Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1915

4. 1915. május 26. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 495 - 496

170 1915. május 26-iki közgyűlés

: 469. szám. ebben Olaszországot fenyegeti a legnagyobb nemezis, amikor elszakadva azoktól, akikkel természetes szövetség fűzte volna össze, felidézi a szláv étvágyat. Minden igaz olasz hazafinak imádkoznia kell azért, hogy Olaszország ne győzzön és minket le ne győzzenek, mert győzelem esetén sem volna az Adria egyedül az olaszoké, meg kellene azt osztania a szlávokkal, akik már régen rávetették szemüket az Adriára s onnan az olaszokat lassankint visszaszorítanák. A bűn, ha győzne is, magában hordozza bűnhödését. Az olasz ebben a háborúban nem nyerhet, még győzelem esetén sem, mert a nemezis az, hogy a zsákmányt, melyet az olasz háborús klikk meg akar szerezni, kiragadná karmai közül a szláv étvágy és a szláv kapzsiság. Tisztelt Közgyűlés! Azért tettem én különbséget az olasz nép és az olasz háborús klikk között, mert minket az olasz néppel régi szálak fűztek össze és végtére a háborús tébolynak valamikor el kell múlnia és ismét vissza kell jönnie a kijózanodásnak. Európaszerte, végre valahára, annak a buta földéhségnek, amely most a nemzeteket egymás ellen uszítja, annak a buta földéhségnek a maga bűnében és az általa fölidézett vérözönben kell megfulladnia. Végre mégis — az emberiségben és Istenben kellene kételkedni, ha másként volna, - győznie kell annak a.régi szellemnek, amely Európának szabad népeit az alkotmányos szabadság szolidaritásában fűzte össze. Azért azok a becsületes emberek, akik Olaszországban a béke hívei voltak és mi, akik ezekben a súlyos órákban is különbséget tudunk tenni a nép és a bűnös kormányzat között, mi képviseljük két különböző oldalon, most, fájdalom, egymással ellenségeskedésbe sodort két országban, azt a jövendőt, amikor azok a szálak, melyeket most bűnös kezek széttéptek, újra szövődhetnek. Amikor az európai és most gyilkolásban kéjt találó emberiség ismét megtalálja a becsületnek, a szabadságnak, a kultúrának, a szabad és becsületes és alkotmányos népek szolidaritásának útját. Tisztelt Közgyűlés! Mi pedig a magunk országára függesztvén szemünket, a hazafiságnak egy egészen új és erős tüzével kell, hogy teljünk el mindannyian. Aki nem tudta azt eddig, hogy mi a hazaszeretet, aki nem tudta eddig, hogy mi a haza, ezekben a napokban meg kellett, hogy- tanulja. És amikor előttünk leomlanak az ideálok, amikor azok a népek, amelyeket mint kulturnépeket sokan majomszeretettel öveztek, követtek és dicsőitettek, a barbarizmusnak és eltévelyedésnek annyi jelét adták, a magyar nép pedig ezekben az időkben megmutatta, hogy igazi kultúrnép, mert a soraiban élő, idevetődött idegenekkel szemben becsületesebben, tisztességesebben viselkedett, mint bármely kultúrájára büszke nagy nemzet, ez a magyar nép ezekben az időkben megtanulhatja újult erővel azt a régi mondást — hiszen bárhová néz, mindenfelé el van zárva a világtól, bárhová néz, mindenfelé a gyűlöletnek kráterei nyíltak meg ellene — megtanulhatja most a kényszernek és a vérségnek erejével: Extra Hungáriám non est vita! Ennek a háborúnak véres tanulságaiból a magyar nép büszke hazaszeretetének kell megszületnie, annak a büszke hazaszeretetnek, mely nem idegen bálványoknak hódol, amely a maga erejében bízik, a maga szép és nemes, a maga tiszteletreméltó tulajdonságaiban. Ezekben az időkben hazánk, amelyet némelyek talán eddig fogyatékosabban szerettek, azt kiáltja felénk: Ne legyenek neked idegen isteneid, én vagyok a te Urad és Istened. Tisztelt Közgyűlés! Megnyíltak mindenfelé ellenünk a gyűlöletnek kráterei. Mindenfelé ellenség szorongat minket. Ebben a rettenetes és válságos