Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1915
10. 1915. november 17. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 1090 - 1091
1915. november 17-iki közgyűl és. 1091. szám. Szeretet, bizalom, rokonérzés, becsülés árad Ön felé a törvényhatóság minden tagjának, a főváros minden polgárának kebeléből, mert mindannyian át vagyunk hatva attól a meggyőződéstől, hogy Önnek nincs más vágya, álma, törekvése, óhajtása, mint Budapestnek naggyá tétele. Ami pedig az én személyemet illeti, — nem titkolhatom el elfogultságomat, amit ebben a pillanatban érzek, hogy nekem adatott meg az a kitüntető szerencse, hogy én avathassam Önt fel polgármesterré, aki immáron közel három évtized óta munkálkodom az Ön oldala mellett és élvezhetvén bizalmát, barátságát és jóindulatát, náp-nap mellett öregbedett bennem a tisztelet, melyet személye, a csodálat, melyet munkálkodása iránt érzek. És biztosíthatom róla, hogy ugyanezt a lelkesedést váltja ki az Ön megválasztása az egész tisztikarból, amely Önben mélyen tisztelt Polgármester úr nemcsak főnökét, hanem az ő sorsán és boldogulásán szeretettel munkáló atyját látja. Budapest székesfővárosának nincsenek külön signumai, — mint más fővárosnak — melyekkel polgármesterét hivatalos méltóságának külön megismertetéséül földiszíthesse. Eme külső jelvények helyett a törvényhatóság és az egész polgárság szeretetének minden ércnél nemesebb és értékesebb láncát fűzöm az Ön nyaka körül, azét a szeretetét, amelyet az igaz érdem fakaszt a szivekből. És befejezem üdvözlő szavaimat azzal az óhajtással, adassék meg Önnek mélyen tisztelt Polgármester úr, hogy minél előbb Ön tarthasson lelkesedéstől lázas üdvözlő beszédet a harctérről diadalmasan hazatérő vitéz katonáinkhoz és ezzel a győzelmes háborúban megedzett erőteljes generációval dolgozhasson tovább, hogy Budapest nagy legyen, hogy Budapest boldog legyen, hogy Budapest a magyarságnak sziklavára, Magyarországnak dicsőséges világvárosa legyen." A kitörő éljénzésekkel ismételve félbeszakított üdvözlő beszéd elhangzása után dr. Bárczy István polgármester az elnöki tisztet átvévén, a következő beszédet intézte a közgyűléshez: „Mélyen tisztelt Közgyűlés! Nehéz kellőképen, híven kifejeznem azokat a sokféle kavargó gondolatokat, lelkemen végig rezgő benyomásokat és ennek nyomán fakadó sok mindenféle érzéseket, amik e pillanatban az én szívemet elfogják. De kétségtelen, hogy az első érzés a hálának, az őszinte meleg hálának az érzése a mélyen t. Közgyűléssel szemben azért, hogy immár harmad ízben részesít abban a megtiszteltetésben, amelynél nagyobbat, értékesebbet nefh adhat és amelynél nagyobbat és értékesebbet én senkitől sem kaphatok. Ennek az elismerésnek és megtiszteltetésnek a tolmácsolásáért, az igazán szép, meleg üdvözlő szavakért az én legértékesebb munkatársamnak és kedves barátomnak, dr. Bódy Tivadar alpolgármester úrnak mondok szívbeli köszönetet. Ez a mai nap -bármily sok örömet is jelent nekem t. Közgyűlés, azonban mégis ez örömök felett ott van egy kis borongó elgondolkozás felhője, elgondolkozás, amikor visszaemlékezem arra, hogy immár 7 hónap híjján 10 esztendő óta töltöm be a polgármesteri széket. Elmúlt 10 év, 10 év az életem legjavából, telve csupa nagy tervekkel, nagy akarásokkal, nagy igyekvésekkel, itt-ott az Önök jóvoltából kisebb-nagyobb sikerekkel, amelyek jórészt csak bíztató kezdés számba mennek és amikor tulajdonképen terveimnek a fontosabbik, a nagyobbik részét óhajtottam volna a t. Közgyűlés támogatásával végrehajtáshoz juttatni, jelentkezett a háború viharát megelőző fullasztó, fojtogató nyomás, amely ellepte egész
