A mi vagyonleltárunk minden túlzást kerül, nem mutat ki értéket, ahol nincs és nem hallgat el kötelezettséget, ahol van. Tehát nézzük a vádakat. Az első az, hogy a város beállítja a vagyonlelM tárba a vízvezetéket, iskolákat, laktanyákat stb. tehát forgalmon kívül lévő vagyonokat. Hát melyik város nem veszi fel ezeket a vagyonleltárba ? A városi vagyonleltár nem kereskedelmi áruleltár. Másodszor kifogásolja az interpelláló, hogy a háramlási jogok hiányoznak a vagyonleltárból. Ha a háramlás tárgya valami szabatosan megállapított összeg volna, semmi nehézséggel sem járna, ha annak leszámítolt értékét a vagyonleltárba felvesszük. De ez a vagyonleltár alapjában nem javítja, mert alkalmat adna arra, hogy az ekként kedvezőbbé váló vagyonállapot mellett az interpelláló intencióival szemben épen a fokozott adósságcsináláshoz nyújtana alapot és így megterhelné a következő nemzedékek javára biztosított vagyongyarapodást. De ez a fokozott adósságcsinálás, amely a háramlási jog leszámított értékére épült fel, a háramlás tárgyát képező üzem időközi megváltásával elvesztené biztosítékát, mert a háramlási jog értékét a vagyonleltárban tovább bennhagyni nem lehet, az átvett üzemek becslése alapján megváltott értékét pedig nem lehet magasabbra felvenni, mint amit érte fizettünk. Csak érintem még, hogy a háramiasban sokszor nincs is köszönet, mert mikorára annak időpontja beáll, az összes berendezések, a fejlődő technika vívmányai következtében, már régen elavultak és a háramlás első következése az újraépítés. Szóval az interpelláló a tiszta és kifogástalan vagyonkimutatás biztosításának fokozása érdekében kifogásolja azt, ami jó és javasol olyast, ami a részéről elérni szándékolt céllal homlokegyenest ellenkező eredményhez vezet. Folytatólag említést tesz az interpelláló a városi automobil-luxusról. Eltekintve az általa felhozott számbeli adatok valótlanságától, az tény, hogy a városi automobil használat túltengése sokfelé kritika tárgyául szolgált. Én azt hiszem, hogy már a háborús nehézségek és a fenntartási költségek rendkívüli emelkedése is elég okot ad arra, hogy az automobilok használatát redukáljuk. A fogatokat is a lehetőséghez képest redukáljuk és szigorítsuk. Leghelyesebbnek azt tartanám, hogy a legközelebbi költségvetési tárgyalás alkalmával a közgyűlés maga szabja meg azt, hogy kiknek lehet igényük automobilok használatára, megállapítaná a használat korlátait, még pedig a városi és a város fennhatósága alatt álló üzemekre nézve is. Az interpelláló a többek között kritika tárgyává teszi, különböző okokból, egyes egyének alkalmaztatását.
