Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1913

23 . 1913. november 17. díszközgyűlés jegyzőkönyve - 2135

784 1913. november 17-iki díszközgyűlés. 2135. szám. annak 1874. évi első költségelőirányzata szerint alig haladták meg a 10 millió koronát, addig másfelől mind a három város jórészt híjával volt azoknak a községi berendezéseknek, azoknak az intézményeknek, amelyek egy főváros fejlődésének alapfeltételei úgy, hogy a törvényhatóságnak hosszú éveken át nemcsak a város fejlődésével, terjedésével, lakosságának szaporodásával természetszerűleg fokozódó szükségleteknek a kielégítéséről, hanem egyúttal századok mulasztásainak a pótlásáról kellett gondoskodnia. De minél nehezebb volt a feladat, minél több akadályt kellett legyőzni, annál nagyobb volt a törvényhatóságban az erély, a kitartás és a komoly alapos munkára való készség. Szerencséjére Budapestnek, képviselőtestületében kezdettől fogva mindig voltak kiváló férfiak, akik átérezve Budapest hivatásának fontosságát, az első sorban küzdöttek Budapest és polgárságának közjaváért, Budapest nemzeti kultúrájáért és gazdasági megerősödéséért; küzdöttek hévvel, lelkesedéssel, támogatva a gyöngéket, bátorítva a csüggedőket, bátorítva és lelkesítve nemcsak szavuk tüzével, hanem egyúttal tetteik példájával is. A ma záródó négy évtized alatt a többször ismétlődött gazdasági válságok, valamint az évről-évre rohamosan emelkedő terhek, amelyeket az önkormányzat terén mindegyre szaporodó kötelezettségeinken kívül különösen állami, országos érdekekből voltunk kénytelenek viselni és jórészben még ma is viselünk, hosszabb-rövidebb időre bizony nem egy ízben megzsibbasztották a törvényhatóság munkásságát és békóba verték Budapest fejlődését. De a felmerült nehézségek, ha egyidőre lassították is a fejlődés menetét, azt feltartóztatni nem voltak képesek; mert ime Budapest, amely megalakulásakor alig emelkedett túl a provinciális városok színvonalán, ma nemcsak hatalmas, erőteljes központja az országnak, amely a magyar államot, a magyar államiság eszméjét méltóan képviseli, hanem kultúrája, intézményei, berendezései révén joggal kér magának helyet a világvárosok sorában is. Önhittség nélkül elmondhatjuk, hogy a mű, amelyet a hazafiúi bölcsesség és a város iránt táplált szeretet negyven esztendővel ezelőtt megalkottak, bevált. Megfelelt a hozzá fűzött jogos várakozásnak. Illő azért, hogy a mai napon, amidőn az egyesítés negyvenéves fordulójának ünneplésére egybegyűltünk, hálával és kegyelettel emlékezzünk meg mindazokról, akiknek e mű megteremtésében részük volt. Illő, hogy ez ünnepélyes órában magunkba szállva egy pillantást vessünk a múltba. De nemcsak illő, hasznos, sőt szükséges is ez a visszapillantás, mert csak ez úton kapcsolódhatik össze a múlttal a jelen, hogy azután annak sikerén fölbuzdulva, annak tanulságain okulva, annál biztosabb kézzel rakhassa le a jövendő szilárd, megingathatatlan alapjait. Kövessük elődeinknek nemes példáját, s egyesítsen mindnyájunkat, de egyesítse a jövő nemzedékeket is a mélységes szeretet, a hűséges ragaszkodás e városhoz, amelynek minden fényes palotája, minden szerény kunyhója, minden egyes röge drága és szent előttünk. Adja az Ég, hogy ha a főváros és polgársága javára irányzott munkánkat és küzdelmünket ezentúl is ennek a szeretetnek termékenyítő melege hassa át és akkor Budapest diadalmasan fog tovább haladni a jövendő töretlen ösvényein. Azon polgártársainknak jórésze, akiknek kezébe a polgárság bizalma negyven esztendővel ezelőtt a város sorsának intézését letette, fájdalom, már kidőlt vorainkból. Nem kétlem, hogy a székesfőváros tőrsényhatósága kegyelettel fogja megőrizni emléküket.