Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1915

4. 1915. május 26. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 495 - 496

168 1915. május 26-iki közgyűlés. 496. szám. s a mai világ legnagyobb hatalmasságát. Nézünk nyugatra, hol Európának erőben és becsületben első nemzete áll helyt mellettünk és nézünk délre, hol a mohamedán világ hős vezérnépe védi meg saját életében a nyugati műveltséget hűtlen sáfárai ellen. Azok után, amiket mi álltunk, azokkal együtt, akik mellénk állottak, a félelmet elfelejtettük s a győzelembe beletanultunk. Bízunk Istenben, bízunk magunkban, bízunk szövetségeseinkben, bízunk ezerév szenvedéseitől és diadalaitól igazolt küldetésünkben s bízunk a magyar nép győzhetetlen életképességében, a magyar nép nagyszerű, pompás vitéz fiaiban. Tisztelt Közgyűlés! Mialatt mi itt tanácsban ülünk, polgártársaink már gyülekeznek és várnak bennünket, hogy mint felhívásukban jelentik, vezetésünk alatt tüntessenek a hitszegően elpártolt szövetséges ellen s a hűségben és dicsőségben velünk maradt szövetségesek mellett. Amit ez elhatározásuk jelent, amit tüntetésünk jelezni fog, ahhoz én szót már nem adok hozzá többet, csak mint szívünk szerint magától értetődőt indítványozom, hogy hódolattal és bizalommal üdvözöljük ez ülésünkből a mi ősz Urunkat és Királyunkat, kinek koronája mocsoktalan fényében a magunk élete jelképét védjük, üdvözöljük a német császárt, a becsület erejének mesés megtestesítőjét s üdvözöljük az ottomán nemzet szultánját kinek hajlottabb korában jutott a hivatás, hogy egy felszabadult nemzet élére álljon és felemelt, tiszta homlokára a győző koszorúját fűzhesse. Üdvözöljük seregeinket, tengerészetünket, akik számára új világtörténelmet kell nyitni s akikre forró és büszke szeretettel tekintünk valamennyien." Dr. Vázsonyi Vilmos törvényhatósági bizottsági tag az elhangzott elnöki előterjesztést a következőkben méltatja: „Tisztelt Közgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy a közgyűlés vezetőinek megbízásából visszhangot adjak arra a beszédre, melyet a polgármester mindannyiunk lelkét, mindannyiunk érzületét kifejezve, intézett hozzánk és ne tekintse senki sem következetlenségnek, hogy én, ismert nézetem dacára, csatlakozom azokhoz a fejtegetésekhez, amelyeket ő e\mondott. Mert hiszen, akik itt most egybegyűltünk, mi nem a háború mellett tüntetünk, akik ma itt egybegyűltünk, tüntetünk egy könnyelműen és vétkesen felidézett háború ellen, tüntetünk az olasz kormányzatnak, az olasz háborús klikknek és egy összeverődött kalandortársaságnak bűnös kockajátéka ellen, amely a jobb sorsra hivatott olasz nemzetet, melyhez bennünket a múltban a rokonszenvnek annyi szála fűzött, a romlásnak, a gyilkolásnak, a pusztításnak és a pusztulásnak útjára sodorja. Mi, tisztelt közgyűlés, nem vagyunk pandantja annak a kapitoliumi gyűlésnek, ahol a gonoszság isteneinek perverz orgiáját ülték. Mi nem azért gyűltünk itt össze dolgozó polgárok, hogy megcsókoljuk a kardot, mi nem azért gyűltünk itt össze, hogy kacérkodjunk a halállal s forró szerelmet valljunk a gyűlöletnek, a rombolásnak, a pusztulásnak és hogy mint bolond, balga gyerekek tapsoljunk akkor, amikor a gyűlölet Etnája és Vezuvja kráterében megnyílik és a maga láváját, tüzét és hamuját ontja viruló városokra, zöldelő vetésekre, illatos virágokra és ízes gyümölcsökre. Tisztelt Közgyűlés! Mi azért gyűltünk össze, hogy a mi érzéseinknek kifejezést adjunk azok ellen, akik felidéznek emlékezetünkben két régi római emléket. Az egyik a Saturnáliák ünnepe, amikor Róma fórumán a bolondok voltak az urak. Mert ez a napja volt az ősi Rómának, amikor a szenátoroknak és Róma komoly bölcseinek kevesebb joguk volt, mint az útszéli bolondoknak, ez a napja volt Róma-