Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1915

4. 1915. május 26. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 495 - 496

166 1915. május 26-iki közgy

űlés. 495—496. szám. Röser János Stettina József dr. Vázsonyi Vilmos dr. Ruh Géza Strasser Imre dr. Végh Károly • Rupp Zsigmond Stromszky Sándor Vértes Emil Rust József Szabó János Vikár Béla Sajó János Szabó József Vladár Tivadar dr. Salamon Jakab Szálai Mihály dr. Weimesz Marian Salgó József dr. Szekula Gyula Weinek József dr. Scháchter Jakab dr. Szelényi Jenő dr. Weinszeisz Lajos Schödl Lipót Szende Alajos Weisz Manfréd Schön Ignác Székely Ferenc Wellisch Alfréd Schubert Sándor Székely Miksa dr. Wilheim Adolf dr. Schunda V. József Szénássy Gyula Winter Lajos Schwarz Jenő Szilágyi Károly Wodianer Artúr Silberberg Károly Taubner Vilmos Wodianer Hugó Simon Jakab Temesváry Rezső dr. Wolfner József (VI. ker.) Simonovics Béla Thék Endre Zeidl Vencel Springer Ferenc dr. Topits József Alajos Ziegler Géza Steinhardt Antal Török György Zipernovszky Károly Stern József dr. Ullmann Pál dr. Stern Károly Ungar Bertalan Stern Sándor ifj. Urbán Adolf törvényhatósági bizottsági tagok. !495. Dr. Bárczy István h. főpolgármester a mai napra egybehívott rendkívüli közgyűlést d. u. 6 órakor megnyitván, a jegyzőkönyvnek saját elnöklete mellett leendő hitelesítésére Beliczay Béla, Biró Henrik, Brodesser János, Brust Dávid, Czettel Gyula, Follért Károly, Ladányi Zoltán, Linzer Imre, Nessi Gyula, Palkovics Ede, Schön Ignác és Winter Lajos törvényhatósági bizottsági tagokat, a tanács részéről pedig Rózsavölgyi Gyula alpolgármestert kéri fel. !496. Elnök ezután így folytatja: „Tisztelt Közgyűlés! Amikor a mai rendkívüli közgyűlést összehívtam, úgy érzem, nemcsak az önök kívánságának tettem eleget, hanem nemzeti közérzésünk erős parancsoló követelését is teljesítettem. Mikor a magyar szivek erősebben, a szokottnál is erősebben dobognak, amikor a magyar idegek erősebben megfeszülnek, akkor a nemzeti közérzések keresnek utakat a megnyilvánulásra s megdobbantják az ország szivét: a mi fővárosunkat is. Ha ma, a világ legnagyobb háborújának tizedik hónapjában, visszatekintünk mindarra, amit eddig tapasztaltunk, a sok dicsőség mellett a sok nyomorúságra, szenvedésre, a modern hadviselés minden poklára: azok, akik a háborúnak igazi okozói voltak, a csontjuk velejéig megborzadhatnak tettük rettenetes következéseitől. Nem lehetetlen, hogy ha ezeket tudva kellene még egyszer dönteniök a háború mellett, vagy ellen, ha érző tisztességes emberek, ma már minden erejüket megfeszítenék a háború megakadályozására. Mi nem azért gyűltünk egybe, tisztelt közgyűlés, hogy mindenáron a háborút dicsőítsük. Mi itt együtt polgáremberek vagyunk, kiknek szentségünk a munka, boldogulásunk az iparkodás. Mi tudjuk, mit jelent elvonni a polgárokat munkájuktól és iparkodásuk gyümölcseit garmadával odadobni a pusztulásnak. Mi hazafiak vagyunk, fiai egy nemzetnek, melynek ezer éven át szinte emberöltönként újra és újra kellett kiküzdenie az életre való jogát. Mi tudjuk, mit jelent az életet kitenni egy világmérkőzés eshetőségeinek. A műveltség munkásai is vagyunk és tudjuk mit jelent a népművelés nagy munkája közepette a testi mérkőzés, a vérnek omlása, a halálnak aratása. Ha most hidegen, pártatlanul fontolóra vesszük azokat az okokat, amelyek Olaszország mai vezetőit az ő nyilatkozatuk szerint a háború megindítására bírták, mindenekelőtt a diplomáciai kertelések szövevényén túl feltűnik a hadüzenet dadogása, amelyből a helyzethez méltó komoly okokat egyáltalán nem Pető Sándor dr. Pintér Gyula Platthy György dr. Politzer Gusztáv Politzer Gusztáv dr. Popper Mór Preyer Hugó dr. Quittner Zsigmond Radocza János Rácz Dezső dr. Recher Rezső Reichfeld Izor dr. Reiner Ede dr. Réthy Mór dr. Ribáry Mór Ripka Ferenc dr. Róna Márk Rónay Károly dr. , Rózsa Félix dr. Rózsavölgyi Manó dr. Rock István