Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1914

14. 1914. június 30. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 1250 - 1251

474 1914. június 30-iki közgyűlés. 1250—1251. szám. Szirmai Oszkár Szúk Géza Taubner Vilmos Thék Endre Topits József Alajos Török György Török Sándor Ullmann Gyula Ungar Bertalan Végh Károly Vikár Béla Walla József Weinek József dr. Weisz Manfréd Wellisch Alfréd törvényhatósági bizottsági tagok. !1250. Dr. Bárczy István h. főpolgármester a mai napra egybehívott rendkívüli közgyűlést d. u. 4 órakor megnyitván, a jegyzőkönyvnek saját elnöklete mellett leendő hitelesítésére Biró Henrik, Eckermann !1251. A törvényhatósági bizottság tagjai helyükről felállván, helyettes főpolgármester a következő előterjesztést intézi a közgyűléshez: „Tisztelt Közgyűlés! Mély gyász borult váratlanul hazánkra. Ő császári és királyi Fensége Ferenc Ferdinánd trónörökös, fenséges hitvesével együtt gálád merényletnek esett áldozatul. Hivatása teljesítése közben érte utói rettenetes sorsa, mely a magyar királyok trónját legközelebbi várományosától fosztotta meg s ez által Felséges Urunkat és Királyunkat és a Felséges uralkodóházat sújtotta a legmélyebb fájdalommal és gyásszal. A veszteség súlyát teljes mértékben és mélyen megilletődve érzi át székesfővárosunk közönsége is, mert az a férfi, akit nemcsak leszármazása, de egyéni képességei, akaratereje, jelleme, tudása, erkölcsei hivatottá tették arra, hogy milliók sorsának intézését vegye valamikor erős kezeibe, — kidőlt, kidőlt az élők és a küzdők sorából azzal • fenkölt lelkű fenséges asszonnyal együtt, akit magához emelt hozzá méltó példásan erős akarattal és tiszta szép nagy szeretettel. Hihetetlenül kényes, nehéz és nagyjelentőségű állását nagy hivatottsággal, szigorú kötelességtudással és tartózkodó fenkölt ízléssel töltötte be. Ez a nagy tartózkodás nekünk magyaroknak és a magyar fővárosnak, akik olyan feszült nagy várakozásokkal tekintettünk a jövő felé, — talán egy kissé nehezünkre is esett. A mi expanzív magyar szívünk úgy szeretett volna csak egy kis külső megnyilatkozást, csak egy melegebb szót hallani Szent István király dezignált utódjának ajkairól. Hiszen nekünk nem sok kell ahhoz, hogy bízni lelkesedni, rajongani tudjunk. S ennek az érdekes, finom lelkű, egész férfinak az ajkai elnémultak örökre anélkül, hogy azt az egy szót kimondotta volna, azt az egy szót, ami után sóvárogtunk, amelyik eloszlatta volna az aggódok kétségét, amelyik megerősítette volna a bizakodók bizalmát, a reménykedők reménységét. Sez mind csaknagyítjaennekamisztikusan homályos nagy tragédiának a szomorúságát. Átkozott legyen a kéz, mely megakadályozta legfőbb céljának elérésében. Ferenc Ferdinánd nem lesz többé Szent István szent koronájának viselője s nem lesz többé alkalma meggyőződni arról, hogy a magyar nemzet és annak székesfővárosamilyen odaadással, milyen lelkesen, milyen hűséggel tudja követni azt az uralkodót, aki megérti és megbecsüli a magyart. Ezért fordulunk mi most is szívünk egész melegével, résztvevő ragaszkodással és hódolattal a mi szereWellisch Sándor Wodiarier Artúr Zboray Gyula Zeidl Vencel Ede, Grossmann Miksa, Klein Farkas, Marx János, Nessi Gyula, Platthy György dr., Rupp Zsigmond, Rust József, Végh Károly, Weisz Manfréd és Wellisch Alfréd törvényhatósági bizottsági tagokat, a tanács részéről pedig Rózsavölgyi Gyula alpolgármestert kéri fel.