Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1915
7. 1915. július 21. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 751 - 752 - 753
260 1915. július 21-iki közgyűlés. 753. szám . amelyek a háztulajdonosok és hadbavonultak közötti térviszonyokból származtak ? Felszólalásában koránt sem akar azon álláspontra helyezkedni, hogy a hadbavonúltak családjait bizonytalan jövőnek tegyék ki, hogy kitegyék a lakásokból, de igen is súlyt helyez arra, hogy minden helyzetet megfelelően szabályozzanak, mindent összhangba hozzanak a moratórium rendelettel s így a hadbavonúltak családjainak érdekeit is összhangba hozzák a háztulajdonosok érdekeivel. Interpelációját a következőkkel okadatolja: A háború elején senki sem számított arra, hogy a háború tartama ilyen hosszú lesz. Mindenki azt hitte, hogy egy-két bérnegyeddel megússzuk az egész háborút, most azonban látják, micsoda nagy történelmi események játszódnak le úgy, hogy nem négy, hanem talán tizenkét évnegyeden keresztül fog tartani a háború. Ezen háború egyik legnagyobb terhét határozottan á háztulajdonosok viselik, viselték, fogják viselni a jövőben is minden felszólalás, minden feljajdulás nélkül, azonban nagyon igazságtalanul. Mindenki megtalálta a maga módját arra, hogy' ha nem is húz hasznot a háborúból, de legalább ne szenvedjen nagy kárt. A gabonát hihetetlen magas árakon rekvirálták és sózták rá az éhező lakosságra, a hús ára a lehetetlenségig megy fel, a lovak fejében a parasztok olyan árakat kapnak, amilyeneket a legrózsásabb álmaikban sem mertek remélni: egyedül a háztulajdonosok kénytelenek tűrni, hogy az 1872. évi törvény álapján a hadbavonúltak lakássegélye gyanánt naponta 79 fillért kapjanak a feleség és a nyolc éven felüli gyermekek és 18 fillért a nyolc éven aluli gyermekek után. Ebből következik, hogy a fővárosi háztulajdonosoknak az a része,- amely igen nagy hasznot hajtott a fővárosnak azzal, hogy a perifériákat kiépítette kislakásos házakkal: teljesen bizonytalan jövő elé van állítva. Egy példát említ. Egy 600 koronás lakás után, mely két szobából áll, s amelynek adója, vízdíja stb. 240 korona, kap a. hadbavonult családja és gyermekei után 190 koronát. Nagyon jól tudják, hogy a kültelki háztulajdonosok nem tőkepénzesek és spekulánsok, ezek az adókat, vízdíjakat s az összes közterhet a maguk teljes egészében fizetik. Azt hiszi meg lehet találni azt a módot, amellyel az így támadó differenciákat ki lehet egyenlíteni. A fővárosnak volt egy ideája, amelyhez talán újra hozzá lehet nyúlni, az üres lakások rekvirálása, hogy ezeket természetben adják azoknak oda, akik rászorulnak a lakbér segélyre. A másik idea, hogy ezeket a lakókat szét lehetne méltányosan osztani olyan házak közt is, amelyek eddig abszolúte nem vették ki részüket ezen megpróbáltatásokból, ezen házbér-mizériákból. Talán ezen lakásokkal szemben visszatérhet a rendes felmondás joga, ha már x negyed éven át bérbe adták, s részesülnek ebben a kellemetlenségben olyan háztulajdonosok is, akik eddig attól mentesítve voltak. De tovább is lehet menni olyan irányban, hogy az adatokat pontosan bekérve a főváros maga is számon tartaná az illető házakat, s azon az alapon, hogy az éppen olyan hadi kár, mint bármi más, talán meg lehetne oldani ezen elmaradt bérekért a kárpótlás kérdését. Azt a kérdést intézi a polgármesterhez, ismeri-e a kormány azon szándékát, hogy a moratóriumot lefaragja és ha igen, hajlandó-e ebben a kérdésben a háztulajdonosok érdekét képviselni, hogy nem túlzottan, de némiképpen kárpótolva legyenek azon áldozatokért, amelyeket eddig hoztak. Dr. Vita Emil tanácsnok az interpellációra nyomban a következő választ adja:
