Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1914

9. 1914. április 29. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 792 - 793

1914. április 29-iki közgyűlés. magunk részéről, az utak azonnal való megnyitása ugyanazon keretek közt, mint az a múltban volt. Végül ettől függetlenül még egy harmadik irányban és pedig a tiszti ügyészség útján, eltekintve a peres eljárástól, még barátságos úton is folyik a tárgyalás egyfelől a hadtestparancsnoksággal, másfelől pedig a belügyi és honvédelmi minisztériummal a kérdés olyértelmű megoldására nézve, amely az eddigi gyakorlatnak megfelel. Méltóztassék ezt a választ tudomásul venni, holnap az egyik kérdés el" lesz döntve s a többiek is abban a sorrendben és gyorsasággal, amint lehet." Willinger Ferenc törvényhatósági bizottsági tag, mint első interpelláló kijelenti, hogy a választ tudomásul veszi, azonban azzal a kikötéssel, amire nézve a tanácsnok szíves volt Ígéretet tenni és számítva arra, hogy a tulajdonjog megszerzésének az ügye nem hanyagoltatik el, illetve szorgalmaztatik a tanács által. Ennek az ígéretnek a leszögezése mellett elfogadja a választ. Dr. Baranski Gyula törvényhatósági bizottsági tag újból felszólalván, előadja, hogy bár nagyon is honorálja a tanácsnak azt az intézkedését, hogy ezen kérdést tanulmány tárgyává tette, s tudomása van arról, hogy a főlevéltáros már be is szerezte az ide vonatkozó adatokat még 1694-től datálódó iratokkal és okmányokkal, mégis sajnálattal kell kijelentenie, hogy nincs abban a helyzetben, hogy ezen választ tudomásul vehesse. Még pedig a következő okok

5

" nál fogva: Nagyon jól tudja, hogy úgy a polgármester, mint a tanács állandó érintkezésben, van, részint kaszárnyaépítési, részint egyéb katonai kérdésekre nézve a hadügyi vezetőséggel s e részben bizonyos zsénben van a katonai hatóságokkal szemben ahhoz, hogy elég erélyesen léphessen fel, holott a főlevéltáros által beszerzett adatokból meríthettek' meggyőződést arra nézve, hogy a Városmajor telke, amely egészen hasonló elbírálás alá tartozott, mint a Vérmező s amelyet szintén perrel vettünk el a katonai kincstártól. A katonaság ott is csak akkor adta be a derekát, mikor lépten nyomon bebizonyították az ősi jogaikat. Csak röviden reflektál néhány idevonatkozó pontra. A Vérmezőhöz szerzett jogaik vannak, készpénzzel megvásárolt jogaik, amelyeket 1703-ban biztosított Lipót király azzal a pátenssel, amellyel Buda városának a szabad királyi jogait elismerte mindazon területekre nézve, amelyeket akkor a katonaság lefoglalva tartott. Mert hiszen akkor szabadult fel Buda a török járom alól s itt tulajdonképen magánvagyon nem volt, hanem természetesen telepítettek bizonyos részekre polgárokat, más részeken területeket adományoztak, azonban a Vérmező és a mellette elterülő és ma is polgárok által lakott terület, valamint a Városmajor is azon területhez tartozott, amely katonai célokra használtatott, mégis biztos adataink vannak arra vonatkozólag, hogy ez a főváros tulajdonát képezi s szóló ezért támogatni óhajtaná a tanácsot azzal, hogy tárgyalják le ezt a kérdést a közgyűlés előtt. Ezért nem fogadja el a választ s ^ téri a közgyűlést, járuljon hQzzá, hogy a tárgy a legközelebbi ülés elé hozassék s feltárassanak azok az adatok, amelyek már készen az asztalon feküsznek s akkor módjuk és alkalmuk lesz a tanácsnak és a Polgármesternek utasítást adni, hogy a per haladéktalanul indíttassék meg a katonai kincstár ellen. Mert nemcsak a régi térképek, hanem az összes polgárok, akik még ma is emlékeznek a régi állapotokra, bizonyíthatják, hogy a fővárosnak ott használati joga v

olt és csak véletlenül és tisztán előzékenységből engedték át a területet a katonaságnak gyakorlótér-