Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1914

17. 1914. október 7. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 1575 - 1576

606 1914. október 7-iki közgyűlés. 1576. szám. szívós tervszerűséggel akarnak előlünk elvenni. Amily megható s bizonyos fokig az első pillanatban talán magunkat is meglepő volt, hogy ily elszánt egységben állunk nemzeti zászlónk körül e hazának minden népe, felekezete és pártja: nem csoda, mert mindnyájunknak mindene áll ostromban, s mindenkinek mindenét kell megvédenie, megerősítenie, vagy visszaszereznie. Nem nézhették békességben Ausztria és Magyarország népének az elmúlt évtizedekben tapasztalt gazdasági és kultúrai sikereit s benne kivált ami becsületes és tehetséges nemzetünknek csendes, kitartó senkinek sem ártó munkáját, mellyel a nem is félszázad alatt, mióta önállóságát visszaszerezte, európai kulturterületet hódított és teremtett ide az ázsiai — most látjuk csak, mennyire ázsiai — határvilág elől. T. Közgyűlési Ha valaki átérezheti mindezt, úgy ennek a városnak közönsége, mely elejétől fogva élén állott a nemzeti munkának, — mely termékeny erőfeszítéseiben maga is kezessége a nemzeti életnek, — melynek a kajánságoktól a legtöbb a félteni valója s melytől a veszedelmek a legtöbb áldozatot kívánják. Természetes, nem dicsekszünk vele, csak mint nemzeti erőtényezőt mutatjuk fel biztatóan az ország előtt, melynek szíve verését szabályozzuk: hogy hazafiságban és áldozatkészségben, fiainknak a harctérre való sietésében s ott dicsőséges megállásában, az ország s az állam minden terhein való osztozkodásban, az igazgatás ellátásában, a társadalom megszervezésében, a kétségek eloszlatásában, az önbizalom megőrzésében, a katonaival egyaránt folyó s egyaránt fontos polgári és gazdasági harc megvívásában s elesettjeinek talpraállításában, a hadi idők ezer nagy és százezer olyan kisebb feladatainak megoldásában, melyek magukban véve lehetnek törpék a nagy világszinjátékhoz képest, de ha elhanyagoljuk őket, ép úgy kihatnak sorsunkra, mint ahogy egy belekerült kavicsszem megállíthatja a legnagyobb gépet; mindezekben Budapest székesfőváros és Budapest közönsége méltónak válik be a korhoz, mely problémáit eléje írja. Most értjük csak meg, mily igazuk volt nemzetünk ellenségeinek, mikor e várost külön gyűlöletükkel tisztelték meg. Zászlónkon a szabadság, az igazság s az emberség igéivel áll ősz fejedelmünk államainak élén, a legnagyobb értékektől megszentelt szövetségben a hatalmas német birodalommal s a német nemzetet tehetségben és jellemben megszemélyesítő német császárral. Szemben velünk vadak mohósága s műveltek elfajultsága áll, mámoros féktelenség és rideg számítás, a mámor véres fővel fog kijózanodni, a számítás szégyenben és veszteségben fog elbukni, a becsület felül marad, s mi győzni fogunk. Mind, akik e magyar földön együtt élünk, a magunk boldogulásában a világ megjavulasáért küzdünk. Innen, hol tisztes polgári munkánkat folytatni gyűltünk össze, beszámolni a sokról, amit eddig tettünk, s szemügyre venni a még többet, amit el kell látnunk: küldjük hódolatunkat polgári erényeink mintájához s reményben és önbizalomban vezérünkhöz, a királyhoz, s küldjük hálánkat, szeretetünket s törhetetlen hitünket hadban álló fiainkhoz, testvéreinkhez s szövetségeseinkhez, kik utolsó csepp vérükig helyt állnak mindnyájunkért, kikért mi mindnyájan utolsó tehetségünkig helyt állunk, elpusztíthatatlan egészségünkkel, melyet ellenfeleink alábecsültek, kifogyhatatlan forrásainkkal, melyekről nem tudtak, a győzelem már meg is mutatkozó kezdetében, biztos reményében, ősi országunknak régi dicsőségéhez méltó ragyogó jövőjéért! Tisztelt Közgyűlés! Először vagyunk ma együtt a háború óta s először azokról akarok megemlékezni,