Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1914
19. 1914. december 16. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 1915 - 1916 - 1917
1914. december 16-iki közgyűlés. 1915—1917. szám. 697^ !1915. Bemutattatott özv. dr. Sipöcz Lászlóné levele, melyben a néhai férje elhunyta alkalmából kifejezett részvétért a leghálásabb köszönetét fejezi ki. Tudomásul szolgál. !1916. Bemutattatott. özv. Vukovári Albertné levele, melyben a néhai férje elhunyta alkalmából kifejezett részvétért hálás köszönetet mond. Tudomásul szolgál. !1917. Bemutattatott dr. Havass Rezső bizottsági tagnak Budapesten egy muzulmán imaház építése ügyében benyújtott indítványa, melyet a benyújtó é a következőképen indokol: „Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! A most dúló világháborúban, melyben nemzetünk létéért küzd, biztató és felemelő jelenség reánk nézve, hogy a török nemzet szövetséges társunk lett. Ezzel az egész muzulmánvilág rokonérzése felénk fordult s nagy küzdelmünkben közreműködésére bízvást számíthatunk. A magyar nemzet teljesen átérzi a török nemzettel való szövetségnek s a muzulmán világgal való együttérzésnek nagy jelentőségét s így csak természetes, hogy a muzulmánsággal való kapcsolatot minél bensőbbé és szilárdabbá akarja tenni. Elől járt kormányunk, amidőn Jankovich Béla kultuszminiszter a török idők egyik élő emlékét, Gül Babának, a rózsák atyjának sírját, kulturális és történelmi jelentőségénél fogva, az 1881. évi XXXIX. törvénycikk értelmében, műemléknek nyilvánította, amely intézkedéssel a magyar állam vette gondjaiba azt a sírboltot, amelyhez a mohamedán hivők ma is ájtatos szívvel zarándokolnak. Kormányunk jó példáját követve, társadalmunk minden rétege megmozdult és siet a muzulmánokhoz közeledni. Nemcsak a közös érdek sarkalja erre, hanem viszonozni is kívánja azt a ragaszkodást és testvéri szeretetet is, amely a törökök részéről velünk szemben nap-nap után megnyilatkozik. Tudományos köreink, egyesületeink — a sajtóval karöltve — ápolják a magyar-tőrök barátságot, s a magyar főváros sem maradhat közönyös e mozgalom iránt, sőt annak irányítójává, vezérévé kell lennie. Nem új tervet vetek fel, hanem egy, már több ízben kifejezésre jutott gondolatnak megvalósítását indítványozom, mert arra a mostani időt a legalkalmasabbnak tartom. Arról a gondolatról beszélek, amely Budapesten egy muzulmán imaháznak (dsáminak) létesítését célozza. Ez oda kapcsolódik Gül Baba sírjának kormányunk részéről műemlékké történt nyilvánításához. Budapesten állandóan mintegy kétezer mohamedán^vallású hivő tartózkodik. Bosnyák katonák, albán kézművesek és munkások s a Balkán különböző vidékéről való iskolai tanulók. Már több ízben felhangzott a panasz, hogy ezek templom hiányában vallási buzgóságuknak nem felelhetnek meg. Különösen a mostani háború kezdetén tapasztalhattuk ezt, amidőn itt állomásozó mohamedán vallású bosnyák katonáink, harcba vonulásuk előtt temploTni ájtatosság után áhítoztak, s mélyen fájlalták, hogy annak kielégítése nélkül kellett innen távozniok. Budapest székesfőváros az 1914. évre szóló költségvetésben 1,576.567 koronát vett fel vallásügyi kiadásokra (templomok építésére és javítására, házbérekre, személyzeti kiadásokra, zenekarokra stb.). Ebből az összegből 682.200 korona jut az összes hitfelekezetek segélyezésére s a főváros a pesti és budai görögkeleti szerb egyházat is támogatja. Amint látjuk, a székesfőváros bőkezűen és szabadelvűén viselkedik a budapesti hitfelekezetekkel