Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1914

17. 1914. október 7. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 1575 - 1576

614 1914. október 7-iki közgyűlés. 1576. szám.. a tisztelt közgyűlést vegye tudomásul e kissé hoszszúra nyúlt bejelentésemet, támogasson bennünket a ránk háruló fontos feladatok teljesítésében, hozza meg hazafias lelkesedéssel mindazokat az áldozatokat, amiket a háború és az azzal együtt járó viszonyok megkövetelnek, s amelyekre vonatkozó előterjesztések egy része a mai napirenden szerepel. Jövendő munkásságunkban vezessen bennünket a nemzetünk jövőjébe vetett rendíthetetlen bizalom. Elbizakodás, hivalkodás nélkül, erős fanatikus hittel bízzunk a mi fiaink : a világ első katonáinak elszánt bátorságában, bízzunk ezeréves nemzetünk elpusztíthatatlan erejében és abban, aki bennünket ezeréven át megtartott: a magyarok mindenható Istenében." Dr. Vázsonyi Vilmos bizottsági tag az elhangzott polgármesteri előterjesztést a következőkben méltatja : „Tisztelt közgyűlés! A polgármester úr jelentését és minden indítványát elfogadom és tudomásul veszem, de azt hiszem, mulasztás volna t. közgyűlés, ha annak a fenkölt és nagyszerű szózatnak, amelyet a polgármester úr hozzánk intézett, semmiféle viszhangja nem volna. Viszhangja volt az a felriadó éljenzés és taps, amely az ő szavait fogadta, de néhány szóval viszhangot akarok én is adni, azt hiszem, a közgyűlés érzelmeinek, amelyekben teljesen egyek vagyunk. Az első kijelentés, amivel tartozunk az, hogy a legnagyobb hálával és elismeréssel fogadjuk a polgármester úrnak és munkatársainak működését és nekik ezért a működésért köszönetet mondunk. Azt hiszem, mindannyian át lehetünk hatva a boldog megelégedéstől, hogy e rendkívüli időkben rendkívüli ember áll a főváros élén; azt hiszem, mindannyiunkat boldog megelégedéssel tölthet el az a tudat, hogy a főváros első polgára ezekben a komoly, ezekben a nagy, ezekben a kockázatos időkben tényleg nemcsak ennek a fővárosnak, hanem ennek az egész országnak mintájául szolgálhat, hogy miként kell szívósan, kitartással, komoly kötelességtudással férfias munkát teljesíteni. Tisztelt Közgyűlés! A polgármester úr beszédében a földrengés hatásaival hasonlította össze a háború által előidézett következményeket. És valóban a háború, miként a földrengés, egész világokat változtat meg, hegyeket lapíthat össze, völgyeket emelhet fel hegymagasságra; valóban a háború azt, amit ideálnak tartunk, egy pillanat alatt, miként a földrengés az épületeket, összeroppanthatja és valóban a háború, miként a földrengés új világokat hoz elő, új magasságokat emel, számunkra új ideálokat, új igazságokat is teremthet. A háborúban azt, amit azelőtt ragyogó igazságnak tartottunk, miként a földrengés után, hirtelen összeomolva látjuk és a háborúban azokat az igazságokat, amelyek azelőtt homályosak voltak, egyszerre ragyogó fényben pillantjuk meg. A háborúnak a hatása e földrengésszerű eredményekben, azt hiszem első sorban az, hogy a magyar földön e földrengés mindent elnyelt, ami kicsinyeskedés, gyűlölködés, visszavonás és politikai ellenkezés volt; a sok anyagi és véráldozat mellett elnyelte azt a molochot, amelyet politikának nevezünk és amely ettől a nemzettől már annyi áldozatot követelt. És ma ezekben a komoly, ezekben a veszedelmes, ezekben a kockázatos, de mégis nagyszerű napokban az egész magyar nemzet minden ellentét nélkül szoros egységben, összeforrva jelentkezik. A háború előzményeiről én nem akarok szólni, azt hiszem, nincs időníc most az oknyomozó történelemírásra és nincs kedvünk a kritikára. Egyre van csak kedvünk: kiküzdeni azt, hogy ez a nemzet továbbra is éljen és fennmaradjon szabadságban,