Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1915

1. 1915. január 27. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 210

1915. január 28-iki közgyűlés. 209—210. szám. 69 !210. Tárgyaltatott a tanács 141.760/1914—1. számú előterjesztése: Batyala János nyugalmazott altisztnek, nyugdíjazása ügyében hozott tanácsi határozat ellen beadott felebbezésére. Tekintettel arra, hogy Abonyi Kolos István volt fővárosi id. hivatalnok, az állásáról való lemondását és a végkielégítés iránti kérelmét magában foglaló beadványában nem is állítja, hogy testi vagy szellemi fogyatkozása miatt hivatalos állásának betöltésére tartósan képtelen volna, holott enélkül a fővárosi nyugdijszabályrendelet 2 §-ának a) pontja értelmében ellátásra igénye nem lehet, hanem csak a lemondásának megokolása gyanánt, hivatkozik egészségi állapotára, de főleg személyes körülményeire; tekintettel továbbá arra, hogy a nyugdíjszabályrendelet 3. §-ának b) pontja kifejezett rendelkezése szerint az alkalmazottnak ellátásra nincs igénye, ha állásáról lemondott; tekintettel végül arra, hogy nevezettnek az az állítása, hogy az állásáról lemondott ideiglenes hivatalnok az állandóan követett gyakorlat szerint minden egyes esetben végkielégítésben részesül, téves és ellenkeznék a most hivatkozott nyugdíjszabályrendeleti intézkedéssel; figyelemmel még arra is, hogy a tényleges szolgálat tartama alatt az alkalmazott illetményeiből a nyugdíjjárulékok levonásának ténye egymagában nem biztosít jogot az ellátásra: a közgyűlés a tanács megokolt előterjesztésére Abonyi Kolos Istvánnak a végkielégítés iránt előterjesztett kérelmét elutasító 14

1

'

91

^

9

' sz. tanácsi véghatározat ellen beadott felebbezését elutasítja. Erről a tanács tárgyiraton értesíttetik. Batyala János volt fővárosi altiszt, a nyugdíjazása ügyében 1914. évi november 3-án A—122.356—

I. szám alatt hozott tanácsi véghatározatazon részeellen,amellyel nevezett a fővárosi szolgálatát megelező honvédségi és csendőrségi szolgálati időnek a nyugdíjazása alapjául való beszámítása iránti kérelmével el utasíttatott, felebbezést jelentett be. A felebbezés folytán a közgyűlés az idézett tanácsi véghatározatot felülvizsgálat alá vette s annak eredményéhez képest a következőleg határozott: Batyala János a m. kir. honvédség és m. kir. csendőrség szolgálatában eltöltött 21 évet meghaladó szolgálati ideje után, tényleges fővárosi szolgálata alatt és ma is 756 K rokkantsági nyugdíjat húz és ekként nyilvánvaló, hogy nevezett a jelzett szolgálati időnek a fővárosi időhöz való hozzászámítását tisztán csak azért kéri, mert az így megállapított szolgálati idő alapján tetemesen nagyobb összegű ellátáshoz jutna, mint amily összeget most az állami és fővárosi nyugdíja együttvéve kitesz. Tekintettel már most arra, hogy a m. kir. honvédségnél tett szolgálat az 1912. évi LXV. t.-c. 2. §-ában felsorolt hatóságok és hivatalok között említve nincs, vagyis eszerint nincs törvényes alap sem arra, hogy az állami és törvényhatósági alkalmazottak nyugdíjviszonosságának a szabályozásáról szóló 1907. évi LIX. t.-c. értelmében a katonai szolgálati idő a törvényhatósági szolgálati időhöz hozzászámíttassék; tekintettel továbbá arra, hogy Batyala János 1897. évi január hó 1-én lépett a főváros szolgálatába s a m. kir. közigazgatási biróság 1911. évi február hó 14-én 585. K. számú ítélete szerint nevezettet újabb közszolgálati idejére a rokkantsági-díj élvezetében éppen azzal az indokolással hagyta meg, hogy a nyugdíjviszonosságról szóló 1907. évi LIX. t.-c. kifejezetten visszaható erővel nem bír, vagyis hogy nevezett az 1897. évi január hó l-e előtt töltött