Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1915

10. 1915. november 17. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 1090 - 1091

1915. november 17-iki közgyűlés. érvényesülési tereket fognak nyitni. És ez bennünket kétszeresen is érdekel, nemcsak azért, mert Budapestet minden gazdasági kérdés érdekli, amely az országot érdekli, mi érzünk meg minden gazdasági változást a legjobban, hanem azért is, mert geografiailag ennek a kialakulásnak az útjában fekszünk és ezt természetesen csak akkor fogjuk kihasználhatni, ha etekintetben mi is megtesszük a kellő előkészületeket. Itt az ideje, hogy mi is gondoljunk azzal, hogy itt Budapesten legyenek tranzitó raktárak, a kereskedelmi kikötő ügye ne legyen mindig csak elmélet. Azonfelül, t. Közgyűlés, dacára minden nehézségeknek, a háború után minél hamarabb gondoskodni kell olyan állami és városi beruházásokról, amelyek a háború után nyomban fellépő munkanélküliség számára munkateret biztosítanak, mert különben a háború nyomorúságai a békében még csak fokozódni fognak. Emellett pedig tudjuk azt, hogy ilyen nagyobb arányú beruházások milyen jótékonyan hatnak az egész gazdasági fellendülésre is. Már pedig, t. Közgyűlés, a mi gazdaságunknak a gazdaság minden ágában való feléledése tulajdonképen az egyedüli biztos alapja úgy az állami, mint a városi háztartások rendeződésének. A közgazdasági fellendülés pedig arról nevezetes, hogy azt nemcsak lesni kell, hanem csinálni kell minden tőlünk telhető eszközzel Ennek a nagyszabású szociális és gazdasági programúinak a szolgálatába kell állítani minden állami és városi szervezetünket, minden tehetségünket és hazaszeretetünket. Ezek után t. Közgyűlés, megtagadnám magamat, hogyha egynéhány szót nem ejtenék a magyar nemzeti kultúráról is. Nem azért, mintha ebben a teremben arra különös szükség volna. Tudjuk azt, t. Közgyűlés, hogy mi ebben a közgyűlési teremben igen nagy harcokat vívtunk már végig, kemény, erős harcokat, azonban, amikor a magyar művelődésügyről volt szó, itt soha nézeteltérések nem voltak. Mindenki versengett a magyar kultúráért való szerelmes lelkesedésben. Hogy most ezt szóvá teszem, ennek inkább az az oka, hogy szeretném a főváros törvényhatóságának állásfoglalását ebből az alkalomból is inkább kifelé nyilvánosságra hozni. Mostanában és egészen természetesen, sokat bámuljuk a német nemzetet, hadseregét, páratlan szervező tehetségét, már előbb is említett iparát és gazdasági nagy felkészültségét, minden kultúra iránt való kiváló érzékét. Másfelől örömmel tapasztaljuk azt, hogy ennek a háborúnak a folyamán a némeí nemzet fiai jobban megismerték a mi országunkat, a mi katonáinkat, a mi embereinket és ennek nyomán ez a megismerés kétségtelenül bizonyos szimpátiát váltott ki bennük a mi számunkra. De ne feledjük el t. Közgyűlés, hogy a nagy német nemzet ezeket a rendkívüli sikereket elsősorban éppen annak köszönhette, hogy nemzeti önérzete és nemzeti büszkesége minden német szivében él. Viszont pedig, ha a németek megszerettek bennünket, azért szerettek meg, mert megismerték a mi magyar fiainkat, a magyar nyíltságot, a magyar hazaszeretet, a magyar vitézséget. Ennélfogva, ha mindezeket összevonom, tulajdonképpen a németeket is az ragadta meg bennünk a magyarság becsülésére, amit mi őbennük becsülünk és ezért kell arra magunknak is vigyáznunk. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Ezek az eszmék, a magyar nyelvhez és a magyar hagyományokhoz való rendíthetetlen ragaszkodás volt az, ami az egyesített három városnak a törvényhatóságát, tanítóságát és egész polgárságát arra vezette, hogy minden