Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1913

23 . 1913. november 17. díszközgyűlés jegyzőkönyve - 2135

1913. november 17-iki díszközgyűlés. 2134—2135. szám. 781 gazdasági fellendülést, az emberek boldogulását, egészségét, jelenti az idegenforgalmat, jelenti a komoly és életerős magyar műveltség gyarapodását, jelenti egy olyan világszerte bámult város kialakulását, mely minden hadseregnél, minden politikánál, minden diplomáciánál biztosabban, erősebben, fényesebben fogja megörökíteni a magyar faj fennmaradását. Ezt érezték, ezt látták meg azok a kiváló hazafiak, akik már 1849-ben s aztán később újra sürgették a három város egyesítését. A 40-es évforduló valójában nem megszokott jubiláris alkalom, már ezért sem akartunk ezúttal országra szóló ünnepséget rendezni. Polgári egyszerűséggel kívántunk visszaemlékezni a multakra, megállni egy percre a mindennapi munka közben, nagyot lélekzünk, hátratekintünk, megpróbálunk okulni a látottakon, keresünk új táplálékot a lelkesedésre, s találunk is, aztán folytatjuk a munkát ott, ahol elhagytuk. Eljöttünk ide valamennyien, a régi pesti Vigadóba, ahol negyven évvel ezelőtt eltemették Budát, Pestet és Óbudát és ahol megszületett a magyarok büszkesége: Budapest, az a város, amelyet hiába szidnak, ócsárolnak, mert nekünk, minden városok között mégis a legkedvesebb, a legszebb a világon." !2136. Márkus József törvényhatósági bizottsági tag felszólalván, a következő beszédet intézi a közgyűléshez : „Tisztelt Díszközgyűlés! Amidőn a törvényhatósági bizottság a mai díszközgyűlésnek megtartását elhatározta, elhatározásának indító oka nem a hivalkodás, hanem annak a kötelességnek az átérzése volt, hogy beszámoljon annak a négy évtizednek a munkájáról, amely a három város egyesítése óta lefolyt, beszámoljon nyilvánosan, nemcsak a székesfőváros közönségének, hanem az egész országnak a színe előtt és hogy e beszámolás révén adatokkal igazolja, mennyiben bizonyult méltónak arra a nagy feladatra, amelyet az 1872 : XXXVI. törvénycikk megalkotása rótt reá. Mély meghatottság vesz rajtam erőt, t. díszközgyűlés, amidőn felszólalok és nem ok nélkül, mert én azoknak a két teljes évre terjedő tárgyalásoknak, amelyek a három város egyesítését megelőzték, s amelyeknek színhelye ez az épület volt, nem ugyan közvetlen részese, hanem mint egyik napilapunk tudósítója, tanúja voltam. S amidőn egybegyűltünk, hogy a mai napot, mint az egyesítés megtörténtének 40-ik évfordulóját ünneppé avassuk, önkéntelenül felújulnak emlékezetemben az itt lefolyt tárgyalások; felújulnak emlékezetemben azoknak a kiváló férfiaknak tiszteletet parancsoló nemes alakjai, akik a három város képviseletében ezen tárgyalásokban részt vettek, azok irányát megszabták, s azok sikerét biztosították; felcsendülnek fülemben az örömnek és a lelkesedésnek kitörései, amelyek az egyesítés nehéz munkájának befejeztével Budapest főváros első törvényhatósági bizottságának 1873. évi október hó 25-én történt megalakulásakor ennek az épületnek a falait betöltötték. A három város egyesítésének a terve, t. díszközgyűlés, nem a 70-es évek elején vetődött fel először. Jóval régibb keletű az. Az egyesítésnek nemcsak a helyi, hanem az országos érdekek szempontjából való kiváló fontosságát, sőt szükségességét már 1848/49-ben felisA közgyűlés a beszédet nagy tetszéssel hosszantartó éljenzéssel és tapssal fogadja. 196